Nem változol meg valójában egészen addig, amíg el nem fogadod - TopicsExpress



          

Nem változol meg valójában egészen addig, amíg el nem fogadod magad olyannak Aki vagy. Dancs Anikó írta: Mélyen megérintett ez az írás. Felrázott és meglegyintett. Azért adom közre, hátha segít másnak is. NEM ÉN ÍRTAM. Én csak megosztom. tudatossag/?q=content/t%C3%A9nyleg-teljesen-meg-tudsz-v%C3%A1ltozni-kiss-bal%C3%A1zs-kun%C3%B3 Te tényleg azt hiszed, teljesen meg tudsz változni? A kérdésre a válasz talán nem egyértelmű. IGEN? Vagy NEM? Természetesen megvizsgáljuk a témát, hogy tényleg így van-e, és milyen tévhitekkel, illúziókkal vesszük körbe magunkat. És hogy lehetünk-e másmilyenek egyáltalán? Bízom benne, hogy a cikk végére közelebb kerülsz a saját válaszodhoz. A kérdés akkor merült fel bennem, amikor a napokban kezembe akadt saját képletem fürkészése közben egy neves magyar spirituális gondolkodó-asztrológus írása. Megtudtam, hogybizonyos szerepeimből akár elhiszem, akár nem, lényegében nem tudok kimozdulni. Pont. Ez szíven ütött, hogy vajon tényleg így van-e? Vajon csak hazudok magamnak, hogy bármiféle változást elértem az életben, és amit „tanítok”, hogy képes vagy erre a változásra, vajon csak egy kendő, amivel eltakarhatjuk a problémákat? S egy szinten azt kell mondjam, igen, az, csak egy kendő és menekülés önmagad elől. Mert ha megnézed az emberek legnagyobb részét, megnézed önmagadat, akkor azt fogod látni, hogy nagyon sok alapvető tulajdonságod nem változott, bárhogyan próbáltad átalakítani. Eljártál mindenféle kurzusokra, és esetleg még mindig nincs pénzed, vagy mindig nem mennek a párkapcsolataid, vagy mindig elégedetlen vagy magaddal. Elértél ennek a végére? Biztosan nem. A spirituális útkereső sokszor tapasztalja magán, hogy bizonyos problémák tekintetében előrelépést ért el, de sokszor visszacsúszunk ugyanabba a gödörbe, vagy újabba lép. Mintha lenne valami totális abban, hogy élsz, valami megmásíthatatlan. Hiszen van egy kialakult személyiséged, van egy működési mechanizmusod az életben, amiből szeretnéd kihozni a legjobbat. De olyan érzése van az embernek, ha mondjuk tudományos, pszichológus vagy netán asztrológus szemmel vizsgálja magát, hogy bizony vannak olyan dolgok, amik ott vannak benned, mert te ilyen vagy, és punktum. A kialakult aspektusaid működnek az életben, mint egyfajta túlélő kód, és nem hagynak nyugton téged. (Felhozhatnánk a lottó-ötös tudományosan igazolt példáját, hogy a nagy gazdagság után szintn minden nagy pénzhez jutott ember elveszíti azt, mert a tudatossága, életfelfogása és a pénzhez való hozzáállása alapvetően ugyanaz maradt: szegénységben fog meghalni. ) S vajon értél el VALÓDI változást életedben? Kérlek, nézz magadba őszintén, hogy ott legbelül, mélyen, a fő tulajdonságaid alakultak-e? Kérlek, ne érts majd velem egyet, és ugyanakkor ne mondj ellent sem, mert nem kívánlak semmiről meggyőzni, csak szeretnélek megkérdezni, hogy mennyire mersz őszinte lenni magadhoz? Azt látom, hogy sok spirituális (vagy nem) útkereső (vagy úton-járó) eljut egy pontra, ahol már úgy érzi, hogy mindent megtett életének megváltoztatása érdekében, de mégsem változott meg sok tekintetben. És ekkor feladja, vagy elfogadja, belenyugszik, kompromisszumokat köt. De ehhez nem kell se spirituálisnak, se úton-járónak lennünk. Azt gondolom, az emberek belenyugszanak, beletörődnek a megváltoztathatatlannak