„Ajánlat Magyarországnak. Az MSZP vitairata, pontról pontra.” Ezt a vitát a „Fapofák” nevű nyílt csoport keretei között folytatjuk, amelynek bárki tagja lehet. De tudnia kell, hogy a „fapofák” szkeptikus társaság, amely elhatározta, hogy hetedszer már nem veszi be azt, amit hatszor megetettek velünk. Bár a vita anyagát több helyen is közzétesszük, és mindenkit arra kérünk, hogy megosztással is segítsen minél több emberhez eljuttatni, a hozzáfűzött megjegyzéseket és kommenteket csak a „Fapofák” oldalán tudjuk figyelembe venni. Csatlakozzanak tehát minél többen! 19. pont: Kiemelt feladat a demokratikus értékek és alapjogok rehabilitációja. Ez egyidejűleg többirányú cselekvést jelent: egyrészt rehabilitálni kell az egyének és közösségek polgári és politikai jogait. Elfogadhatatlan például a tulajdon olyan önkényes elvonása, mint amire a magán-nyugdíjpénztárak, vagy az önkormányzatok vagyonának elkobzásakor került sor. Másrészt védeni kell a társadalmi szolidaritást biztosító gazdasági, szociális és kulturális alapjogokat. Az ajánlatnak ez a pontja (is) jól mutatja azt a hibát, amely ezt a vitairatot is, és a korábbi programokat is jellemzi: az összefüggések teljes hiányát, a rendszerben, folyamatokban való gondolkodásra való alkalmatlanságot, képtelenséget. Kétség nem fér a megfogalmazott gondolat jogosságához. De csak a figyelmetlen olvasót, a laikus szavazót tudja megtéveszteni azzal, hogy egy jól ismert sérelmet tesz hangsúlyossá, önálló célként tüntetve fel azt! Természetesen egy arrogáns politika bűne a javak, értékek erkölcstelen elkobzása, de annak helyreállítása nem érdem, hanem kötelesség. Amelyre feltétlenül szükség van. Viszont semmilyen hosszú távú célt nem szolgál. Már csak azért sem, mert egyszerűen hiányoznak ezek a hosszú távú célok, hiányoznak, immáron a rendszerváltás óta, folyamatosan. És ezt nem lehet néhány – egyébként indokolt – sérelem orvoslásával helyettesíteni, különösen nem, annak ígéretével! Az MSZP az elmúlt 25 évben nem volt képes egy koherens, egységes szerkezetet alkotó, egymással összefüggő, célcsoportot kialakítani, mert nem volt képes a társadalom szerkezetét alapvetően érintő lényegi problémákat megfogalmazni és rendszerbe foglalni. Mint ahogy egyetlen más párt sem, 1990-et követően. Azért nem tudják a lényegi, a társadalom alapjait érintő problémákat megfogalmazni, mint például az egyre növekvő szegénység, a nemzetgazdasági teljesítmény folyamatos romlása, mert valójában nem ismerik azokat a folyamatokat, amelyek működésébe – kellő szakértelem nélkül – beavatkoznak. Ez még Magyarország vezető szakembereire, közgazdászaira is igaz: döntéseiket a fejlődési folyamatok utolsó pár elemének ismeretében hozzák meg, és csak a következő egy-két elemére gyakorolt hatásukat látják. Ami kevés a fejlődés fő irányának, társadalmi összefüggéseinek meghatározásához. Ilyen feltételek mellett, ilyen körülmények között mást nem is lehet tenni, mint látványosan kiállni a lakosság legnagyobb sérelmeinek orvoslása mellett, és, ha a hatalomátvétel sikerül, akkor jól- rosszul kezelni ezeknek a sérelmeknek egy részét, miközben új sérelmek keletkeznek. Elsősorban azért, mert a hatalom birtoklásán alapuló kormányzás nem nélkülözheti az erős pártklientúrát, mert ezen alapul a kormányzás stabilitása. Viszont a párt klientúra kiépítése, megerősítése csak a többségi társadalom rovására, a szociális feszültségek növekedése árán történhet. Nő az elszegényedés, nyílik a szociális olló. És minden egyes hatalomváltás tovább ront a helyzeten, mert a hatalomból kikerült réteg görcsösen ragaszkodik megszerzett javaihoz (gyakran kevés sikerrel), míg az új hatalomnak meg kell erősítenie pozícióit, ki kell építenie gazdasági hatalmát is. Ennek a folyamatnak Magyarország az elmúlt 25 évben iskolapéldája volt. És ebben a vitairatban sincs nyoma annak, hogy a szocialista párt ezt felismerte volna, hogy volna elképzelése, szándéka, tenni ellene.
Posted on: Tue, 30 Jul 2013 06:21:34 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015