130 éve született Babits Mihály. Szorongásos, gátlásos ember volt. Ady halála után Csinszka nagyon szerette volna feloldani a gátlásait (a maga gátlástalanságával), de Babits menekült a nyomulós nőtől. Végül elkérte az egész életén át nőfaló (akkor még csak húsz éves) lakótársától, Szabó Lőrinctől Tanner Ilonát, aki azután (Kazinczy Ferenc felesége után szabadon) Török Sophiként vonult be a magyar irodalomba (inkább csak úgy, mint Babits neje, és nem úgy, mint költő, ahogyan ő szerette volna). Én Babitsot sokáig nem szerettem, mert nem adta meg József Attilának a Baumgerten díj 3000 pengős elismerését. De a verset rendszeresen olvastam, és egy időben, még szinte kamaszként, reménytelen szerelemmel udvaroltam egy lánynak, aki a Reviczky utcában abban a házban lakott, ahol egykoron Babits is, és minden alkalommal elolvastam emléktábláján, hogy cinkosok közt bűnös, ami néma. Nagy igazság ez - napjainkban is. Babits a huszadik század egyik nagy költői alakja, sokrétű tevékenysége halhatatlanná tette, máéltó társa Tóth Árpádnak, Kosztolányi Dezsőnek, és a halhatatlan tanítványnak, Szabó Lőrincnek, akit Illyés Gyula a 20. század legnagyobb költőjének tartott, s ebben a vélekedésében elég sok igazság van, de József Attila azért sokkal jelentősebb, mert új tematikát hozott a magyar irodalomban, dialektikus szemléletet, s költeményei egy részét - előnyükre - átitatta a marxizmus, később pedig a freudizmus.
Posted on: Tue, 26 Nov 2013 08:24:26 +0000