"A gyermek nem egy megtöltendő váza, hanem meggyújtandó láng." Rabelais "Hét Éves Réka Manónak születésnapjára , aki iskolába indul " DE TE FABULA NARRATUR TE FABULA NARRATUR TE FABULA NARRATUR OSZTÁLYHARCOS JÁTÉKOK RÉKA MANÓNAK (Manónak és a jövő kommunista generációjának. Gyerekeinknek, testvéreinknek, elvtársainknak , mindenkori forradalmi és kommunista mozgalomnak , a munkásosztály korosztályainak az osztályöntudatosodás reményében a kommunizmusért ! Azoknak, akik valóban az elidegenedés ellen harcolnak hétköznapjaink szintjén. Azoknak, akik értik, gyakorlati valóságukká teszik azt a kommunista axiómát , hogy az elidegenedés ellen nem harcolhatunk az elidegenedés fenntartásával .) „Ne nézzetek hátra ! Ott már voltatok ! „ ………… „ Az én vezérem bensőmből vezérel! Emberek, nem vadak - elmék vagyunk! Szívünk, míg vágyat érlel, nem kartoték-adat. Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat ! ” ……………………. Az idősebb Pieter Brueghel mester Gyermekjátékok festményén keresztül mutatja be a korabeli osztályvalóságot, egyedi és árulkodó életjelenetek . A játszó gyermekek ábrázolása, mint történelmi tabló . A gyerekek játszanak, de ezek a játékok felnőttek magatartását utánozza „e cselekvések szokásokra utalnak, a szokások pedig ősi hagyományokra „. Lépjünk tovább a kép bűvöletéből, tekintsünk a mára. A gyerekek ezeket a játékokat ma is játsszák. Az idő viharmadara nem tétlenkedik . A gyerekek játékait több szempontból kell értelmezni, látni, hallani, átélni, művelni. Integráló és szocializációs tényező kis baba kortól. A kapitalizmusbeli társadalmi élethez való szocializálódás egyik alapja, sava-borsa, gyermekkorban, később is. A romantikusok elbőgik magukat, az egyik törpe arzént iszik, túléli s útlevélért könyörög csak el innét messzire – messze ! Pán Péter nem kíván felnőni, számára a játék, kaland, szabadság, a közösség meglelése. Túl a társadalom korlátain. Mert a játék forrása örömforrás, önfeledtség, a boldogság virágai a gyermek édenkert képzetében. De a játék a kommunistává nevelés egyik eszköze is, akárcsak a mozgalmi mese. A mesénél gyakorlatiasabb, bár mesét és játékot összekötni egyszerű, többnyire eleve adott. A kicsik valóságutánzó játékaiban a történést a manipuláció tartja össze, a témát (tekintet nélkül arra, milyen indulati feszültségek vezetődnek le benne) a környezetből átvett cselekvést hordozza." Lásd a társadalmi szerepjátékokat! A Manók egyre több ponton érintkeznek a világgal, meg kell tanulniuk, hogyan viselkedjenek közösségben, hogyan maradjanak talpon, meg kell tanulniuk az etikettet, jaj, Manó ne túrd az orrodat, ne köpd le a Nagy-Magyarország térképet (dehogynem ! ) és ne lopj mogyorós csokoládét (lopj, ha nem kockázatos ! ). Megtanulnak, belekényszerülnek a rácsok nélküli börtönbe létezni. Éppen ezért olyan Manókat kell nevelni türelmesen, odafigyelően, akik tisztában vannak a kapitalizmusbeli lehetőségeikkel, realisták, illúziómentesek és ezért kommunista forradalmárokká válnak. Játékaik jellege átalakul, ahogyan növekednek, tágul a horizont. Játékaink tárgyiasulnak, (ez folyamatosan ideológiai, értékrendbeli, de Mammon lehetőségének tágulása is, folyamatos bevételt biztosítva a játékipar kapitalizmusának.) Hangsúlyoznánk, hogy játék képét s eszköztárát közvetlen társadalmi valóságból nyerjük. Otthon, tévé, internet, utca, óvoda, iskola, játszótér ect…ect. Persze nem mindegy mit, és hogyan játsszunk ! Figyelembe kell vennünk a Manók szellemi érettségét, fogékonyságát, nyitottságát , kreativitás hajlamait