Amolyan irodalmi nap a mai :) Már reggel azzal indult, hogy beleakadtam egy régi szösszenetembe, - amit most ünnepélyesen közmarcangolásra elétek terjesztek - illetve jó néhány posztba is belefutottam, amelyekben kiderült, hogy milyen tehetséges emberekkel is vagyok körülvéve. Kérek majd dedikált példányokat hölgyeim/uraim :) No, és akkor a mondat első felének következménye: Helyszín: xyz. számú italbolt valahol, valamikor… Összekuszálódott szavak foszlányai kavarognak elvegyülve a szürkés füsttel, és szinte mellbe vágják az ajtón belépő vendéget. Iszonyúan nehéz az első lélegzetvétel, majdnem sikít a tüdő, de aztán lassan magához tér a test, és kirajzolódik a szem előtt a helyiség belseje. Szürreális kis világ ez, amolyan harsány kis sziget telis tele kesernyés élettel. A faasztalok mellett kisebb-nagyobb társaságok ülnek, legtöbbjük előtt ott sorakoznak a poharak. Jól megfér itt egymás mellett a tanár, a napszámos, a köztisztviselő, a határőr. Akad közös téma mindig. A sarokban lévő kis asztal mellett viszont nem ül senki, de rajta lévő fél doboz olcsó cigaretta, a füstölgő hamutartó, az üres féldecis és a fél pohár világos sör mégis jelzi, hogy foglalt ez a hely is. A kocsma szélén, nem messze a kopott asztaltól nyerőgép áll, és mellette egy csapkodó alak árnya körvonalazódik. Nagyon nem elégedett valamivel, majd többszöri próbálkozás után, elharapott káromkodás közepette a pulthoz siet, idegesen vissza-visszapillantva a gépre, mintha rettegne attól, hogy valami történik az alatt a néhány pillanat alatt, amíg távol kell, hogy legyen. - Aranyom, cseréld már ki ezt tízezrest, mert nem veszi be ez az ócskavas! A pultos szinte rutinból engedelmeskedik, éppen csak rápillantva a férfira. Most látni igazán, hogy a harmincas éveiben járó, szikár, vékony ember arcán mennyi ránc töri meg a helyiség szórt fényét. Szemei tompán ülnek a szemgödrében, mintha el akarnának bújni a világ elől. - Már vagy huszonötöt beletett a ma este - súgja oda egy cigarettázó lány kérdés nélkül, látva a férfin megakadó tekintetemet. Hirtelen zavaromban gyorsan a pulthoz sietek, és rendelek magamnak egy korsó csapoltat, de szemem hamar visszatéved a férfira, aki ekkor már javában nyomogatja a gombokat, hiszen ezt a bankjegyet már elfogadta az ördögi masina. Úgy rémlett, teljesen elvarázsolják a színes ábrák, a villódzó fények, a fel-feltűnő nagy nyeremény lehetőségei. Észre se vettem, és már én is szurkoltam. Eltűnt körülöttem a zsibongó közeg, csak a cikázó fényes számokat és figurákat láttam, és a gép csilingelő zenéje énekelte a fülembe sátáni melódiáját. Aztán elfogy a pénz, a várva várt nyeremény sehol. Visszazuhanok a zajos világba én is. - Holnapra szerez megint lóvét és újra itt lesz - mondja a már megszokott közönyével a pultos. A férfi közben leül a kopott székre, és cigarettát vesz elő. Ahogy rágyújt a mélyen megbújó szeme találkozik a pillantásommal. Riadtan kapom el a tekintetem, és megrémülve egy lehetséges jövőtől nagyot kortyolok a savanykás sörből. (Baracsi Endre: Gépező, 2004)
Posted on: Tue, 03 Sep 2013 16:57:37 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015