ES EZ SOHA NEM VOLT AKTUALISABB MINT MOSTANSAG..... PATKÁNYOK HONFOGLALÁSA - Tanulságos mese fiatal magyaroknak Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott. Uralkodott a kerten, fákon, bokrokon és veteményeken. Uralkodott a szántóföldeken, réteken és legelokön, és uralkodott az erdon ís, amelyik a domb mögött kezdodött és felnyúlt egészen a hegyekig. A fák gyümölcsöt teremtek, a gyümölcsöt leszedte az ember, aki a házban élt, és eltette télire. Összegyujtötte a veteményt és a pincébe rakta, hogy ne érhesse a fagy. A szántóföldekrol begyujtötte a gabonát, a rétekrol a szénát és az erdobol a tüzelofát. És mindent úgy helyezett el a házban, vagy a ház körül, ahogy az a legcélszerubb volt. Tél kezdetén beterelte állatait a legelorol, meleg istállókban adott szállást nekik, és gondoskodott róluk. Így élt az ember. Még tudni kell azt is, hogy a ház kéményén tavasztól oszig gólyák álldogáltak, s az eresz alatt egy fecskepár fészkelt. Tudni kell, hogy tavasszal rügyezo nyírfák illata vette körul a házat, s nyáron madárdal és sok virág. A háznak nagy vaskos falai voltak, s az ember évente egyszer fehérre meszelte oket, kivéve ott, ahol vadrózsa kúszott reá. Ez a vadrózsa június derekán virágzott, s olyankor a szélesre tárt ablakon keresztül az illat beömlött a szobákba. lgy élt a ház és benne az ember, sokáig. Egy borús oszi napon, mikor az eso zsinóron lógott az égbol, valahonnan két kis ázott szürke patkány érkezett. Messzirol jöttek, fáztak és éhesek. voltak. Meglátták a házat, besurrantak a nyitva hagyott ajtón és elrejtoztek a pincében. Ennivalót boven találtak, jóllaktak és hamarasan hízni kezdtek. Télen már fiaik voltak s tavaszra megint. A fiatal patkányok , akik ott nottek fel , már otthonuknak érezték a házat, és úgy futkostak a pincében, mintha övék lett volna. Az ember eleinte meg sem látta oket. Késobb észrevette ugyan, hogy valami eszi a veteményt, de nem törodött vele. Volt elég. Jutott belole annak, aki éhes. Egyszer aztán meglátott egy fal mellett elszaladó patkányt. Milyen apró és milyen félénk - gondolta. Éljen hát o is, ha akar. És telt az ido, és a patkányok szaporodtak. Eloször feltúrták a pincét. Aztán ásni kezdték a falakat. Kanyargós, mély lyukakat fúrtak belé, keresztül-kasul, és itt-ott már a szobákba is eljutottak. Az ember csóválta a fejét, mikor szobájában az elso patkánylyukat meglátta. És mert nem szerette a rendetlenséget: betömte, és bemeszelte a nyílást. Másnap reggelre újra ott volt. Az ember háromszor egymás után tömte be, és a patkányok háromszor egymás után fúrták ki megint. Akkor az ember legyintett, és azt gondolta: - Ok is kell, hogy éljenek. S ha nekik csak így jó, hát legyen. És attól kezdve nem tömte be többé a lyukakat. A patkányok pedig rohamosan szaporodtak tovább, és szaporodtak a lyukak a ház falában is. Már nemcsak a pincében, hanem a kamarában, a padláson, sot éjszakánként a szobákba is besurrantak, és megrágtak minden. megrághatót. Egyszer aztán, amikor az ünneplo csizmáját kezdték rágni, az ember megharagudott, és odasújtott bajával. Az egyik patkányt fejbe találta éppen, s a patkány kimúlt. Vérig sértve röffentek össze erre a patkányok. És azonnal kihirdették, hogy az ember ellenség, aki nem hagyja oket élni, szabadságukat korlátozza, jogaikat