2. fejezet Elhúzódik a vörös függöny, az emberi tömeg felől tapsvihar hallatszik. Már 3 napja nem beszélt Roméóval, (a veszekedésük óta), de ma már beszélne vele a terve szerint. El is jött a ma esti filmjük premierjére. A színészek sorban a színpadra vonulnak, majd az öltözőjükbe távoznak. Vajon felfogta már Róméo, hogy mit csinált 3 nappal ezelőtt este? Nagyon megbántotta Pierret, és őt is. Még szerencse, hogy ilyen jó, apáskodó főnöke van, különben a kezébe találta volna a kirúgási papírját. Méghogy ő és Pierre?! Roméó féltékenysége már beteges. De most hozott neki egy kis békülős sütit, amit együtt ennének meg. Nem szeretne haragba lenni szerelmével, hisz már 3 év óta együtt vannak, egy kis perpatvar miatt nem válhatnak el útjaik. De társa egy szeleburdi csökönyös, nagyra nőtt gyerek. Casanova a javából, hisz sármos színész rengeteg rajongóval. Féltékeny lehetne, de nem az, bízik Roméo hűségében. Szerelme öltözőjéhez ér, az ajtó félig nyitva van, így hallja, hogy Roméo valakivel beszél telefonon. - Szia cica! Mondtam, hogy előadás után ne hívj... Ilyenkor a barátnőmmel szoktam lenni. Bár most már nem láttam három napja, eléggé magányos vagyok. Nem akarsz átjönni egy pezsgőre, mikor végzel? Érted küldjek egy kocsit? Kiesett a csokikat tartalmazó doboz a kezéből. Mégis kivel beszél Roméó?! Ezt nem hiszi el! Túl naiv volt, vagy mit ronthatott el, hogy szerelme megcsalja??? És mikor szedhette fel a lányt? Az elmúlt 3 napban??? Ez teljességgel lehetetlen!! Még ő gyanúsította meg hűtlenséggel, amikor ő a nagy kujon! Biztos csak el akarta magáról terelni a nem létező gyanút... Már lépett is volna be az öltöző ajtaján, de a büszkeségét még meg akarta tartani. Ez a mocsok eljátszotta a bizalmát. Nem fog bemenni hozzá hisztizni, mert egy áruló kegyeiért nem fog megalázkodni. Ennél ő többet ér. Úgy fogja kidobálni az ablakon a cuccait, hogy csak úgy öröm lesz nézni! A gazember, az aljasa, elátkozza! Eldobja minden tárgyat, amiről még véletlenül is eszébe juthatna ez a féreg. Ki kell törölnie múltjából, mielőtt önsajnálatba kezdene. Szalad a folyosón sebesen, most nem törődik semmi mással, lendületében törölni próbálja az emlékeit, ám nekiütközik egy férfinak. - Oh pardon...- motyogja, és már menne is, de a férfi finoman megragadja csuklóját. - Valami baj van kisasszony? Könnyes a szeme... - Ugyan, csak egy kis semmiség... - Hadd nézzem csak... - Kérem, engedjen!- nézett a férfira. - Maga Roméó színésztársa, Monsieur Stennett! - Jonathan Stennett rendelkezésére kisasszony.- kacsintott rá. - Akkor a kisasszony nem lehet más, mint Charlotta Wesson, Roméó barátnője. - Öhm.. volt barátnője. - Áh, szóval szakítottak. Ez a baj? - Monsieur Stennett, ne vegye sértésnek, de most nincs kedvem most ehhez... - Nem haragszom kisasszony, de magácskának csak Jonathan. Rendben? - Akkor Charlotta. - Drága Cahrlotta, nem venné tolakodásnak, ha hazavinném? - Most mégis kihez?- pirult el. - Természetesen a saját otthonába. Nem mintha nem látnám szívesen magamnál... - Jonathan ne bókoljon ennyire... - Elnézést Charlotta... Megkaphatnám a kulcsait, vagy mégis egyedül menne haza? - Tessék.- kotorta elő táskájából a kulcsait. - De ugye nem vette tolakodásnak felajánlásomat? - Nem, dehogy, talán tényleg jót fog tenni nekem egy kis társaság. Nem akarok magamba zárkózni. - Egy ilyen szép lánynak nem is szabad, élvezze csak az életet, amíg tudja, ha javasolhatom!