A jó szándék Vele van a pokolba vezető út kikövezve. Rengeteg jó szándékú embert ismerek, rengeteg ötletet hallok, miként lehetne segíteni a szegényeken, a gazdaságon, az országon, a magyarokon, a világon, a családokon, a szenvedélybetegeken, a cigányokon, úgy általában az emberen. Rengeteget. Túl sokat is. Más persze, ha ezt egy főhatalomra törő (vagy épp azt gyakorló) csoport mondja, és megint más, ha egy önjelölt Messiás. A csoport, ameddig létezik, CSOPORT marad, nem egyének közössége, hanem egy MÁSIK minőség. Ilyen értelemben nem jobb vagy nem rosszabb, csak másik. Úgy is lehetne fogalmazni, hogy NEM EMBERI minőség. Miért is? Egyszerűen azért, mert csoport. A csoportban nem az egyéniség számít, mert ha az számítana, az a csoport fellazulásához, és széteséséhez vezetne. Az élőlények csoportja, bár élőlények alkotják, NEM élőlény, hanem egy absztrakt rendszer, amelyben az absztrakt (és nem absztrakt) rendszerek szabályai érvényesülnek. Miért nem valóságos rendszer? - kérdezi az értetlenkedő olvasó. Azért, mert az élőlények együttműködése révén kialakult csoport NEM olyan, mint mondjuk egy különböző alkatrészekből összeszerkesztett gép, ha hasonlóan is működik. A köztük levő kapocs (hacsak kézen nem fogják egymást) VIRTUÁLIS kapocs. Az, amitől közösség a közösség, nem megfogható. Fizikailag nem írható le. Matematikailag persze modellezhető, de a matematika maga is különös helyzetet élvez a tudományok között. Még az is kérdéses, tekintve, hogy a tudomány KONKRÉTUMOKKAL foglalkozik, hogy tudomány-e egyáltalán. Maradjunk vele kapcsolatban mi is a diplomatikus Galileinél: a matematika a tudomány NYELVE. Nos, ha egy főhatalomra törő csoport (hagyományos értelemben vett - tehát nem HMP-szerű, de olyan nincs több - politikai párt) bármit mond, azt célszerű szőrmentén kezelni. AKÁRMIT mond. A csoportnak nincsenek érzelmei. A csoportnak szabályai vannak, célja pedig MINDIG ugyanaz: a saját fennmaradása. Ha jól vezetett és jól megalapozott (kis túlzással egy kézen meg lehet számolni, hány ilyen van az egész világon), akkor képes az önkorlátozásra (itt ismét emlékeztetnem kell az Olvasót a Hikszosz hatalomgyakorlási hármas elvére: célszerűség, megbocsátás, ÖNKORLÁTOZÁS), és a hosszú (de nem örökké tartó) túlélésre, ha "demokratikus", akkor nem képes, éspedig épp annyira nem képes, amennyire demokratikus. (Engem kevésbé ismerő olvasók kedvéért itt ismét leírom, hogy nálam a "demokratikus" se nem szitokszó, se nem lépesméz, hanem egyszerűen azt jelenti, amit jelent: népet (démosz) és uralmat (kratosz) együtt, vagyis népuralmat, minden abszurditásával és utópia-szerűségével egyetemben. Nem "jót" és nem "rosszat", hanem LEHETETLENT. És semmiképp nem annak a tudatos félrevezetésnek az érzelmi végeredményét, amely egy-egy adott, vagy megvalósítani kívánt helyzetet olyan kifejezésekkel kapcsol össze, amelyekre nézve előzőleg az embereket gyerekkoruktól pozitívan stimulálták. Ezért ÉN e helyett, ha tehetem, a valósághoz sokkal közelebb álló "autonómia", "önkormányzatiság" kifejezést használom. Na persze, ma még ez is a vágy villamosa, különösen a mai Magyarországon, de Nyugat-hívők azért nem árt, ha tudják, hogy Amerikában is. Ott csak igazán.) Most egy nagyon furcsát fogok leírni, a számtalan paradoxon egyikét: amire egy mai politikai párt törekszik, tehát a már említett főhatalomra, az a valóságban SAJÁT SÍRÁSÓJA. Nade erre KELL törekednie, értetlenkedik az Olvasó, s értetlenkedett vele együtt az az akadémikus, egyetemi tanár politológus asszony, aki körülbelül másfél éve a vendégünk volt. Valóban, így határozza meg a politikai pártot az egyesületi törvény. Mond róla még egyet-s mást, ami ugyanúgy nem igaz, például, hogy az csatornázza be a főhatalmat a választópolgárok felé. A szponzorok felé csatornázza be, de ezt most hagyjuk, így is túl hosszú lesz ez az