A párkapcsolatok mostanában…ahogy én látom. Megtisztelő számomra, hogy egyre többen kerestek meg és elmondjátok nekem, ami bánt Benneteket. Nem meglepő módon ez nagyjából az esetek 90 %-ában a párkapcsolatotok és annak is a válsága. Amit látok, hogy a nők és férfiak 80-90% -a inkább él egy kevéssé jó társas kapcsolatban-mondjuk úgy jó kis állóvízben-mintsem egyedül. Mert azt hiszi, egyedül úgysem boldogulna, mert sajnos társfüggő. Mert arra szocializáltak minket, hogy a lányoknak mielőbb el kell kelni, a fiúknak megnősülni, igyekezzünk jó partyt találni. Vagy menekülés a szülői környezetből, ami már sok esetben elviselhetetlen bizonyos kor után. Ezért sokan választanak olyan társat, amellyel a biztonságot kívánják megalapozni és meg is maradnak abban, ha jó, ha nem jó. Amikor gyerek születik, az meg végképp bebetonozza a kapcsolatot. Sajnos sok nő él vissza azzal, hogy választás elé állítja a férfit, a gyerekkel már a kezdet kezdetén. A gyerekeket nem szabad magunk elé tartani és rájuk hivatkozni, amikor mi felnőttek nem tudunk-merünk lépni, hiszen ezzel csak azt érjük el, hogy sérülnek. Mindent éreznek és értenek. Félreértések elkerülése végett nem a válásra bíztatok. De időben észre kell venni, ha egy kapcsolat nem működik, lezárni, békességgel továbbmenni és megköszönni az együttlétet. Azt látom, hogy nehéz ebből kitörni, sokszor inkább elviseljük a boldogtalanságot, a társas magányt, mintsem változtassunk. Nem könnyű valóban, azt gondolom bátorság kell hozzá. A Sors egyébként legtöbb esetben beavatkozik: jön egy új szerelem, egy fellángolás, amely választás elé kényszeríti a párokat. Ha ez megtörténik, nyilván a párkapcsolat már alapjaiban ingott…ez esetben akár meg is köszönhetjük ezt harmadiknak. Ha egy másik bele tud férkőzni egy társas kapcsolatba, ott valami nem stimmel. Már nem működik. Nem úgy működik. Ha csak barátság van már egy férfi és egy nő között, tovább kell lépni! Azt tapasztalom, hogy nem tudunk egyedül élni, azt bizony meg kell tanulni. Sokan azt képzelik, hogy az egyedüllétük azonnal megszűnik, mihelyt egy másik emberrel élnek együtt. A férfiakra inkább jellemző, hogy „csöbörből vödörbe” kerülnek, mert nem hajlandóak szembesülni a függőségeikkel. Azaz szó szerint a kis bőröndjükkel már a másik nőhöz mennek…nyilván remekül fog működni az is. Van egy rossz hírem: egészen addig nem fog sikerülni a társkeresés, míg magunkat rendbe nem hozzuk. Sajnos szükséges az önmunka, bármennyire is kellemetlen. Amíg egy másik ember jelenlététől várjuk a saját boldogságunkat, az függőség és újra és újra ugyanazt kapjuk. A vége kudarc lesz, saját tapasztalatomból mondom. Az internetes párkeresésben magam is hittem, azt gondoltam, majd ott egészen biztosan ráakadok a Nagy Ő-re, aki persze jóképű, sármos, olyan humora van, amitől elalélok, csupa móka és kacagás lesz, no meg persze jómódú is. De mit kellett tapasztalnom?- azt hogy szinte mindenki sérült, még fel sem dolgozta az előző kapcsolatának kudarcait, tele vannak sérelmekkel és elvárásokkal. Mi sem egyszerűbb, mint regisztrálni és halleluja, jön az Igazi. Persze előfordul ez is, a nagy számok törvénye alapján. Kíváncsi voltam, hogy ha megint benézek az említett társkeresőre, egy év után, mit látok. Mily meglepő: sok ismerős arcot. :) Láttam olyanokat is fent, akik elvileg rendezett párkapcsolatban élnek, legalábbis ezt mutatják a külvilág felé. Ilyenkor elgondolkodtam, vajon nekem mi a teendőm ezzel? és arra jutottam, hogy ennek megoldása nem az én feladatom. Hiszek abban, hogy a segítséget és a tanácsot nem osztogatjuk kéretlenül…ezt megtanultam. Valaki, akitől sokat tanultam, azt mondta, hogy nem a virtuális világban fogjuk megtalálni a társunkat, hanem majd egyszer csak szembejön velünk, egymásra nézünk és végünk van. Igaz. Nem pótolhatja semmi azt, amikor két ember elveszik egymás tekintetében…amikor a két összeillő Fél találkozik. Ennek az idejét éljük. De ez csak azoknak adatik meg, akik mernek változni és változtatni, ha kell, felismerik a hibáikat és tanulnak belőle. Az ideális társat csak akkor tudom megtalálni, ha magam is ideális társsá válok. Az egészséges párkapcsolat lényege, hogy két önálló, boldog, kiegyensúlyozott ember találkozik és nem egymástól várják a csodát, nem görcsösen kapaszkodnak egymásba, hanem kéz a kézben együtt haladnak az Úton, meghagyva a másik szabadságát, örülnek a másik boldogságának és megköszönik másik a szerelmét. Olyan időszak köszöntött ránk, amit a spirituális ember hamarabb felismer és nem tolerálja a kellemetlenséget hosszú távon. Aki valóban hitelesen szeretne élni, az nem csak vizet prédikál és bort iszik. Azaz szembe mer nézni az életével. A mostani időszakban nem fog működni az elfojtás, a hazudozás, az önbecsapás. Aki nem hajlandó tenni magáért, annak sokkal nehezebb lesz, mert újabb és újabb feladatokat és akár kellemetlenségeket kap, míg meg nem oldja…akár betegség formájában. Figyeljünk a jelekre! ...olyan helyre szeretnék eljutni, ahonnan nem akarok visszatérni. Ezt a helyet keresi mindenki. Én is.” Manuel Vázquez Montalbán Szeretettel, Andi 2013.november
Posted on: Sat, 02 Nov 2013 19:50:33 +0000
Recently Viewed Topics
© 2015