Az Országos Neveléstudományi KOnferencia Klinikai Pszichopedagógiai szimpóziumának absztraktjai A szimpózium szervezője: Dr. Eigner Bernadett PhD, ELTE BGGYK Pszichopedagógiai Tanszék A szimpózium címe: A klinikai pszichopedagógia korszerű módszer-és eszköztára az érzelmi-és viselkedési zavarokkal küzdő gyermekek, tanulók személyiségfejlesztésében Elnök: Dr. Eigner Bernadett PhD Opponens: Egri Tímea PhD h. A szimpózium összefoglalója: Az átlagostól eltérően fejlődő gyermekek megismerése, nehézségeik kezelése során általában patológiai szemlélettel találkozunk, melyben a zavart funkciók, képességek részletes feltárása a cél. Ez a nézőpont nem képes figyelembe venni az egyéni sajátosságokat, az egész személyiség helyett az egyes funkciókat tárja fel statikusan, élesen meghúzza a határt normális és abnormális között, és egyoldalúan negatív beállítottságú. Újra életre kelnek azonban azok az irányzatok is, amelyek a depatologizáló szemlélet, és a komplex klinikai megközelítés mellett törnek lándzsát. A klinikai gyógypedagógia régóta ezt a modern szemléletet tudta magáénak; a komplex megközelítés elvét, azt, hogy az egyént holisztikusan, bio-pszicho-szociális egységben szemléli, az egyént önálló, környezetével szoros kapcsolatban lévő rendszerként látja. A klinikai pszichopedagógia mai, modern módszer-és eszköztárával az egyén és közvetlen környezete komplex megismerésére, megértésére és megsegítésére törekszik. Dinamikus megközelítést alkalmaz: feltárja az ok-okozati összefüggéseket, az egyes jelenségek egymásra hatásainak hálóját, a személyiségfejlődési irányokat, zavarokat, a dinamikát. A pszichopedagógiai profil felrajzolásával az egyénben és közvetlen környezetében (például a nevelési hatásokban) rejlő erőforrások, protektív faktorok feltárásával együtt ismeri meg a rizikó faktorokat, az egyén életét nehezítő tényezőket. A pozitív személyiségjegyek feltárása, a fejlesztésközpontú, időről időre felülvizsgált diagnózis, az egyéni sajátosságokat, érzelmi megéléseket figyelembe vevő, támogató terápia, a legközelebbi fejlődési zóna, a játék, a kreativitás megteremtésével a deficitközpontú szemlélet helyett az erősségközpontú, komplexitásra törekvő, az extraintellektuális funkciók jelentőségét, a fejlődési dinamikát, folyamatmodellt, tranzakciók szerepét hangsúlyozó szemlélet jellemzi a mai modern pszichopedagógiát. A komplex esetkezelés személyre szabott diagnosztikus és terápiás munkát jelent; ebből mutat ízelítőt a szimpózium. Az agresszió fejlődésének jellemzői hangsúlyosak a személyiségfejlődés alakulásában; meghatározóak a magatartási zavarok, az antiszociális fejlődésirány jellegzetességeiben. A családi és a közösségi nevelésben is súlyos kihatásai vannak; felismerésük és kezelésük lehetőségeit mutatja be az első előadás. A második előadásban a szülő-gyermek interakciók, a formálódó kapcsolat jelentőségéről hallhatunk, mely befolyásolja a gyermek személyiségfejlődését, társas beilleszkedését. A korai kapcsolati zavarok felismeréséről és terápiás lehetőségeiről hallhatunk. A következő előadás a pszichodinamikus mozgás-és táncterápia személyiségfejlesztő hatásait mutatja be, külön tárgyalva a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók körét. Az érzelmi-és viselkedészavarok megelőzésében, kezelésében hatékony módszer a szenzoros integrációs terápia a klinikai pszichopedagógia eszköztárában, melyet az utolsó előadásban