A 18. század közepére a 275 000 lakosú Lisszabon Európa - TopicsExpress



          

A 18. század közepére a 275 000 lakosú Lisszabon Európa egyik legjelentősebb atlanti-óceáni kikötője volt. A virágzó portugál fővárost 1755. november 1-én délelőtt a partoktól mintegy kétszáz kilométerre, a Gibraltártól az Azori szigetekig húzódó óceáni törésvonal mentén kipattant - geológusok becslése szerint a Richter-skálán 8,5-ös fokozatú - földrengés, romba döntötte. A felszabaduló energia három lökéshullámban érkezett. A város Mindenszentek napját ünnepelte, így az előjelek nélkül beköszöntő katasztrófa rengeteg áldozatot követelt. Ezrek lelték halálukat az összeroskadó épületek alatt, sokakat pedig a szűk utcácskákban összezsúfolódó, menekülő tömeg taposott össze. A földmozgást tűzvész követte, amely forró szélvihart gerjesztett. A kikötőben, majd a Tajo folyó torkolatában horgonyzó bárkákon menedéket keresők ezreit a tengerrengés által előidézett cunami ölte meg, amikor hat méteres hullámok porrá zúzták hajókat. A szökőár az észak-afrikai, a spanyol partvidéket, a karibi térséget és a Brit-szigeteket is elérte. A katasztrófa legalább százezer áldozatot követelt. Lisszabonban elpusztult a királyi palota, az új opera, számos templom és könyvtár, a „régi” Portugália kulturális értékeinek túlnyomó része. A hat napon át tomboló tűzvész, a metropolis kilenctizedét semmisítette meg. A földrengés nagy hatást gyakorolt a 18. századi Portugália és Európa gondolkodására. Az újjáépítést irányító Pombal márki felvilágosult reformokat vezetett be. Nevéhez fűződik többek között a szeizmológia tudományának megalapozása. A neves mérnöknek, Manuel da Maiának új főváros megtervezésére adott utasítást. Az 1666-ban porig égő Londonhoz hasonlóan, a széles sugárutakkal, hatalmas terekkel újjá születő városban figyelmet fordítottak, a földrengésnek ellenálló szerkezetű házak építésére. Az egyház – a katasztrófa dátumával összefüggésben – isteni büntetésként könyvelte el a pusztítást, az európai gondolkodók, Voltaire, Rousseau és Kant racionálisabb megközelítést keresve foglalkoztak a tragédiával, amelyhez hasonlót ritkán, de sajnos újra és újra, megtapasztal az emberiség. (697-13)
Posted on: Fri, 01 Nov 2013 16:00:35 +0000

Recently Viewed Topics




© 2015