- nyitotta ki neki Jonathan a jobb oldali kocsiajtót. - Köszönöm. Jonathan, maga egy igazi gavallér. Kár, hogy eddig nem ismertem! - Ezzel egyet értek! Charlotta, mondták már, hogy gyönyörű szép szemei vannak? - Ilyen szépen még nem... De inkább az útra koncentráljon drága Jonathan, ha kérhetem. Valami hihetetlenül meglepő hideg fuvallat futott át testén, amikor Jonathan bekapcsolta a légkondit. Nem is ismert magára. Nem akarta Roméó példáját követni, bár egyáltalán ki is az a Róméó? Az undorító múlt, ami már a feledés feketeségébe merült! Volt, nincs! Most Jonathan van. Ha csak pár percig is, de mellette van. Mint egy földre szállt angyal. Már álmodozásba merült, amikor Jonathan kezére tapadt pillantása, és meglátta ujján a jegygyűrűt. Erről ennyit. Bár barátok még lehetnek, hisz nagyon is szimpatikusak egymásnak. Sőt! Nem lehet ilyen lotyó, hogy képes lenne máris Jonathannal lenni, ha tehetné. Bár ez nem lotyóság, hisz érzelmileg ki van most szolgáltatva, és ha Jonathan élne ezzel, az nem az ő hibája lenne, hanem a két férfié, legfőképp Roméóé, mivel ő sodorta ebbe az állapotba. - Megérkeztünk Charlotta! - Oh, köszönöm szépen a fuvart!- már szállt is volna ki, de hirtelen szédülés kapta el, és a mögötte álló Jonathan kezei közé esett. - Charlotta kisasszony, jól van?! - Csak kicsit megszédültem... - Hadd segítsek!- ezzel betámogatta a nappaliba. A konyhába Pascal tevékenykedett. - Áh Jó napot kívánok! Mi történt a nővéremmel?!- rohant oda öccse. - Semmi bajom Pascal, nyugalom, csal egy kicsit megszédültem, de hála égnek Jonathan időben elkapott. Amúgy Jonathan, ő az öcsém Pascal, Pascal, ő Jonathan, Roméó egyik munkatársa. - Örvendek Pacsal!- nyújtott kezet Jonathan. - Én is!- mosolygott Pascal. - Most már nyugodtan elmehet Jonathan, köszönöm a segítséget! - Magácskának bármit! Remélem még találkozunk! - Bízom benne! Orevoir! - Orevoir!- lépett ki az ajtón Jonathan. - Milyen sármos férfira tettél szert...- kuncogott Pascal. - Ugyan már, házas... Sajna! - Na, mi van Roméóval? - Kidobom, mert megcsalt! Jut is az eszembe, segítesz kidobálni a ruháit az ablakon? - Mi történt? - Majd mesélek... De mi van veled meg Florentinnel? - Hát öhm...- pirult el Pacsal. - Na mi van? Csak nem megvert?! Kibelezem! - Dehogy! Épp ellenkezőleg! - Ellenkezőleg? - Igen... Megkérte a kezemet... - Tessék?! Vagyis azta, gratulálok, de azért ez erős... - Akkor a gyereket szóba se hozom inkább... - Gyereket, milyen gyereket?! - Amit örökbe fogadnánk... - Hát ti nem aprózzátok el öcsém, az biztos! Még szerencse, hogy ebben az országban kaptok rá lehetőséget... - Nem örülsz látom... - Dehogynem, csak ez a Roméó kikészített... Nem tudom mit rontottam el. - Nem veled van a baj, hanem azzal a kanos gyerekkel. - Gondolod? - Igen. Na gyere, szórjuk ki a ruháit! - Úgy szeretlek!- puszilta homlokon öccsét. Még szerencse, hogy ilyen aranyos homokos öccse van. Kis tündérbogár, mindig is imádta. Tudta, hogy ha rajta kívül más nem is, de ő az a férfi, akiben sohasem fog csalódni. Ő a legszentebb férfi a világon, és a legjobb cukrász is egyben: Pascal Wesson, az ő öccse, kis büszkesége.
Posted on: Mon, 22 Jul 2013 20:37:56 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015