mutat be a szerző. Előadások, előadók: Az agressziókezelő programok jelentősége a klinikai pszichopedagógiában Egri Tímea, Gerevich József ELTE BGGYK Gyógypedagógiai Pszichológiai Intézet A korai játékos szülő-gyermek interakciók szerepe a személyiségfejlődésben – diagnosztikus és terápiás módszerek Eigner Bernadett ELTE BGGYK Pszichopedagógiai Tanszék A pszichodinamikus mozgás- és táncterápia személyiségfejlesztő hatása sajátos nevelési igényű csoportokra Horváth Zsuzsanna ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola Gyógypedagógia Program A szenzoros integrációs terápia szerepe a viselkedészavarok megelőzésében, kezelésében Reményi Tamás ELTE BGGYK Absztraktok: 1. Az agressziókezelő programok jelentősége a klinikai pszichopedagógiában Egri Tímea, Gerevich József Cél: A pszichopedagógia körébe tartozó fiatalok vizsgálata céljából olyan zárt intézményben tartózkodó fiatalok vizsgálatára került sor, akik érzelmi- és viselkedészavart mutató tüneteik okán kerültek javító – nevelő intézménybe, börtönkörnyezetbe, vagy a klinikai pszichopedagógia egyéb területére. Fontos ezen célcsoportokban is a terrorizálás, agresszivitás okainak, típusainak, megnyilvánulásainak pontos feltérképezése. Mivel az agresszió hátterében gyakran a szenvedélyszerek használata áll, vizsgáljuk ezen rizikótényezők és az agresszivitás összekapcsolódásának korrelációját. Minta: A keresztmetszeti vizsgálatban 9. évfolyamon tanuló vagy 9. évfolyamos tanulónak megfelelő életkorú érzelmi- és viselkedészavart mutató fiatalok vettek részt. Mérőeszköz: A kutatáshoz használt kérdőíves felmérés a következő mérőeszközöket tartalmazta: Revidiált Olweus Bullying/Viktimizációs Kérdőív, Buss – Perry Agresszió Kérdőív – Fizikai Agresszió Alskála, Agresszió és Viktimizáció Skála (Rövidített Változat), Rosenberg-féle Önértékelési Skála, Junior Temperamentum és Karakter Kérdőív Újdonságkeresési Skála (J-TCI), Hiperkinetikus Zavar Kérdőív, Képességek és Nehézségek Kérdőív (SDQ), Pozitív Viselkedési Skálák, A Verekedés Szülői Támogatása Skála és az EuroADAD interjú iskolai problémákra, dohányzásra és alkoholfogyasztásra irányuló kérdései. Eredmények, megbeszélés: Az eddig feldolgozott eredmények alapján a zárt intézményi környezetben élő fiatalok azok, akik a legnagyobb mértékű agressziót voltak kénytelenek átélni a mindennapokban, esetükben volt a legmagasabb az iskolai problémák aránya, illetve az iskolakerülés. Ahhoz, hogy problémájukat kezelni tudják, gyakrabban használtak szenvedélyszereket (cigarettát, alkoholt, illegális szereket), mint a többi fogyatékossági csoportba tartozó fiatal. Kulcsszavak: klinikai pszichopedagógia, érzelmi- és viselkedészavart mutató fiatalok, zárt intézmények, javító-nevelő intézet, börtönkörnyezet, agresszió, szerfogyasztás 2. A korai játékos szülő-gyermek interakciók szerepe a személyiségfejlődésben –diagnosztikus és terápiás módszerek szerző: Eigner Bernadett email: ebernadette11@gmail Az érzelmi és viselkedési, személyiségfejlődési zavarok többsége a korai szocializáció hibájára vezethető vissza, melyben a családi kapcsolatok minősége meghatározó jelentőségű. Az első hónapokban erőteljes hatással van a gyermeki tapasztalatok szervezésére az anya-gyerek interakció. Az optimális korai anya-gyerek interakció pozitív irányba tudja befolyásolni, módosítani a gyermek fejlődését meghatározó biológiai vagy pszichoszociális rizikótényezők