mellozi, gyilkos, gonosz és önzo. - Nem leszünk a rabszolgái tovább! - visította a fopatkány egy zsírosbödön tetejérol. - Követeljük a szabadságunkat, és a jogainkat. - És a patkányok elhatározták, hogy harcot kezdenek az ember ellen. Az ember minderrol nem tudott semmit. Haragját hamar elfeledte, vett más ünneplo csizmát magának, és nem törodött a patkányokkal tovább. Pedig akkor már rengeteg sokan voltak. Megették a pincében az összes veteményt, a kamarában az összes lisztet, és az összes sajtot, sot már a szalonnát is rágni kezdték, pedig tudták, hogy az az ember legféltettebb kincse, amibol még a kutyájának sem ad. Az ember, mikor ezt észrevette, fogta a megmaradt szalonnát, rúdra kötozte, s a rudat a dróttal felakasztotta a gerendára. Ebbol lett aztán csak igazán nagy felháborodás a patkányok kozött. - Szemtelenség, gyalázat! - kiabálták, mikor rájöttek, hogy nem férkozhetnek hozzá. - Elrabolja az élelmünket, kifoszt, kizsákmányol! Nem turjük tovább! - És fellázadtak. - Mienk a ház - hirdették ki maguk között -, mienk is volt örökké, csak megturtük benne az embert, amíg jól viselte magát! De most elég! S egy éjszaka, amikor aludt, rárohantak az emberre, összeharapták, kikergették a házból, messzire elüldözték, s aztán büszkén kihirdették a kertnek, a fáknak, az állatoknak és a_madaraknak még a virágoknak is -, hogy a ház ezentúl nem emberország többé, hanem patkányország, jog és törvény szerint. S azzal uralkodni kezdtek patkánymódra. Mindent felfaltak, ami eheto volt, és mindent megrágtak, ami nem volt eheto, de szemük elé került. Kiürült rendre a pince, a kamara és a gabonás. Elköltöztek a madarak, elpusztultak a virágok, a ház fala omlani kezdett és megfeketedett, fák és virágok illatát buz váltotta föl. A vetemény ott pusztult a földben, mert nem szedte ki senki. A gyümölcs megérett, lehullt, és elrohadt. A gabona aratatlan maradt, kimosta az eso, és kicsépelte a szél. És eljött a tél, és a patkányok addigra mar megettek mindent, ami eheto volt, megrágtak mindent, ami rágható volt. A falak tele voltak lyukakkal, a tetorol lehullott a cserép, ablakok és ajtók alatt öles nyílások tátongtak. És akkor éhezni kezdtek, mert nem volt egy szem gabona több, és az ajtók hasadékain, meg a falak odvain besüvített a szél, a megrongált teton behullott a hó, és nem tudtak segíteni magukon. Eloször veszekedni kezdtek, marták és ölték egymást, rágták és ették egymást, de végül is nem tehettek egyebet: fölkerekedtek és otthagyták a tönkretett birodalmat. Az ember pedig tavaszra szépen visszajött megint, rendbe hozta a tetot, kitakarította a házat, a falakat megigazította, kimeszelte, a földet felszántotta, vetett és ültetett, s mire megjött a nyár, újra virágillat és madárdal vette körút a házat. Oszire ismét megtelt a pince, a kamara és a gabonás, és mire jött a tél, olyan volt már minden, mintha semmi sem történt volna. Azonban elrejtozve maradt mégis néhány patkány a falakban, vagy a pince gödreiben. És amikor az ember észrevette, hogy újra szaporodni kezdenek, hosszasan elgondolkodott, hogy mit is tegyen velük. Ti is gondolkodjatok, s aszerint cselekedjetek! Wass Albert (megjelelent az Ellenzék c. újságban, a 30-as években)
Posted on: Thu, 10 Oct 2013 04:26:19 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015