Anyuhoz.... Az Életben el kellett engednem, mást nem tehettem, hisz kérte, most már engedjem el! S, a pillanatot amikor utolsó légzését vette sosem feledem... Úgy ahogy Ő az én első légzésemet sem feledhette... De a szívemben még ott van, sosem engedhetem... S, minden nyári nap és este nélküle olyan mint az első tél hóesés nélkül, és az izzó napsütés vízcseppek nélkül. S, az első kimondott szó neki, sosem kárpótol, azért a fájdalalomért, amit - hiánya - okozott.... Talán az emlékek, a tudás és az érzelmek ajándékai kárpótolják Őt, amit adott és hátrahagyott nekem... S, tudom mennyben van, azt amit akart és azt amiért kért, hogy engedjem oda... Megtetettem, és elengedtem... ! De az idő nem gyógyítja be a sebeket ez: HAZUGSÁG! Igazán sosem tudom elengedni, s ahogy telik az idő: nő a fájdalom és a hiánya a lelkemben...Igen, bármennyire spirituális az ember,s a legfontosabb az elengedés elve, mégsem sikerül!!!!!!!! Ha lehetne áttörném a falakat, és álmaimba belépnék, amiben szerepel, hogy láthassam valóságban is, érezhessem, átölelhessem még egyszer egyetlen egyszer, azért, hogy aztán sose engedjem el!!!! Ezoteria Extra
Posted on: Wed, 24 Jul 2013 16:01:08 +0000