alapján meghatározott fejlődési utat. A „szemtől szembe” korai interakciókban felismerhetők a kapcsolati és kommunikációs zavarok, a szociális tanulás akadályozottsága, az atipikus fejlődéshez vezető interakcionális sajátosságok. A korai interakciók zavara és diszharmóniája veszélyeztető tényező lesz a gyermek egészséges fejlődésére (mind a kognitív, mind az érzelmi-szociális fejlődést tekintve), mind családi kapcsolatainak minőségére nézve. Saját kutatásomban ötven anya-gyerek páros interakcióit vizsgáltam a gyermekek négy és fél hónapos korában. Mind az anya, mind a gyermek interakciós viselkedését, és az anya játékosságát elemeztem, az összhatás pedig az interakciós szinkronitásban „mérhető”. Kutatásomban az atipikus interakciós jegyek, illetve mintázatok elemzésére saját kódrendszert dolgoztam ki, melynek alapján elkülöníthetőek a problémamentes, harmonikus és az atipikus interakciók. Az interakciók elemzésével kapcsolati mintázatok, fejlődési irányok, patológiák bejósolhatók, így a módszernek preventív jelentősége van. Jól felhasználható a korai szociális tanulás, személyiségfejlődés segítésében, a zavarok megelőzésében, korai intervenciójában. Ez fontos szerepet játszik az integratív játékterápia módszerében, melyet a Mikkamakka integratív családi játéktárakban alkalmazunk a 0-8 éves korú gyermekek és szüleik számára. A játék a társadalmi esélyegyenlőség megteremtésének korai és hatékony eszköze, hiszen egyaránt segít a kiemelkedő képességű gyermeknek tehetsége kibontakoztatásában, az átlagosan fejlődő gyermeknek harmonikus fejlődésében, és a fejlődési problémákkal küzdő, sérült kisgyermeknek társadalmi beilleszkedésében. Az „integratív játék” pszichopedagógiai módszerkombináció komplex korai intervenciós stratégia, melyet a játéktárban alkalmazunk. A Játéktár olyan integrált (játék)tér, ahol átlagosan és eltérően fejlődő gyermekek szüleikkel együtt játszhatnak, szakemberek értő figyelme, játékmódszertani segítsége mellett. A játéktárban alkalmazott „integratív játék”-ban a szülő-gyermek interakciókat fejlesztő konzultációs és terápiás formák találhatók meg. Fő cél a játékképesség és az interakciók fejlesztése, mely elősegíti az egészséges személyiségfejlődést és a társas beilleszkedést. Kulcsszavak: korai személyiségfejlődés, korai anya-gyerek interakciók, prevenció, játék-képesség, korai intervenció, integratív játékterápia, játéktár 3. A pszichodinamikus mozgás- és táncterápia személyiségfejlesztő hatása sajátos nevelési igényű csoportokra Horváth Zsuzsanna A pszichodinamikus mozgás- és táncterápia a Pszichoterápiás Tanács által elfogadott önismereti és terápiás módszer. A terápia ötvözi a testtudati gyakorlatokat és a mozgásos improvizációban rejlő alkotó és gyógyító lehetőségeket a csoportterápia eszközeivel. A terápiás foglalkozások alatt egyszerre van jelen az egyén saját belső dinamikája és a csoportdinamika, vagyis mindazon változók, melyek leginkább hatnak az egyénre és a csoportra mint egészre egyaránt. A terápia lélektani elméleti hátterét elsősorban pszichoanalitikus megközelítések, azon belül tárgykapcsolati és szelfpszichológiai területek, valamint a preverbális kor emlékezetkutatásai és a kötődéskutatások adják. Ily módon a mozgásterápiában használt munkamódok nem csupán a testi szintekre, hanem a személyiség mélyebb szintjeire is hatással vannak. A testtudati munka a test valóságára, az érzékelés lehetőségeire