A rettenetes Lake Club 1974. nyara - Springfield – Illinois: Bill C., édesapja és fivére közös építkezési vállalkozásban dolgoztak, de az energiaválság miatt csődbe mentek, így összeszedve maradék pénzüket úgy gondolták keresnek valamit, amibe befektethetnének. Ekkor hallották, hogy a Lake Club éppen kiadó. Az épület hat évig zárva volt, de a tulajdonosok nagyon jó állapotban őrizték meg az ingatlant. Épp a szerződést írták alá a hátsó irodában, amikor Bill észrevett egy lyukat a mennyezeten. A tulajdonosok biztosították a férfit, hogy a gondnok Dusty majd megjavítja a hibát, amiről először azt hitték beázás, vagy valami ilyesmi. Bill az elkövetkezendő napokban gyakran tartózkodott egyedül az épületben. Egy ilyen alkalommal érdekes dolog történt. A ház hátsó részéből tisztán és jól hallhatóan zongoraszó szűrődött ki. Bill követte a hangokat és el is jutott abba a szobába, ahol a hangszer állt. Látszólag rég nem használták és a szobában sem tartózkodott senki. Ugyanakkor nagyon hideg volt a helyiségben. Bill átkutatta az épületet, de sehol semmit nem talált. 1974. őszén a megnyitásra készülődtek. Hatalmas érdeklődés kísérte az eseményeket és nagy tömeg verbuválódott össze a klubban. Akkora népszerűségre tettek szert, hogy Bill hamar rájött, egyedül nem fogja bírni, szüksége lesz segítségre. Tom B. zenésszel nagyon jól összebarátkoztak és megkérdezte tőle, volna-e kedve beszállni az üzletbe. Tomnak tetszett az ötlet, új kihívásnak találta a klub irányítását, így beleegyezett. Egy alkalommal, miután az összes vendég eltávozott már, és az alkalmazottak a zenészekkel együtt elhagyták az épületet, Tom utolsónak maradt, hogy bezárjon. Ekkor váratlanul jeges borzongás futott végig a testén, átjárva minden porcikáját. A levegő szószerint megfagyott, lehelete fehér ködként gomolygott. Arra gondolt, talán a légkondicionálóval van probléma, ezért lement a pincébe ellenőrizni a kapcsolókat. Nem talált semmi bajt, de ahogyan ott ácsorgott, félelmes érzés lett úrrá rajta. Mintha valaki még tartózkodott volna a pincében, mintha figyelné. Annyira megijedt, hogy azonnal futásnak eredt és csak akkor állt meg, amikor kiért az utcára. Meglehet, maga sem hitte, amit átélt, ezért úgy döntött, nem szól róla senkinek. Aztán egy alkalommal mégis szóba hozta Billnek, és Bill elmesélte, hogy ő is tapasztalt hasonló dolgokat a klubban. Megegyeztek abban, hogy titokban tartják még a személyzet előtt is, mert féltek, hogy ártana az üzletnek, ha kitudódna. Csendes, nyugalmas hetek következtek ezek után, s valószínűleg el is felejtik a korábbi dolgokat, ha egy este nem történik megint valami furcsa. Billnek korábban kellett elmennie, így megkérte Tomot, befejezné-e helyette a könyvelést. A férfi készséggel beleegyezett és Bill magára hagyta. Tom épp a pénzt számolta, amikor ismeretlen hangokat hallott meg. Mintha pár ember kisebb csoportja beszélgetett volna a folyosón. Nagyon megijedt, hogy talán bűnözők, másfelől felsejlett előtte a kísérteties érzés emléke is. Ezért az egyik fiókból pisztolyt vett magához, másik kezében pedig a magánál hordott rózsafűzért szorongatta bízva abban, hogy megvédi a gonosztól. Végigjárta a folyosót, az összes szobát, a lépcsőházat, még a színpad mögé is benézett, de sehol semmit nem talált. A rettegés