hitt dolgokba, mert senkin nem látják az igazi változást. Ezért van szükség ikonok, hírességek, példaképek, guruk, tanítók felállítására, akikben végül mindig csalódni fogsz, mert kiderül róluk, hogy ők is emberek, valójában a photoshop miatt olyan szép a bőrük, és büdöset pukiznak. Az egyik megvilágosodott tanítóról kiderül, hogy előadás szünetében fészbúkol a mobilján – bamm, oda a csoda. A másik meg kövér, elhízott – bamm, ő sem tökéletes. A harmadik meg csajozik. A negyedik meg egoista. Senki sem tökéletes – mégis törekszel egyfajta folyamatos átalakulásra, egy folyamatos fejlődésre, mert nem akarsz az lenni, ami vagy. Mintha meg tudnád magad változtatni, új ember lehetnél, de valójában MINDIG fogsz magadban találni valamit, ami javításra, megváltoztatásra szorul. Ezért lehet, hogy igen, értél el változást valamilyen tekintetben, már nem veszekszel anyósoddal – ami valljuk be, sokak életében nagy előrelépés :) – majd azután újra és újra találsz valamit, amit még nem oldottál meg. És ez így fog menni az idők végezetéig. De biztos maradnak benned olyan megmásíthatatlan tulajdonságok, szerepek, amelyek mindig is veled lesznek – hiszen az asztrológus és a tudomány is megmondta. Kedves Olvasó Barátom, tudod, hogy mit mondok erre? A CSODÁT! * Van megoldás, de szerintem nem szeretnéd majd megtalálni. Nézzük ez mivel jár: Elfogadod magad teljesen, totálisan, szőröstől-bőröstől, rossz tulajdonságostól, sötét énestől, hogy „úgy vagy jó, ahogy vagy”. Tuti. Biztosan, bármilyen negatív tulajdonságra mutatsz magadban, akármilyen kvadrátot mutatsz a képletedben, vagy akármilyen orvosi igazolást hozol a mentális sérülésedről: ennek ellenére így vagy jó, és nem kell magadon változtatnod! Sőt, elfogadod TELJESEN a világot olyannak amilyen! S nem akarsz a világon se változtatni. S itt azt hiszem meg is állhatunk, mert biztos vagyok benne, hogy sokan megakadnak abban, hogy „márpedig miért fogadjak el szörnyűséges és undorító dolgokat magamban (vagy a világban), amiket tettem, és amilyen lehetek”? Rendben, akkor, ha ezt szeretnéd tenni, üdvözöllek az örök szenvedés klubjában: a Föld nevű bolygón. Ez az, ami közted és a teljességed között áll: hogy szeretnéd magad jobbá tenni, mert ez egy örökké tartó folyamat, amiből egyetlen kiút létezik: a teljes és totális elfogadás. S ez nem azt jelenti, hogy ettől rossz ember leszel! Ez egy hatalmas félreértés benned, olyan mélyen van gyökereztetve, hogy hosszú évek (inkább újjászületések) sora kell ahhoz, hogy ezt a programot felülírd. Ez a program azt mondja benned: „ha ilyen voltam és ilyen tulajdonságaim vannak, akkor, hacsak meg nem másítom őket, addig rossz / szegény / szerencsétlen / magányos leszek.” De ha elkezded szeretni magad – elfogadni magad olyannak amilyen vagy! – akkor eltűnik a FOLYAMATOS BELSŐ HARC és a folyamatos BELSŐ SZENVEDÉS. Ettől még ugyanolyan maradsz látszólag, de nyertél valamit: békét. Tudatosságot. Egységet. S tudod, mi történik akkor, ha elfogadod azt, hogy mindig volt egy rossz tulajdonságod, amit mindig is meg akartál változtatni? Az történik, hogy például odaáll eléd a párod, és megint megnyomja benned a piros gombot, amitől mindig is ideges leszel. Ha nem vagy elfogadásban, és a belső szenvedés, belső harc állapotában élsz, akkor ez a piros gomb valóban be fogja benned indítani a folyamatokat, amikkel küzdesz. És bumm, elvesztetted a