58 rész, szeptember 6. (Szombat) 10 óra felé kelhettem fel. Gondoltam Mátéval tisztázok pár dolgot, ezért lementem, hogy átmenjek majd. A nappaliban volt az egész család, olyanok voltak , mint akik várnak rám. A megérzésem nem csalt. -Bianka beszélnünk kell.-mondta apa -Most mennék.. Beszélni akarok Mátéval.-mondtam az ajtó fele haladva -Itt maradsz kislányom!-emelte fel a hangját anya -Oké.-mondtam és odamentem hozzájuk -Nem mondasz el nekünk semmit. Dóriéknak is csak néha , de nekünk végképp nem. Nem tudjuk mi van veled. Hogy van az hogy a testvéreiddel mindent megbeszélünk, csak veled nem?!-hadarta anya -Tegnap sem mondtad el miért hiányoztál.-mondta Bella -Te meg honann tudod mi? Anya megtudom magyarázni..-kezdtem. Mivel a szüleim tudtommal még nem tudták a hiányzásomat, de közbeszóltak -Hallottam amikor Dórival beszéltél.-mondta Bella -magyarázd is meg. Nem tudjuk mi volt, de szeretnénk megtudni. Csak a doktornőtől volt egy különös hívásunk.-mondta idegesen apa Gondolom a doki azt állította nekik hogy én és Márk azért hiányoztunk, mert egy pár vagyunk és hát azt csináltuk.. De egy doktor hogy gondolhat ilyet?! Nem elég hogy nekem ezt mondja, még anyáéknak is... -Említett valamit Márkról is..-mondta anya -Ti most komolyan azt hiszitek,hogy 15 évesen lefeküdtem Márkkal?! Majd ha betöltöm a tizenhatot , ami nem sokára lesz, gondolhattok ilyenre.. De még ha együtt lennénk akkor is megvárnám a 16-ot.. De nem vagyunk együtt.. Itt a hiba. Ha annyira tudni akarjátok azért hiányoztunk, mert összeverekedett miattam Mátéval. -Kiabáltam idegesen -Én úgy..-kezdte anya -Mentem sziasztok!-mondtam és kirohantam a házból. Elmentem sétálni. Órákon keresztül sétálgattam. A telefonom a szobámban maradt, ezért gondolom aggódhattak a szüleim. Amikor vissza értem az utcánkba , Mátéval futottam össze. -Szia.miért csináltad?-kérdeztem dühösen -Nem én kezdtem a verekedést, hanem a kis Márkocskád.-mondta Máté -Provokáltad őt.-mondtam idegesen -Téged akartalak.-vigyorgott -Te szemét! Hagyj minket békén!-megpofoztam és bementem a kapunkon -Kislányom mi úgy..-kezdte apa amikor beléptem az ajtón -Tudom hogy aggódtál.. Meg hogy most nem szeretnél haragba lenni. Bűntudatod van , hogy megbántottál. De oké, nem haragszom. Csak most hagyjatok, nem kell vigasztalni, többet törődni velem,hogy megbocsátsak. A lényeg, hogy hagyjatok, mint ha mi sem történt volna.-hadartam és felrohantam a szobámba. Ott tartottam, hogy mindjárt elsírom magam, amikor üzenetem jött. Márk: szép volt Én: mi volt szép?! Márk: az a pofon, megérdemelte. Én: ja kösz. Márk: legalább fájt neki?:D Én: nem tudom.:D Márk: ajj.. Kár. Sziaa A nap további részében estig, jelentéktelen dolgokat csináltam.. Leginkább unatkoztam. Este Dóri átjött a szobámba és megbeszéltünk mindent. Szerinte anyáék túlzásba estek. Hát szerintem is. Hogy gondolhatják ezt?! Nem is értem.. Dóriban bízok meg a legjobban. Ő olyan nekem mint a nővérem, mint a barátnőm, mint az anyukám. És erre most jöttem rá, ma este.. Most jöttem rá milyen fontos nekem. Kár volt, nem elmondanom neki, hogy mi is történt tegnap. De ma elmondtam mindent. Még a mai napot is. Figyelmesen végig hallgatott. Nagyon szeretem Dórit!!
Posted on: Sun, 04 Aug 2013 21:11:40 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015