Konczer Erik, a DK választókerületi elnökének kommentje a Nánási-trafik megszűnéséhez: Elvesztek egy darabot az életemből. Mikor édesanyámnak írtam a búcsú szövegét, csak úgy tódultak elő az emlékek. Kiskorom óta az életem része a trafik. Óvodás koromban nagypapám működtette a trafikot. Akkor még nem ezt a trafikot, egy ennél jóval kisebbet. Éveken keresztül abban a kis üzletben ült és árult. És adta nekünk mindig az édességet. Utána átadta a stafétát keresztszüleimnek és édesanyámnak. Kisiskolásként nyaranta ott töltöttem a hétköznapokat. Akkor még hajnalban kellett menni a dohány-nagykereskedésbe (és hogy örülhettem, hogy elmehetek keresztapámmal), hogy minden áruhoz hozzájussunk, és az sem volt mindegy, hogy melyik dohánygyár Symphoniáját hozzuk el – mert volt minőségi különbség, és ez fontos volt a vevőknek. És itt volt az a szerencsém, hogy szinte minden olyan újságot elolvashattam, ami érdekelt – eleinte még csak a képregények – Bobó, Góliát :). Itt olvastam bele tinédzser éveim elején a Jogi Füzetekbe és döntöttem el, hogy jogász leszek. És ekkor árultuk a német nyelvű Bravókat (dalszövegeket fordítva tanultam angolul), jött be újdonságként, fű alatt a Toblerone csoki. Középiskolásként már egyedül is dolgoztam itt nyáron. Itt kezdtem el olvasni a hetilapokat, napilapokat is. Ennek köszönhetem, hogy érdekel a politika. A rendszerváltás még nyolcadikasként ért, és az MDF programja volt számomra szimpatikus (emlékszünk még a Reformra?)– de mekkora örömöt jelentett nagypapámnak, mikor később mondtam neki, a baloldalra fogok szavazni. Egyetemistaként is segítettem Anyunak. Az egyik emlék már kevésbé szép: napra pontosan huszadik születésnapomon kapott el egy APEH-ellenőr. Nem működött a gép, és nem írtam nyugtát egy öngyújtóról. Mikor írta a jegyzőkönyvet, és meglátta a születési dátumomat, boldog születésnapot kívánt. De meglettem volna enélkül. Tényleg, nem lehetne olyan országban élni, ahol nekik nem a bevételszerzés a cél, hanem a vállalkozók segítése? Harmincadik születésnapomon innen indultam reggel tovább munkába az Ipari Parkba, mikor hívott barátom, hogy bekerültem a komáromi képviselőtestületbe. Anyu már a kilencvenes évek elejétől próbálta megvenni a trafik területét, ami önkormányzati tulajdon. Mondtam neki, hogy most négy évig biztosan nem. Valahogy nem gondoltam volna, hogy rögtön az egyik első intézkedéseként le akarja majd rombolni a fideszes városvezetés a trafikot. Lehet, hogy ő már ekkor sejtette. Nekünk még szerencsénk van, mert Anyu nemsokára nyugdíjba tud menni. De mi van azokkal, akiknek az életét tette tönkre a trafikmutyi, akik ott állnak munka nélkül negyven-ötvenévesen? Át tudom érezni a sorsukat. Most szomorú vagyok, miközben van pár ember, aki örömmel dől hátra székében. Aki örül, hogy hatalmát arra használhatta, hogy más életét megkeserítse. Ilyenkor kell mély levegőt venni, mert ha én is ilyenné válnék, nem tudnék tükörbe nézni. Ui: soha életemben egyetlen szál cigarettára nem gyújtottam rá.
Posted on: Sun, 14 Jul 2013 15:13:37 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015