A Roma Holokauszt margójára Barátok, ismerősök hívnak, írnak, hova menjenek megemlékezni augusztus 2.-án? A „Nemzeti Roma Összefogás” nevű új szervezet, pártképződmény - hogyan képes hatni a trafik mutyi? – által a Dohány utca elé szervezett akciót, vagy a Romaclub Alapítvány által a Nehru parton fölállított Emlékművünk elé tervezett összejövetelt részesítsék előnyben? Az elmúlt közel 20 évben a Roma Polgárjogi Alapítvány – jelesül Daróczi Ágnes, Setét Jenő és jómagam – indította el, és szervezte az augusztus 2.-i Roma Holokauszt megemlékezéseket. Elmondhatjuk, büszkén, hogy ezek a gyászünnepségek magas művészi-kulturális minőséget hordozó, méltóságteljes, sok esetben megrendítően drámai érzelmi és intellektuális tartalmakat felvonultató rendezvények voltak. 1996-tól az ezredfordulóig a magyar Parlament előtt tartottuk a virrasztás népszokásába illesztett megemlékezést, hogy onnan üzenjünk a hatalom birtokosainak, nem késlekedhet tovább a méltó emlékhely fölállítása. Göncz Árpád, a legnagyobb tisztelettel körülvett „elnök úr”, különösen, de a regnáló kormányok miniszterei, államtitkárai, vagy Demszky főpolgármester, tisztességes beszédeket tartottak Miniszterelnökök közül Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc állt elénk, de rendszeres vendégünk volt mások mellett a német, az amerikai nagykövetség elsőszámú képviselője is! 2002-től már a Nehru parton gyülekeztünk. Egy általunk készíttetett fakereszt köré gyülekezett a néhány százfős embercsoport, amelynek döntő hányada sok esetben vidéki településekről busszal érkező közösség volt, mint pl. a piliscsabai, kalocsai, vagy a sátoraljaújhelyi. Minden harmadik-negyedik ember nemcigány volt, Számarányainkhoz, és az ügy súlyához képest kevesen voltunk, de összetartóak és szeretetteljesek. 2006-ban, 10 éves sziszifuszi munkával, felavathattuk áldozataink Emlékművét. Azóta a NEHRU Parton tartja a civil közélet a Holokauszt roma áldozataira történő megemlékezést. A Dohány utcai OCÖ – korábban az MSzDP, majd az állampárt – székházának falára… 2007-ben emelt egy emléktáblát Kolompár, aki saját emlékhelyet akart, mivel elég kényelmetlen volt számára a Nehru parti Emlékmű, vele együtt a megemlékezések léte, mivel semmit nem tett a fölállításáért, mint ahogy a megemlékezés kultúrájának megteremtéséért sem. Farkas 2010-es hatalomra kerülésekor úgy döntött, el kell távolítani az emléktáblát. Ami ettől is felháborítóbb, hogy a 2008-2009-es cigányellenes terrortámadások áldozatainak emléket állító márványtáblát is kilökte az OCÖ-ből: „nem visszafelé kell nézni”, adta meg a jelszót a cigány führer! 2010-ben még nagyszabású megemlékezést tartott a Roma Polgárjogi Alapítvány és néhány társszervezete a Nehru parton. Annak ellenére, hogy ekkorra már fölemésztett bennünket az európai uniós projekt okozta pénzhiány, munkatársaink fokozatosan szétszéledtek, végül a hetedik kerületi szocik is kidobtak minket a tíz éve használt Nefelejcs utcai ingatlanból –nyilván azért, hogy ne a fidesznek kelljen. De 2010. aug. 2-a emlékezetes maradt számomra azért is, mert a kormány a roma holokauszt megemlékezés központi ünnepségét Pécsre helyezte, nyilván azért mert az illetékes miniszternek arra volt akkortájt dolga, továbbá azért is, mert az új kormányt Izsák Rita felzárkóztatási kabinetfőnök képviselte, aki nemcsak beszéddel nem készült, hanem koszorút is elfelejtett hozni…Sólyom államfő még az nap délelőtt arra sétálván elhelyezett egy kiskoszorút… Az RPA elsorvadása miatt 2011-ben és 2012-ben Setét Jenő és Daróczi Ágnes főszervezésével, önkéntes munkájuk eredményeként jött létre a megemlékezés. Ez évben is olybá tűnt, hogy a nagy tapasztalattal rendelkező polgárjogi mozgalmárok hirdetik és szervezik meg az ünnepséget. Valami homokszem kerülhetett a gépezetbe, mert a dolog leállt. Erre a helyzetre reagált a bevezetőben említett két cigány képződmény. A „nemzeti összefogás” – korábbi ocö-s, első vonalban MCF-es, vagy dezertált LD-os képviselők ragaszkodnak az OCÖ faláról leszedett, történelmileg is üres emléktábla előtti demonstrációhoz, ami inkább egy Farkas elleni politikai tüntetés helyszíne lehet. A Romaclub szervezői pedig kitartanak a civil hagyományok mellett. Azt hinné az ember, hogy „az új hullám” rugalmasabb, szellemesebb, és így nyitottabb a megegyezésekre, de úgy tűnik, mégsem. Ezért, arra kérem a két csoport vezetőit, legkésőbb holnap üljenek asztalhoz: hívjanak oda minden mértékadó cigány civil szereplőt, és állapodjanak meg: EGY közös megemlékezés legyen a NEHRU PARTON. Ha az „Nemzeti Összefogás” kitartana a Dohány utcai tüntetés megtartása mellett, legyenek szívesek átvonulni az egy órával később kezdődő Nehru parti ünnepségre. Ha nem képesek megállapodni a felek, lépjenek vissza a szervezéstől, mert méltatlanok a gyászünnep megrendezésére. Mi pedig, egyszerű polgárok, sétáljunk el az Emlékműhez, aki tud a családjával, augusztus 2.-án, vagy azután, és gyújtson egy szál gyertyát, és kegyelettel emlékezzünk régi és mai áldozatainkra is…
Posted on: Mon, 29 Jul 2013 12:18:06 +0000
Trending Topics
© 2015