447 éve ezen a napon kezdődött el Szigetvár ostroma. Szigetvár sohasem volt különösebben nagy, vagy erős vár. 1566 óta azonban létezése tüske lehetett a törökök szemében, mert ekkor a budai Ali pasa 10 ezer emberét veszítette el a falainál egy sikertelen ostrom alkalmával. Tíz évvel később Szulejmán, a mohácsi győző elhatározta, hogy Bécs elfoglalásának bevezető lépéseként le kell rombolni Szigetvárt. Amikor 1566-ban 90 ezer főnyi sereggel, és 300 ágyúval megérkezett a vár alá, az nem volt rá különösebb hatásssal. Számára Szigetvár semmit sem jelentett. Párszáz kilométerre északon egy másik, 80 ezer fős sereg táborozott tétlenül. Ezt a sereget Magyarország királya, I. Miksa császár gyűjtötte össze, hogy Szigetvár várható eleste után megakadályozza a törökök előnyomulását Bécs felé. A magyar vezetők azon igyekeztek, hogy rábírják Ekhard Sámuelt, a császári sereg parancsnokát Szigetvár felmentésére, amely hiábavalónak bizonyult. Gróf Zrínyi Miklós – Horvátország bánja – úgy döntött, hogy ő maga vállalja a vár védelmét. Mindössze két és fél ezer magyar és horvát katona parancsnokaként nem voltak ábrándjai a végkimenetelt illetően. Az ostromra való felkészülés befejeztével Zrínyi összehívta a várvédőket, akik mindannyian megesküdtek, hogy utolsó leheletükig védik Szigetvárat a törökökkel szemben. Ezután felhúzták a vörös zászlót, jelezve az ellenségnek, hogy Zrínyi felkészült a harcra. Szigetvárt egyáltalán nem a magas dombok, vagy az erős falak tették védhetővé, hanem a három szigetre épült várost körülvevő Almás patak mocsara. Egy elrekesztett tó vize növelte a védelem lehetőségét. Szigetvár három szigetét a víz fölé épített fatutajok kötötték össze. A legnagyobb sziget – az „óváros” bázisa – középen helyezkedett el. Egyik oldalról az „új város”, a másikon pedig a tulajdoképpeni erőd kapcsolódott hozzá – beleértve a Nádasdy-dombnak nevezett magaslatot is. Erről ágyú tüzelőállások tekintettek le a vár körüli síkságra. A védők már kezdetben hátrányban voltak, mert a száraz nyár csökkentette legfontosabb fegyverük: a mocsarat elárasztó víz mélységét. Ami a tóban és várárokban maradt, azt elapasztották a törökök, akik az ostromra való előkészületek során lerombolták a gátat.Majd a szárított medren keresztül három töltést építettek ágakból és földből. A portugál tüzér szakértő, Aliportug – akit a szultán Málta ostrománál alkalmazott – egy 42 kocsiból álló, három rönkkel összefogott óriási pallót tervezett, hogy áthidalja a bástya és a töltés közötti szakadékot. A törökök két nap alatt elfoglalták a legkisebb szigetre épült védhetetlen részt, de ez a fegyvertény 3 ezer katonájuk életébe került, miközben a védők 300 embert vesztettek. A vár azonban állt, a Nádasdy-dombon lévő ágyúk pedig folyamatosan lőtték a támadókat, súlyos veszteségeket okozva nekik. Ahmed nagyvezír csalódottságában taktikát változtatott. Követeket küldött Zrínyihez, örökös tulajdonba odaígérte neki Horvátországot és Szlovéniát, amennyiben megadja magát. Zrínyi megvetően utasította el az ajánlatot. Ezt követően a tötökök nyílvesszővel magyarul és horvátul írt üzeneteket lőttek be a várba, hogy rávegyék a védőket a kapuk kinyitására. Természetesen az erednény ugyanaz volt. A felbőszült nagyezír erre elrendelte, hogy éjjel és nappal lőjék a várnak mind a négy oldalát. Ezzel egy időben az emberei aláaknázták a sáncokat, eredménytelenül. Az augusztus 26-i éjjeli általános támadásuk visszaverésénél a törökök elveszítették a budai Ali pasát és a török tüzérparancsnokot, Ali Borsukot. Szulejmán őrjöngött. Az idős szultán ezek után, személyesen vállalta az általános támadás