A viz alól épségben előkerült lelet... avagy:I.U. 408 Nettuno,Római birodalom: Ahogy az ajtót takaró selyem, lágyan meglibbent a sietősen érkező ébenfekete numibiai szolgától,úgy telt meg hirtelen a szoba az éjszakai vihar hideg,kegyetlen leheletével. Bár hajnalra pihenni látszott,még veszélyesen hullámzott az istenek által felkorbácsolt tenger, vad morajló kiálltása mindntalan behallatszott Quantis Severus római uraság nettunói villájába. Severus bosszúsan húzta össze aranyszálakkal himzett takaróját-Mi történt mi háborgatásomra késztet? Dühös volt..hajnal óta sajgott a régi sebhelye a vállán, melyet barbár nyil tépett, a szomorú emlékű Hadranopolisi csatában melyben a sereg zöme,megannyi kedves légióstársa holtan maradt a véráztatta csatamezőn,és ahogy 35 tribunus és maga Valens császár is az istenek színe elé járult a gyászos napon...A szolga kezében bőrtok volt melynek pecséte sértetlen így a víztől védve látszott. A sok év óta rabként nála élő szolga lassú elbeszéléséből kikerekedő történet szerint ,az éjjel kereskedő hajó járt szerencsétlenül a partoknál, melynek árúja és legénysége mind vizbe veszett kivéve a kőkorsót mely azonban oly mélyre süllyedt a parti homokban hogy izmai kevésnek bizonyultak annak akár moccanatára is,de a tetején lévő tokot elhozta urának. Severus kiváncsian törte fel a pecsétet. A tokból gondosan összehajtott pergamen csúszott ki és egy remekmivű aranymedál mely tompán csillogott az pislákoló olajmécses fényénél.A medál igazi remekműnek látszott-Bizonyosan nem római mesterek munkája-gondolta és kíváncsian tekerte ki az irást. Először ősszefolyni látszottak a betük de hogy közelebb hozatta a mécsest látta római nyelven van,olvasni kezdte:- Maximus veranus senatornak ki atyánk révén kedves testvérem is a dicsőséges birodalom fővárosába rómába. -Drága testvérem,az egyik kereskedő karavánjával küldöm néked e csekélységeket,az ékszer melyet küldök, kívánva hogy legyen szépséges feleséged ékességére,egy kereskedőtöl vettem ki bejáratos a barbárok földjére,kik oly fenyegetően borítanak árnyékot pannóniára hogy magam,eladtam Solva-i birtokom és beköltöztem Aquincum védett falai mögé. A barbárok kik be-be törnek a provinciába mind barbárnál veszélyesebbek, nem is evilági szülöttek talán,hisz kereskedő társam megesküdött az istenekre hogy látta őket egy támadásnál amint vért szürcsölnek rémisztő kutyafejükkel.Magam, bár nem ijedek meg az árnyékomtól,hisz centurióként magam is harcoltam Britannicában,ugyan nem szeretnék találkozni e fajzatok közül egyel se!A vezérük Attila vagy Etele, tán magok a barbárok se tudják a nevét azt mondják ugyancsak ebforma,még tán étkét is négykézláb veszi magához.De félre vele,hisz komoly hírem vala.A katonák közt terjed hogy bizony a birodalom veszni hagyja pannoniát és britannicát e szerint készülődök én is hisz vagyonom pénnzé tettem és néked megörzésre a korsóba jól elrejtve elküldöm-Severus mérgesen felkiáltott -hová hullik a birodalom?minden pontján recseg ropog,hisz pannonia feladása után a kapukig sétálhatnak a barbárok-mérgesen gondolt római utjára melyen látta a polgárok őrült tobzódását az élvezetekben,mesélik úrhölygyek szolgáikat vive, más hölgyekkel találkozva kik szintén életerős rabszolgáikkal jövék,az édes marsalai bortól megrészegülve szajhaként saját és egymás szolgáikkal perverz módon üzekedve múlatják nap mint nap az időt.Bosszúsan letette a papiruszt-holnap reggel kiemeled a korsót és felhozod a házba-utasította a szolgát. Fáradtan dőlt végig az ágyon,szinte azonmód álomba merülve.Az éjjel egy erősebb szellő kioltotta a pislákoló mécsest,és mintha az istenek játszanának Severus szive is akkor szünt meg dobogni.....A korsót elfeledték, csak közel 1500 évvel később találta meg egy régész a római villák feltárásakor,a papirusz mellé csomagolt medál felbukkant még a Vandálok róma elleni támadásakor majd később egy magyar vitézhez került Lajos királyunk nápolyi hadjáratakor ......majd örökre nyoma veszett. ..Akár így is lehetett volna,ha a történet nem a képzeletem szülötte volna.
Posted on: Wed, 21 Aug 2013 19:06:01 +0000