tudatosságodat, és megint ideges lettél, kiabálsz, stb… Ellenben, ha elfogadod magad olyannak, amilyen vagy, és így szereted magad, akkor jön a párod, hogy megnyomja a piros gombodat: és nem történik semmi. Mert békében, nyugalomban, önszeretetben vagy. Bolond leszel elrontani a kedves belső állapotodat. És tudod belül, hogy valójában most ideges is lehetnél, és megint a fejéhez vágnál mindenféle dolgot, és megint elküldenéd a féltékenységi rohamodban. De nem teszed. Pedig ott van benned. Ennyi. Működik: a megvilágosodott mesterek garanciájával van ellátva, azt gondolom. :) A változás az, amikor megengeded hogy átalakulj egyik állapotból a másikba. Itt nincs ellenállás, csak tiszta elfogadás van. Te mennyire fogadod el magad? * * * S hogy visszakanyarodjunk a cikk elejére, a felvetett problémára: nem, nem fogsz tudni VALÓJÁBAN megváltozni addig, ameddig el nem fogadod magad olyannak, amilyen vagy. Ameddig nem kezded el magad szeretni. Addig folyamatosan meglesz a fejlődés és változás illúziója, hiszen lesz, amit magad mögött hagysz, és újabb problémák bukkannak fel, vagy lesznek olyanok, amelyek sosem változnak. De te döntöd el, hogy egyszerűen elengeded ezeket, és éled az életed elfogadásban magaddal, vagy folyamatosan kipróbálod magad, hogy tényleg változtál-e? Teremtesz újabb és újabb helyzeteket, ahol megmutathatod magadnak, az elmédnek, hogy „háháá, látod, mégsem vagyok olyan jó ember!”. Meddig szeretnéd ezt a játékot játszani? Mert „jó”, na az soha sem leszel. Mindig is lesznek „rossz tulajdonságaid”, amelyeket az éppen aktuális létállapotod rossznak fog megnevezni. Ez a poláris világ csapdája, amelybe beletörődhetsz… Ez a jó és a rossz „örök” küzdelme, ami mindig is benned lesz, mert mindig is jó akarsz lenni a rosszal szemben. De a jót, csak onnan tudod, hogy jó, hogy tudod mi a rossz! S ha elfogadod magad jónak és rossznak, ilyennek meg olyannak, és nem fogsz magaddal foglalkozni, hanem éled tovább az életed anélkül, hogy jobb akarnál lenni – és közben szereted magad – akkor az életed egy csapásra meg fog változni. Próbáld ki! S ez nem azt jelenti, hogy az emberek bátran fel vannak hatalmazva arra, hogy azt csináljanak a többi emberrel, amit akarnak – illetve, igazából, de. A Szabad Választás bolygóján vagy, ahol bátran azt csinálhatsz a többi emberrel, amit csak szeretnél. Ezt a Teremtő adta Neked. De TE mit választasz? Nos, ebben áll a szabad akaratod: hogyan éled meg az életed? Békében? Elfogadásban? Ahol nincs szükséged belső harcra – és ezáltal kint sem lesz szükséged arra, hogy meglásd a tükörben a harcodat. Mert a világ egy tükör, csakis a belső konfliktusaidat tükrözi. De ez már egy másik írás témája lenne… Addig is: csak fogadd el magad, s meglátod, a világod megváltozik. S ha ideges lettél ezektől a szavaktól, mert te a világot meg akarod javítani, és nem akarsz több rossz embert, nem akarsz több negatív tapasztalást – akkor ez a harc benned dúl, a SAJÁT SÖTÉT RÉSZED ELLEN, ami szeretne csatlakozni hozzád. De nyugodj meg, nem fogja átvenni feletted a hatalmat, csakis addig, amíg harcolsz ellene. S ha feladod a harcot: létrejön az egység, amire mindig is vártál. S nem lesz szükséged arra, hogy másoktól elvegyél bármit is, nem lesz szükséged az emberi játszmákra… csillagmag.hu Kiss Balázs Kunó cikke
Posted on: Sat, 03 Aug 2013 15:35:53 +0000

Trending Topics



Recently Viewed Topics




© 2015