A SZCIENTOLÓGIA "EGYHÁZ" LELEPLEZETT REJTELMEI Kipakol a Szcientológia Egyház vezetőjének unokahúga Jenna Miscavige. Önéletrajzi könyvet adott ki a Szcientológia Egyház vezetőjének, David Miscavige-nek unokahúga, Jenna Miscavige, aki a világszerte sokat vitatott hitközösségen belül nőtt fel. A könyvben kemény fizikai munkával, büntetésekkel és agymosással teli gyerekkor tárul elénk. Jenna hét évesen írt alá egy szerződést, mely arról szól, hogy attól fogva a “Sea Organisationnak”, azaz az egyház hatalmi központjának szenteli magát “a következő évmilliárdokra”. Most, húsz évvel később megírta a sokak által szektának nevezett vallási szervezetből való “drámai menekülésének” történetét “My Secret Life Inside Scientology and My Harrowing Escape” – magyarul körülbelül: “Titkos életem a szcientológiában és drámai menekülésem” – címmel. A Lisa Pulitzerrel közösen szerzett önéletrajzi írás “zavarba ejtő betekintést nyújt egy szervezetbe, mely az idomításra, a félelemre és a külvilágtól való izolálásra” építi fel hatalmát – írja a német Focus magazin, amely több epizódot is felelevenít Jenna szcientológusok közt telt mindennapjaiból. Szülők nélkül kellett felnőnie Mivel a szcientológusok abban hisznek, hogy az ember lelke a test halála után is továbbél, azok, akik az egyháznak szentelik magukat, összes rákövetkező életükre elköteleződnek. És a Miscavige család pontosan eszerint járt el. Így került a kis Jenna igen hamar a szcientológia befolyása alá. A lány egy kétszobás lakásban élt együtt testvéreivel és szüleivel, de mivel utóbbiaknak az egyház tagjaként napi 14 óra szolgálatot kellett teljesíteniük, a kétéves Jenna és két idősebb mostohafivére csak éjszakánként láthatta őket. Egészen addig a gyerekek a szcientológusok által fenntartott gyerekfelügyelet alatt állnak. Az egyház minden hívőt képességeinek megfelelően alkalmaz. Jenna apja számítógépes szakember lesz, a szülők hamar felemelkednek, és nemsokára költözhetnek is a nemzetközi menedzsment főhadiszállására. Csak éppen a gyerekek nélkül. Ugyanis a menedzsmentközpont helyét olyannyira titokban tartják, hogy még családtagok sem tudhatnak arról, hol van. A közösség magyarázata szerint így próbálják megvédeni a kívülállóktól, akik árthatnak az egyháznak. Jenna szülei így indokolták ekkoriban mindezt lányuknak: “Ezek az antiszociális személyek utálták, hogy mi másoknak segítünk, emiatt kellett mindent titokban tartanunk.” A szülei ekkoriban szombat este érkeztek haza a gyerekeikhez, vasárnap délelőtt pedig utaztak is vissza. “A legtöbb vallásban a család és a gyermekek központi helyet foglalnak el, ezzel szemben a szcientológiában fel kell őket áldozni. Hasonlóképpen a ‘Sea Org’-tagok hosszú munkanapjai és alacsony bérei is a szcientológia jólétének növekedését szolgálták” – írja később Jenna. Mindennapok az internátusban – munka és büntetés Jenna leírja, milyenek voltak a mindennapok a “Cadet Organization” falai között, amelyet magasrangú szcientológusok gyerekeinek tartottak fenn, és ahol korántsem volt leányálom felnőni. A szerző szerint az intézet leginkább egy katonai táborra emlékeztett, ahol a gyerekekkel rendszeresen edzőgyakorlatokat és kemény fizikai munkát végeztettek. A gyakorlatok, a szolgálati munka, a tanítás és a házi feladatok elkészítésének ideje percre pontosan volt beosztva. A gyerekmunka, ami alól egyébként semmilyen körülmények között nem kaphattak felmentést, a szcientológusok számára úgy tűnik, normális dolog volt. Jenna szerint olyan körülmények között dolgoztak, melyek egy felnőtt férfi számára is keménynek mondhatók, de bármi panasz, kérdés vagy ellenkezés azonnali fegyelmi eljárást vont maga után. A büntetési formák sem voltak átlagosak: vödörnyi jéghideg víz a fejre, éjszakáztatás a denevérektől hemzsegő, romos disznóólban. Mivel a gyerekeket kötelezték arra, hogy minden “etikátlannak” tűnő dolgot jelentsenek, hamar besúgó lett belőlük. Szinte mindenre engedélyt kellett kérniük, a szerző azt írja, a mai napig rákérdez, hogy elmehet-e wc-re. A gyerekeket teljes mértékben izolálták a külvilágtól és a napi szolgálat mellett az egyházalapító Ron L. Hubbard műveit kellett tanulmányozniuk. Azt is megtanulták, hogy a hívőkön kívül álló emberek még nem világosultak fel, és “megtisztításuk” egyszer az ő feladatuk lesz. A mindennapi tanulást egy elektropszichométer nevű eszköz segítségével kontrollálták. Ez a szerkentyű egyidejűleg mutatta, ha a gyerek hazudott a felügyelői kérdéseire válaszolva, és vezetett áramot a testbe, ha éppen büntetni kellett. A kérdezés során komoly pszichés terrornak vetették alá őket, folyton visszatérő, gyakran nagyon személyes kérdésekkel zaklatták őket. Jenna azt írja, a módszer eredménye az volt, hogy gyakran maguk is kételkedtek benne, hogy ártatlanok lennének, és olyan volt, mintha egy párhuzamos világban valóban valami szörnyű bűnt követtek volna el, csak éppen nem tudtak róla.
Posted on: Sun, 28 Jul 2013 12:45:41 +0000
Recently Viewed Topics
© 2015