írás. De miért sírásója a hatalom a hatalomra törő pártnak? Azért, amiért mindenkinek, akinek - ismét idézve a régi kínaiakat - NEM TEHER. Közvetlen tétje lesz a dolognak. A politikai párt - elméletben - azért jön létre, hogy egy világnézetet képviseljen. Egy IDEOLÓGIÁT, amely, mint a nevéből is következik, nem gyakorlat, hanem elmélet. És MINDIG elmélet marad, mert mihelyt gyakorlattá válik, már szükségszerűen teljesen más lesz, mint amit ELKÉPZELTEK róla. Nem kellene másnak lennie, de csak akkor nem, ha a mindentudás képességével rendelkeznénk. Ezzel azonban, fájdalom, nem rendelkezünk. Ha pedig a politikai párt hatalmat kezd GYAKOROLNI, saját természetével kerül szembe. Azonnal és kikerülhetetlenül. Elvszövetségből (kikerülném az "elvtársi szövetség"-et, bár ez a helyes kifejezés) érdekszövetséggé válik. Ha már megalakulásakor nem az, de ez csak az én rosszmájúságom. Tehát - előbbiek alapján - mit csinál a főhatalomra törő csoport a jószándékú mondanivalóval? MONDJA. Semmi egyebet nem tehet vele, mert főhatalomra tör. Mert a gyakorlatot az elmélet - amelynek képviselésére jött létre, úgyszintén elméletben - fölé helyezi. Van egyéb is. A csoport úgy része a nagy csoportnak, vagyis a nagy halmazon belüli kisebb halmaz a nagy halmaznak, MINT CSOPORT. Az egyének számára, akik alkotják, AZ LESZ A CSOPORT, nem a nagyobb. A nagyobbat "nem látják". Mint egyén, szükségképpen elsősorban és mindenekelőtt annak a tagjaiként fogják magukat meghatározni. Elég, ha megnézünk egy, magyarságát harsány hangon a világba ordító szurkolótábort, amint tör-zúz. A magyarságra gondol közben? A magyarok által lakott országra, amelyet PUSZTÍT? Ugyan, dehogy. És most képzeljük el, milyen, ha egy csoporttag (párttag) vezeti az országot. El se kell képzelni, hiszen ADOTT. Más a helyzet, ha a vezetés SZEMÉLYES szinten történik. Akkor az egyén minden további nélkül képes úgy viselkedni és gondolkodni, mint a - tetszése szerinti - csoport tagja. És ez a tetszése szerinti csoport nyugodtan lehet az adott ország TELJES LAKOSSÁGA. De mi van a jó szándékú egyénekkel? Akár vezetők, akár nem vezetők. Ugyanaz, mint a kizárólag tüneti kezelésben gondolkodó mai "hivatalos" orvostudománnyal. Nem kizárólag tüneti kezelésben gondolkodik, akadékoskodik tovább az Olvasó .Hiszen, ha például elkapok egy fertőzést, és kikezelik antibiotikummal, akkor a kórokozót pusztítják el. Igen, de azt, hogy MIÉRT VOLT KÉPES a kórokozó kórt okozni, nem kezelik. Az EGÉSZET nem kezelik, holisztikus szemlélet ide, holisztikus szemlélet oda. A hagyományos orvoslás erről javarészt csak BESZÉL, tisztelet a kivételnek. És, hát ezúttal a lényeg nem a részletekben rejlik. Ugyanezt teszi a jószándékú ember is. Nem arra koncentrál, hogy a szegény miért szegény, a gazdaság miért tart a béka feneke felé, a cigányok között miért magas a bűnözés (bár erről is érdekes adatokat hallottam épp a minap, például ami a gyilkosságok számának megoszlását illeti cigányok és nem cigányok között Magyarországon), hanem arra, hogy a már kialakult helyzetet hogyan orvosolja. Hogyan szüntesse meg a TÜNETEKET. És mivel a betegség továbbra is fennáll, a végeredmény semmi egyéb nem lehet, mint katasztrófa. És még valami. Ha azért nyúlunk a természetbe, mert sajnáljuk a zebrácskákat, bálnákat, gyenge kis lényeket, amiket felfalnak a ragadozók, akkor épp az ellenkezőjét tesszük, mint amit tenni akarunk: jóvátehetetlen kárt okozunk. Ha azért nyúlunk bele, hogy HELYREÁLLÍTSUK a szükségletein felül (és annak ellenére) mohó ember okozta károkat, vagyis például mérsékeljük magunkat, akkor a többit nyugodtan a természetre lehet bízni. Nem mi vagyunk a Mindenható, lássuk be. Messzebb vagyunk Tőle, mint Makó vitéz volt Jeruzsálemtől. Sőt, még annál is messzebb. ..
Posted on: Sun, 08 Sep 2013 12:14:06 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015