és egyáltalán azt, hogy , mennyi idős vagy, mit szeretsz, akarsz, és mit lehet éppen játszani . És így tovább. Barbie baba ordenáré burzsoá világképéből, kétségtelenül nehezebb kibújnod, ocsúdnod, ébredned, a felforgatás lényegét érzékeltetni, láttatni, mint a Thyl Ulenspiegelt bábozva „életre hívni” ébredező forradalmi öntudatodat. De míg az utóbbi társadalmi funkcióját csak idővel fogja megérteni Manók serege, addig Barbie giccses burzsoá esztétikai megjelenítésével, rémegyszerű tartamaival annak divatba hozott „állandósága” révén hamar azonosul. Thyl hiába tréfás, tudatosan lázító kópé. Barbie ott van a mindennapok kiüresedő perceiben, a hétköznapok ketrecében, médiáiban, kívülről közvetített gyermekvágyakban, aludni nem engedő vágyképzelgésekben. A kópé is csak éppen kevésbé tudatosan, és idomítva az uralkodó tolerancia szinthez. Még csak lázadó alakjának démonizálását „negatív” kicsengését sem kell különösebben elvégezni, az osztályvalóság által kialakított uralkodó társadalmi kép megrendelés nélkül tálalja, hiszen - mert így véli a burzsoá elme, a gyerek számára, társadalmi életére nézve jámbor integrálható a kópé, kalóz, betyár, lázadó. „Jópofa fickók”, tőlük kerek egész, mint a labda a világképetek nyögi a konzervatív sablon. Ámbátor alakjuk felkeltheti a Manók kíváncsiságát. Vegyük a kalóz személyét, ezt az állandóan kalandba keveredő társadalmilag nem statikus kőszobor alakot. Ha meg kalóz, akkor kalóz utópiák, ha meg utópiák, hát mi végre is ezek? Törvényenkívüliség, szabadság, munka száműzése ect. ect…. Azt is gondolhatjuk a gyerek társadalmi élményvilágában a lázadás szelleme pusztán szocializációs törvényszerűség. Ez igaz, de a mi feladatunk a Manókkal társként összefogva, ennek a törvényszerűségnek a továbbiakban kommunista tudatát, gyakorlatiasságát, feltárni, kidomborítani, kibontakozását elősegíteni. A kópé szelleme benned él Manócska, növekedik, izmosodik, eközben a társadalom integrálni szeretné személyiségedet, hamm bekapni, befalni örökre. Az, hogy a kis kópé alakja a későbbiek során mivé növekedik, szépül, avagy torzul rajtunk is áll. Manó minél érettebb, nagyobb annál több lehetősége, alkalma van megérteni, mit ígér neki a tőke állatkertje. Osztálytudatos forradalmár vagy nihilista lázadó, állampolgár, önnön létébe beletörődő, újratermelődő bérmunkás élet, állandóan hasznot lefölözni kényszerülő, akaró burzsoá, szörnyű gnóm, lakája az uraknak… széles a rácsok nélküli börtön spektruma ! De lehetsz kis kerti törpékkel békében éldegélő kispolgári ideákat megtestesítő lelki búvár, elismert álmodozó mesefaragó művész, militáns vérfarkas náci, buddhista szerzetes, aki eltévedt a köldöknézők országútján, liberális-zöld fenntarthatóság csendőre, humanista bohóc, ki nyelvet ölt a színpadon, és ennyiben szerepe kimerül. A menüpont étlapján ott van még ezernyi káprázat tiltakozó balos szakszervezetistől a metafizikusok felhők bronzlovasáig. A gyereknek Barbie játékeszköz, ideológiai funkcióját nem látja át apró befogadó életkorában még nem pedig Barbie már híveket toboroz, kapitalista ideológiai, társadalmi mintája üvölti a kapitalista társadalom kurvaságát, elidegenedettségét ! Társadalmi értékek, normák, etalonok közvetítésével döntő szerepet kapnak a felnövekvő bérmunkásbeli gyerekek szocializációjában ezek a fetisizáló játék prostik. „Az egyes áruk fetisizálása önálló életre kelti a tárgyakat, s eltakarja a gondolkodásunk elől a folyamatot, amely a társadalmi és természeti erőforrásokat a késztermékek előállítására fogja