A rendteremtés káosza Centralizálunk, és decentralizálunk ész nélkül Írta: Mezei István Naponta, hetente, évszázadonként többször is összerakjuk magunkat, hogy utána ripityára zúzzunk mindent, amit addig alkottunk. A világnak nekifeszülni nem tudunk, vagy ha tesszük, hiába, így tehetetlenségünkben önmagunk ellen fordulunk. Gyengeségünk politikai dühvé magasztosul vagy egyéni érvényesülési vággyá torzul. Az öncélú, mindig csak duzzadó állam- apparátus meg lázasan dolgozik önnön létét, nélkülözhetetlenségét igazolva, ez a kis megtépett szív alakú ország meg fuldoklik a bürokrácia papírtengerében. Ugye, hogy nem is olyan száraz ez a téma. Miután letépték rólunk a fél hazát, nekiláttunk a megmaradt felét átszervezni, később meg szocializálni. De előbb az egykori grófok földjeit felosztottuk nadrágszíjparcellákká, hogy aztán becsapjuk az egészet a vörös latifundiumokba, gazdáikat meg pofonok erejével kollektivizáltuk. Ugyanez történt a kisiparosok műhelyeivel és a kereskedők botjaival. Tombolt a politikai terror, az őrület, épp ahogy nekünk vagy másnak kedve szottyant rá. A lóállományunkat egy tollvonással virslivé vontuk össze, szekereinket, ekéinket, boronáinkat meg roncshalmazzá, a parasztságot évtizedek alatt agrár proletáriátussá lumpenizáltuk. A régi istállók, górék, helyére új górék ás majorok kellettek százmilliárdokért. Majd tanyák és kis iskolák ezreit szüntettük meg egybe terelve mindent és mindenkit. Aztán falvakat, téeszeket vontuk össze, hogy még messzebb kerüljön a gazdaság és a közigazgatás az embertől. Megtámadtuk az ősi vármegyerendszert, régiókat akartak szervezni, sőt már párhuzamosan működtettek is, megszüntették a járásokat, városok körüli körzeteket hoztak létre. Most újra visszaállították a járásokat, de működésképtelen, vérszegény jogosítványokkal. El is hallgattak az egészről. A még megmaradt grófi kastélyok csempézett fürdőszobáit, kárpitozott szalonjait traktorok remízévé gazdálkodtuk. Az puszták és falvak népe urbanizáció lázában a kijelölt iparvidékek, városok felé lódult, hogy koncentráltan patkánylyuk panellakásokban élje le dekoncentrált, ön- és nemzetpusztító életét. A vidéken traktor-és kombájn hadosztályukra, monumentális silókra, szárítókra, istállóvárosokra koncentráltuk a felvett hiteleket. Mikor ehhez az agráriparosdi játékhoz a nyugat nem adott több pénz, a keletnek meg nem volt, akkor hirtelen változtak az idők, és most romokban minden. A módszer azonban maradt a rendteremtés látszatával, ürügyén a teljes káosz, a zavaros megteremtése, de mindig a fejlődést és az ésszerűséget hangoztatva. Újra felosztottak mindent, a népnek papíron, a nomen claturának meg valójában. Ma Magyarországon vannak Európa legnagyobb földbirtokai, Latin-Amerikát követjük. Tudjuk, kiknek jó mindez. Volt egy gerincműtétem, a kórházi ágyon, a rádión hallgattam egy riportot az egészségügy egy épp zajló átszervezéséről, amikor sebesültek áradata özönlött az osztályra. Három környékbeli faluban volt focimeccs, és a verekedések sérültjeit hozták be a mentők. Megteltek a szobák, a folyósok betegekkel, de még az udvar füvén is feküdtek, mert pont valamelyik centralizációs fázisban voltunk. Mint hallom, a korábban függetlenített két-háromszáz fős falvak ismét összeterelődnek majd. Vagy ki tudja, mit találnak ki a folytonos rendteremtés égisze alatt. Meddig tart még ez a végzetes libikóka, amibe már belefáradt, és ami szomorúbb bele is törődött minden fél? Az ügyfélablakok meg átláthatatlanok az ügyintézők modortalanságától és közönyétől. Mivel már minden mindegy, hagyat dőlők nagyapán egykori, mára már többször centralizált és decentralizált rétjén a hasig érő fűben, melyet ő háromszor torzsára kaszált nyaranta, és koncentráltan rágyújtok a pipámra. A füstkarikák a rend káoszában, de lehet, hogy a káosz rendjében gyülekeznek és oszladoznak körülöttem. 2013. aug. 15.
Posted on: Fri, 16 Aug 2013 11:23:38 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015