A kezdetektől fogva keressük a teremtés és az emberi tapasztalás közötti kapcsolatot. Mi(és itt a felemelkedett mesterekre gondolt )mindannyian próbáltuk megérteni,hogy az emberi gondolatok, cselekedetek és csodák mi módon állnak összefüggésben egymással. Egy ideig abban a hitben éltünk, hogy tisztában vagyunk vele, most azonban már tudjuk, hogy ennél még jóval több is van, mit megtudhatunk. Most már egészen világos – amikor az elmén keresztül teremtünk, egy természeténél fogva két pólusos eszköz segítségével formáljuk a világot. S bár a teremtésre irányuló szándékaink lehetnek jók, az elme mindenesetben jót és rosszat is fog teremteni, mert ez a természete. Azt javaslom, kizárólag a szív szakrális terén keresztül próbálj teremteni, mert a szív csak az egységet ismeri, és a szándékot sötét oldala nélkül fogja valósággá formálni. Az emberek azóta imádkoznak Istenhez, hogy változtassa meg a külvilágban megnyilvánuló körülményeket, amióta Isten létezéséről fogalmat alkottunk,ám úgy tűnik, Isten nem mindig hallgatja meg imáinkat. Vajon miért? Beszéljünk a teremtésről. Az iskolában és otthon is gyakran arra tanítanak bennünket, hogy az elemek és a fizikai törvények véletlen befolyása kényénekkedvének vagyunk kiszolgáltatva. És természetesen, ha igaznak tartjuk, ez a meggyőződés korlátozni fog bennünket,és valóságunkká válik. Réges régen azonban az emberek nem ilyen módon gondolkodtak. Hittek a valóság spirituális oldalában, ahol az emberi lélek belső szándéka révén képes formálni a külső valóságot. Minden csoda a figyelemmel, vagy az elme összpontosításával kezdődik elménk figyelmét afelé fordítjuk, amit megvalósulni szeretnénk látni. Amikor az elméből teremtünk, szándékunknak mindkét pólusát létrehozzuk. Az elme gondolatok révén teremt, s a gondolatok a logika szerint követik egymást. Abban, amit az elme teremt, logikusan végig követhetjük a valóság formálódásának ösvényét. Még ha csodáról van is szó, a folyamat akkor is rendelkezni fog egy logikus sorrenddel,feltéve, ha felismerjük. Ám amint rá mutattam, az elme az eredeti szándék mindkét pólusát megvalósítja. A szív ellenben egészen másképp működik. A szív álmokon és képeken keresztül alkot, s ezek érzéseken és érzelmeken keresztül nyilatkoznak meg. A teremtés e formája nem operál a logikával, ezért nem kell logikusnak lennie ahhoz, hogy egyik állapotból eljusson a másikba. Fontos még tudnod a tudatos teremtéssel kapcsolatban, hogy nem számít, milyennek tűnik a helyzet, a szív szakrális terén belül mindig van közvetlen kapcsolódási pont vissza a csillagok és bolygók háromdimenziós valóságába. Olykor ez a kapcsolódási pont nem mutatkozik meg azonnal,ám ha többször belépsz a szívbe, ráfogsz találni. Ez azért nagyon fontos, mert ez a kapcsolódási pont teszi lehetővé,hogy a szív álmai megnyilatkozzanak ebben a világban. Tehát mielőtt teremteni kezdenél a szív szakrális teréből, keresd meg a kapcsolódási pontot, mely a csillagokon és bolygókon keresztül visszavezet ebbe a világba. Vesd be minden tudásodat,és tudatosan teremts Istennel együtt működve egy új testet,új életet, végül egy új világot. Ez a hatalom, születésednél fogva megillető jogod és saját örökséged, hiszen Isten gyermeke vagy. Istennel való bensőséges kapcsolatodban minden lehetséges. Drunvalo Melchizedek – Élet a szívben
Posted on: Fri, 23 Aug 2013 07:41:02 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015