azonban nem múlt el. Reggel Bill korán érkezett és gyanútlanul felment az irodába, ahol meglátta a kinyitott széfet, a pénzt az asztalon, és a papírokat. Nem értette mi történt. Ekkor Tom váratlanul belépett és elmesélte az esti eseményeket. Végül úgy döntöttek, hogy a bizalmat élvező alkalmazottakkal megosztják titkukat. A többi dolgozó, - köztük Barbara L., aki fiatal felszolgáló volt akkoriban, - természetesen nem hitte el a történeteket és viccet csinált az egészből. Sokáig azonban nem nevettek. Egyik délután Barbara és kolléganője az esti nyitás előtt a bárpultnál végezte az előkészületeket, amikor az épület hátsó részéből felhangzott a harsona hangja. A lányok azt hitték valamelyik zenész jött be próbálni, bár ez elég szokatlan volt ilyen korai órában. Arra gondoltak, talán valaki a személyzetből engedte be az illetőt. Barbara úgy döntött utánajár a dolognak, így hátrament, hogy megnézze ki az, de senkit nem látott. Úgy egy óra múlva megérkezett a vendégzenekar és Barbara, meg a másik pincérlány élcelődve odaszólt a harsonásnak, hogy hallották gyakorolni egy órával ezelőtt. A férfi értetlenül nézett rájuk és állította, hogy még soha életében nem járt ebben a klubban. A lányok azt hitték csak ugratja őket, de a zenekar vezetője megerősítette, hogy még fél órával ezelőtt is egy étteremben voltak, a hangszereik pedig elzárva álltak egy teherautóban. A két lány zavartan nézett egymásra, végül beletörődtek tévedésükbe és folytatták a munkájukat. Barbara elmondta Billnek és Tomnak mi történt. Egyre több furcsaságot tapasztaltak az állandó alkalmazottak. Általános lett a félelemérzés. Még a zenekarok tagjai is megjegyezték, hogy valami nagyon nem stimmel ezzel a hellyel. Ennek ellenére mindenki megpróbált úgy tenni, mintha nem volna baj. Egyik reggel ügynök tolakodott a klubba. Bill nem akart udvariatlan lenni, ezért meghallgatta, noha egyáltalán nem érdekelte a dolog. Ekkor olyasmi történt, ami még soha. A bárpultról egy láthatatlan kéz felemelt egy üvegpoharat és nagy erővel az ügynök irányába hajította, aki épp csak el tudott hajolni előle. A férfi annyira megijedt, hogy azonnal felugrott és elszaladt. Az erőszakos eset végre meggyőzte Billt, hogy nem szabad úgy tenniük, mintha minden rendben lenne. Fogalmuk sem volt mitévők lehetnének. Azon az estén, amelyik ezután következett, szokatlanul sokan jöttek el szórakozni. Nagy tumultus volt a pultoknál, a lányok alig bírták. Barbara arra panaszkodott Billnek, hogy már nagyon ki kell mennie, de nem tud elszabadulni a pulttól és a mosdó előtt is kígyózó sorok állnak. Bill felajánlotta, hogy beáll a pult mögé, addig Barbara menjen az irodai mosdóhoz, ott nem zavarja senki. A lány hálásan megköszönte és hátra is ment. Rossz érzése lett, amikor az irodába lépett. Feszültnek érezte magát, de betudta az elmúlt napok túlhajszoltságának. Miután elvégezte a dolgát és kilépett a mosdóból, egy férfi rémséges szellemalakja jelent meg előtte és az arcába kiáltott: „Az egyik tulajdonos meg fog halni!” Amikor Bill meglátta a sápadt, remegő Barbarát, azonnal odalépett hozzá. A lány szinte sokkos állapotban volt, s Bill hiába faggatta, nem volt hajlandó elárulni mi történt vele, ezért a férfi hazaküldte, hogy pihenjen. Másnap Barbara elmesélte Billnek és Tomnak a történteket, azt