be, minden más lehetséges folyamat helyett. Eltakarja az áru politikai (ideológiai) mivoltát, azt, ahogy az áru a saját emberi mivoltomat alakítja .” Barbie ártalmatlan giccs őrületnek tetszik, de máris megnyílnak a világpénztárcái, Julcsának van, így hát nekem is kell, és megvesszük a gyereknek. Ezzel vesszünk egy szexizmust, közvetítő műanyag nihilbe futó szőke ostoba tini bombázó alakot. Macsóizmust erősítő, kapitalizmusbeli butácska sztereotíp szexideát.” A sztár (példánkban Barbie baba) az élő emberi lény spektakuláris képviselője, azzal, hogy egy lehetséges szerep képét sűríti magában, ennek a banalitásnak a sűrítménye. A sztár a sekélyes látszatéletre való szakosodás identifikációs mintája, aki így kárpótol a ténylegesen megélt produktív szakosodás lehetetlenségéért. A sztár dolga szabadon és globális módon megjeleníteni a különböző életstílusokat és stilizálni a különböző társadalom - felfogásokat. A társadalmi összmunka elzárt eredményét testesítik meg azzal, hogy olyan melléktermékeinek maszkját öltik fel, amelyek csodás módon a munka, mint egész fölébe helyeződnek, mint annak célja; ezek a melléktermékek a hatalom és a tétlen szabadság, a döntés hatalma és a fogyasztás szabadsága: azon folyamat kezdete és vége, amely sohasem kérdéses. Az első esetében a kormányzati hatalom személyesül meg a pszeudosztárban, a másodikban a fogyasztás sztárjai kampányolnak a megélt élet feletti pszeudohatalom képviseletében.” Nem kétséges, jó lenne „divatba hozni” a vörös tankokat, amelyek átgázolnak erkölcs órákon, óvodákon, iskolákon, ledarálják a bíróságot, parlamentet, börtönöket, államhatárokat, a polgárság fogsorát, DAS KAPITAL birodalmát. De ennek a vörös tanknak a forradalom tankjának megelevenedéséne De ennek a vörös tanknak a forradalom tankjának megelevenedésének játékszerűen akkor van értelme, ha a gyerek átlátja, felfogja miért is történik mindez. A játék kettős jellegű, mert ugyan szocializál, de éppen ezáltal új horizontokat nyit és a forradalmasítás eszköze lehet. A játék örömét nem akarjuk el orozni a lurkótól, meglehet lusták is vagyunk és az egyszerűbb megoldást válasszuk. Ahelyett, hogy leülnénk vele rajzolni (hé, Manócska te Barbie-t rajzolsz....) előrántjuk a szőke démont, a kisgyerekeket felültető Barbie babát ! Igenis be kell avatkoznia a hétköznapi dolgok menetébe, tudatosan kommunista alapon hatni, nevelni, de nem „megerőszakolni” kis társainkat. Rájuk erőszakolni azt, amit nem ért, amivel nem is képes azonosulni, semmi értelme sincs. Nem létezik eleve anarchista gyerek, mint azt néhány idealista idióta látni szeretné. Társadalmi szocializáció részé az osztálytudatos nevelés, nem valami ellen, hanem totálisan szemben állva az osztálytársadalommal, kommunistákat akarunk nevelni. A burzsoá szocializáció integráló formája ezeridejű, arcú, hatása térben, időben, földön-égen kiterjedt. S úgyis megtalálnak. Akár egyidejűleg a felforgatás meséivel, alakjaival, barátaival, elvtársaival, játékaival. Sokszor „egy kalandon belül. „.