Krisztián Szilvási Mindenki a saját bőrének a - TopicsExpress



          

Krisztián Szilvási Mindenki a saját bőrének a koptatója - hacsak a tudomány bele (belénk) nem nyúl erőszakkal. Pedro Almodóvar szeret a közhelypukkasztás oltárán adózni, és általában jól is teszi. A bőr, amelyben élek című filmmel (amely néhány röpke pillanatig Bőrödbe zárva magyar címen futott, de sajnos gyorsan lenyúzták róla ezt a bőrt, hogy a mostanit aggassák a helyére) próbált egy olyan beteg történetet filmkockákba önteni, amely egyrészt merész fikció, másrészt ma már bőrén-szálán megvalósítható lenne, ha engedné az orvosi etika. Thierry Jonquet nem túl hosszú regénye üt, mint a csontfaragó és dörzsöl, mint a bőrlenyúzó, mert olyannyira beteg dramaturgiával dolgozik, amely csak az aberrált gondolatok csövén kifér. Velejét filmre dolgozni közel lehetetlenség, nem is sikerült túlzottan Almodóvarnak - úgy legalábbis nem, hogy ne erőszakolta volna meg az eredeti történetet. A bőr, amelyben élek azonban messze került az oridzsi Tarantulától (ez a regénycím), hiszen nem teljesen arra koncentrál, amire kellene. A könyvbéli háromszög itt kétszöggé silányul (nincs is olyan? na ugye!), a végső katarzis épp ezért nem is lehetséges. Antonio Banderas már benne jár a korban, elmehagyott szigora hol érvényesül, hol nem, s mivel (a csodaszép) Elena Anaya fájdalmas-bátor pillantása egyedül kevés (hisz mindketten szükségeltetnek a dinamikához), nem is valósul meg számottevően a film lelke. Amolyan „megnéztük; hűha, de beteg; jól van, vége” lehet csak a zanza, nem izegtem-mozogtam a bőrömben, míg telt a filmidő. Almodóvar stílusa persze ott van kiakasztva a legtöbb kockán, de az állóvíz felkavarására tett beállítási, színezési, világítási kísérletei túl statikusak, fáradtak. Sokszor mattak és sterilek. Úgyhogy nincs pihe-puha bőrrel simogatás: ebből a bőrből nehezen ugranék ki örömömben.
Posted on: Sun, 24 Nov 2013 22:48:43 +0000

Trending Topics



Recently Viewed Topics




© 2015