is, hogy a szellem beszélt hozzá, de azt már nem volt hajlandó elárulni, mit mondott neki. Attól félt, hogy megijeszti a két férfit, márpedig szerette őket, így nem akarta a lelküket tovább terhelni újabb félelmekkel. Ezt követően Bill egy kis magánnyomozásba kezdett és meglátogatta a klub régi gondnokát, Dusty-t. Bill elmondta neki, Barbara szerint hogy nézett ki a férfi, akit látott. Dusty a személyleírásban a régi csaposra, Rudy K-ra ismert. Kölcsön adott néhány fényképet Billnek, amelyeken Rudy is rajta volt, mikor még a klubban dolgozott. Bill kitette a lány elé a fotókat és türelmetlenül várta kire mutat rá. Barbara azonnal felismerte Rudy-ban a szellemet. Később kiderült, hogy Rudy annak idején szép kis summára tett szert az illegálisan működtetett kaszinó hasznából. 1958-ban a rendőrség razziát tartott a klubban és ettől kezdve jelentősen megcsappant Rudy bevétele. Ráadásul fájdalmas gyomorfekély kínozta, nem sokkal később pedig kiderült, hogy rákja van. Ugyanakkor az is elterjedt, hogy pénzt lopott. Több évnyi anyagi és egészségi problémák után Rudy öngyilkos lett, mégpedig abban a bizonyos irodában lőtte főbe magát. Onnan maradt vissza a mennyezeti lyuk. Dusty állította, hogy Rudy római katolikus volt, s Tom szerint ez volt az oka, hogy a létsíkok között rekedt, nem tudott megnyugodni a lelke. Egy katolikus számára a legnagyobb bűn az öngyilkosság. Aztán egy forgalmas hétvégén a sörcsap kompresszorában nem volt nyomás. Bill lement az alagsorba, hogy megjavítsa. Amikor leért, elaludt az összes fény. Megriasztotta a sűrített levegő kicsapódó sugara is. Mostanra már egyértelmű volt, hogy szellem kísért a Lake Clubban, de Bill képtelen volt beszélni róla a tulajdonos P.D-nek. Találkozásukat követően P. D. hamarosan meghalt szívrohamban. Barbara ekkor elérkezettnek érezte az időt, hogy elmondja Tomnak és Billnek mit mondott a szellem. Nagyon félt attól, hogy kettejük közül valamelyik meghal, de egy olyan harmadik személy halt meg, akire nem is számított. Tán kegyetlenül hangzik, de Barbara megkönnyebbült. A két férfi azonban nem nyugodott meg teljesen. Azon tanakodtak, vajon Rudy-nak volt-e köze P.D. halálához. És ha igen, rájuk is veszélyt jelenthet-e. Most már tényleg ideje volt tenni valamit. Tom azt javasolta, keressenek egy papot, aki megáldja a helyet és elvégzi a szükséges szertartásokat. Régi iskolatársa Gary D. pap lett, őt kérte fel. Az atya érzékelte a klub rossz kisugárzásait. Hidegség járta át a porcikáit és amikor végigjárta a szobákat, határozottan érezte, hogy van valaki mellette. Nem sokkal később Gary D. visszatért két paptársával, hogy elvégezzék a szükséges ceremóniát. Megáldották az összes helyiséget, utoljára azt a szobát, ahol Rudy elkövette az öngyilkosságot. Aztán mindannyian sürgősen elhagyták a klubbot. A feldühödött szellemek sok mindenre képesek, nem érdemes kockáztatni. Jó fél óra is eltelt, mire visszamerészkedtek az épületbe. Minden békés volt és nyugodt. Érezhetően Rudy K. lelke meglelte az utat és elment oda, ahova mennie kellett. Az épületben megszűntek a rémisztő dolgok, de sajnos megszűnt a klub népszerűsége is. Még fél évig volt nyitva, majd végleg bezárta kapuit.
Posted on: Tue, 22 Oct 2013 18:01:11 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015