És mindegy honnan ömlik, árad, burjánzik, bűzlik. Gátat szakít utcán, játszótéren, iskolában, hegedű órán, pizzafaláskor, tévéből, internetről, mobilról elénk lép a társadalmi élet ellenforradalmi szocializációja, végtelen özöne-közönye. „ A nevelés - akár tetszik, akár nem- végső fokon a gátlások kiépítését jelenti, mert a társadalmi lét szükségessé tesz bizonyos gátlásokat. Ugyanezt így is megfogalmazhatjuk: a társadalmi együttélés szükségessé teszi bizonyos, a társadalmi igényeknek megfelelő, feltételes reflexek kialakítását. De akárhogy is fogalmazunk, amikor a kapitalizmusbeli 8 fegyelmezett embercsemetéről szólunk, megfelelő magatartásról, viselkedésről beszélünk, akkor azt mondjuk, hogy a kapitalizmusbeli törvények, konvenciók, gátlások határai között viselkedik, elfogadtatjuk vele az előírásokat, szokásokat, törvényeket, szabályokat, viselkedési normákat és bizonyos szintig a társadalom értékrendjét. Még sincs azonban minden veszve … Vigotszkijnál olvastam, hogy a tücsök és a hangya La Fontaine mesében a gyerekek igen keményszívűnek és visszataszítónak találták a hangya morálját, és minden együttérzésük a tücsöké volt, amely legalább nyáron kellemesen és vidáman élt, nem pedig a hangyáé, amelyet ellenszenvesnek és prózainak találtak. A kapitalizmus rendjéhez alkalmazkodó szocializáción, a keresztény humanizmus magántulajdont szépítő-építő meséin és társadalmának játszóházai-terein csatornáin át termelteti munkaerő utánpótlását a tőke futószalag mechanizmusa. Csalogat, bekap, kufárkodik, alkut köt, elkábít, önképére szeretne formálni, szocializálni. Amit azonban nem lehet, nem tud kikerülni, szocializációjának dialektikus jellege, ugyanis szembe is állíthatja „áldozatát” a rendszerrel, és nem „láthatatlan kézként, hanem ha kommunista szellemiséggel neveljük azokat a gyerekeket, akik ebben társaink, akkor a gyerek kritikusan viszonyul a valóságához, és önmagában is kiterebélyesedik felforgató világképe. Látnivaló a cél „a rácsok nélküli börtön” kommunista felszámolása, a kommunizmus megalkotása. A Manók, (mi magunk is) csakis ekkor élhetünk teljes életet, ha létrehozzuk az osztályok nélküli világot. Ami a tőkés társadalom életkonzervativizmusának, ellenforradalmi létének, győzelmeinek záloga, az egyszersmind eltiprásának is záloga kell, hogy legyen. Hiszen a teljes életre való törekvést leláncolja, munkába rohaszt, kisajátítja, elidegeníti. Konzerválja az osztálytársadalmat. Fejlődése során a tőke mindig az osztályok tagadásának irányába halad. Ezt végül teljesítette is a bérmunka univerzális kiterjesztésével, és ezáltal átmeneti állapotként létrehozta azt, amit univerzális osztálynak neveznek. A bérmunkásosztályt. Gyerekeink is bérmunkások lesznek. Bomlik a tőke teste, bomlik a társadalmi tudat (erőteljesebben az osztálytudat a tőke javára), a kérdés a bomlás jövőbeli iránya-aránya. És mi azt akarjuk, hogy a felbomlást, szétesést, ahogy csak lehet, érzékelje, és önnön kezébe vegye sorsát a jövő proletár generációja. Meséivel, játékaival tudatosodásának, növekedésének arányában kommunista nevelésben részesüljön, hogy osztálytudatos proletárja váljon. Ehhez lényeges eszköz az osztályharcos játék, amely tartalmában tér el a szokványos játékoktól. Más jelentésvilággal bír. Más, új társadalmi jelentések, képek, vágyak, fantáziák érlelődnek általa a hamis tudat birodalmával szemben. Tartalmilag meghaladva a korábbi jelentésformákat, arra ösztönzően, hogy későbbiekben kommunistaként kerülj szembe az osztályvalósággal. A kapitalizmus jelenleg erősebb minden téren, ezért a forradalmi mese, játék, kaland csak eszköz a felforgatáshoz, akár új társadalomhoz ajtaján egy kulcs az új élethez. Mivel magát a kapitalizmust éppen az általa nyújtott negatív tapasztalat: az élet meghamisítása, munkába rohasztása, elidegenítése általi öntudatra ébredés bomlasztja fel. gondolkodo. mypressonline. com DE TE FABULA NARRATUR ANARCHOKOMMUNISTA KIADÓ e-mail : [email protected]
Posted on: Sun, 01 Sep 2013 06:37:46 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015