vezetését. Ezúttal azonban Zrínyi elégtételt vett Mohácsért. A szultán több ezer katonája esett el az eredménytelen áttörések során. Az első áldozatok egyike a portugál Aliportug volt, majd a védők a janicsárok parancsnokát is foglyul ejtették. Szulejmán szégyenében és haragjában sírni kezdett, amikor látta, hogy legjobb csapatai hogyan menekülnek a falaktól. Mikor a végén lesegítették a lováról, már csaknem haldoklott. Öt napon keresztül halálos csend támadt a török táborra. Majd szeptember 5-én egy mindent megremegtető robbanás rombolta szét a Nádasdy-dombot. A törökök azt gondolták, már elfoglalták a várat. De nem egészen. Zrínyi és katonái bosszúálló angyalokként rohanták le őket, megölve a betolakodók többségét. A téren még életben maradó törökök menekültek. Szulejmán nem bírta tovább elviselni ezt a látványt, végzetes szélütés terítette le. Bár Szulejmán meghalt, hivatalosan még három napig élt. A nagyvezír a pánik elkerülése miatt titkolni akarta a sereg előtt a szultán halálát. A történelemben példátlan megtévesztő aktus során a szultánt beöltöztette a köntösébe, s a holttestet sátra alatt egy székbe ültette, mintha a szultán a seregeket figyelné. Ez a megtévesztés három napon át folyt. Zrinyi parancsnoksága alatt már csak 300 védő maradt életben. Zrínyi tudta, hogy közel a vég. A védők – esküjük szerint – mind készek voltak meghalni, de előbb még egy szörnyű feladat várt rájuk. Életben marad feleségeik és leányaik még a várban voltak. Tudták, ha a törökök kezére kerülnek, a halálnál is rosszabb sors vár rájuk. Inkább azt választották, hogy szeretett férjeik és apáik kezétől halnak meg. A fájdalmas búcsút követően a férfiak tőrt döftek szeretteik szívébe. Zrínyi, ezután a tragikus esemény után az esküvőjén viselt selyem és bársony ruházatát öltötte magára, nyakába nehéz arany láncot akasztva. Eldobta páncélingjét és a zsebeit telerakta „temetésére szánt” aranypénzzel. Majd apja kivont kardjával a kezében katonái elé lépett. Megáldva őket, köszönetet mondott lojalitásukért. Katonái, követve parancsnokukat, szintén letették páncéljukat. Mindezek után Zrínyi Miklós – egyik kezében a nemzeti zászlóval, másik kezében a kardjával – parancsot adott a kapu kinyitására. Amikor szélesre tárult a kapu, Zrínyi emberei két, szögekkel és éles vasdarabokkal töltött ágyúból közvetlen tüzett nyitottak az ellenség soraira, majd kirohantak a várból. A hidat már megtisztították a törököktől, amikor bekövetkezett az elkerülhetetlen. Zrínyit két végzetes lövés érte a mellén, egy nyílvesszó pedig a szemét találta el. Három kivételével minden tisztje és embere is elesett. A janicsárok azonnal levágták Zrínyi fejét, testét pedig egy ágyúra helyezték. A győzelem jeleként fejét egy tálcára tették és sietve a szultán sátorához vitték, nem tudva még, hogy Szulejmán meghalt. Ezzel azonban még nem ért teljesen véget az ellenállás. A zsákmányra éhes janicsárok betörtek a várba, Zrínyi állítólagos kincsei után kutatva. Több ezren tolongtak az udvaron és a toronyban, amikor az utolsó várvédő, az egyik földalatti lőszerraktárban elrejtőzött fiatal nő, égő fáklyát dobott a puskaport tároló kamrába. Az ezt követő robbanás csaknem mindenkit betemetett. A vár tehát 3 ezer janicsár sírja lett győzelmük órájában. A szigetvári csata összesen 2 és fél ezer magyar és horvát, valamint 25 ezer török életét követelte egy olyan ostromban, ahol kő kövön nem maradt. A szigetvári erőd romjai még ma is állnak, a hazáért, a hitért és a becsületért vívott harc néma emlékeként.
Posted on: Tue, 06 Aug 2013 20:26:44 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015