épít, így teremtve meg azt az állapotot, melyben átélhető a hatóerő (önmagunk) élménye és megvalósulhat a testi szintek reflektivitása. Ez a sajátos figyelmi állapot elősegíti a folyamatos önészlelés és önfelfedezés élményét és a testünkkel, önmagunkkal való kísérletezés lehetőségeit. A kapcsolati munka során egyszerre figyelünk a saját mozgásunkra és a másikéra, miközben folyamatos, finom egymásra hangolódás történik. A társakkal való mozgásos kapcsolatban átélhető a kölcsönösség és elismertség élménye. A kutatás célja az eddig taglalt terápiás módszer hatásvizsgálata az egyéni affektív képességek és a kognitív architektúrák feltérképezése, illetve a csoportok alakulása (csoportkohézió, csoportközi viszonyok, az egyén helye a csoportban) mentén. A mozgásterápia személyiségre és a személyiség fejlődésére vonatkozó hatásai a szociometria módszerével és viselkedési kérdőívek segítségével térképezhető fel. A kérdőívek (Magatartásproblémák Kérdőív, BPI; Gyermekviselkedési Kérdőív, CBCL; Nisonger Kérdőív) hasonló, egymást jól kiegészítő tételekkel dolgoznak, előtérbe helyezve az agressziót, szorongást, a társas kapcsolatokat, valamint figyelmi problémákat. Ez utóbbi vizsgálatára, illetve a téri emlékezetre vonatkozó kognitív, neuropszichológiai tesztek úgyszintén a kutatás részét képezik. A pszichodinamikus mozgás- és táncterápia hatásainak vizsgálatára sajátos nevelési igényű csoportok esetén nincs ismert kidolgozott metodika, ez az oka a széles körű kutatási kérdések és módszerek megjelenésének. Azonban az eddigi terápiás folyamatok tapasztalatai alapján körvonalazható a módszer hatékonysága a csoportkohézió növekedése, a testtudat, testkép fejlődése, illetve az agresszió és szorongás csökkenése terén. 4. A szenzoros integrációs terápia szerepe a viselkedészavarok megelőzésében, kezelésében Reményi Tamás A szenzoros integráció az alap információfeldolgozási folyamata az idegrendszernek. A saját testünkből és a külvilágból jövő információk feldolgozásának, észlelésének során számos probléma adódhat az idegrendszeri feldolgozási folyamatban. Ezek az úgynevezett szenzoros diszfunkciók gyakran okozhatnak tanulási és viselkedészavarokat. A szenzoros diszfunkciók kezelésében, valamint a tanulási és viselkedészavarok megelőzésében nyújt hatékony segítséget a szenzoros integrációs terápia. A szenzoros integráció az a normál idegrendszeri folyamat, amely a legkorábbi életkortól hozzásegíti az egyént ahhoz, hogy a saját testéből és a környezetből érkező ingereket feldolgozza, értelmezze és ennek eredményeként a helyzetnek megfelelő, adekvát válaszreakciót hozzon létre. A szenzoros integráció a normál idegrendszeri fejlődés része, a szenzomotoros aktivitáson keresztül fejlődik. A szenzoros integráció tartalmaz neuropszichológiai, szenzomotoros kognitív és érzelmi folyamatokat. A szenzoros integráció az alapja a testtartásnak és mozgásnak, a testséma fejlődésnek, a téri és időbeli tájékozódásnak, a kognitív és érzelmi fejlődésnek, a tevékenységek tervezésének és kivitelezésének, a tanulásnak, a viselkedésnek. Ahhoz, hogy egy gyermek a hétköznapi helyzetek, vagy akár az óvodában, iskolában a többiekkel együttműködve, megfelelő teljesítményt tudjon nyújtani jól működő érzékszerveken túl többre van szüksége. Az érzékszervekhez kapcsolódó idegrendszeri feldolgozási folyamat s az arra adott adekvát válaszreakció, azaz szenzoros integráció folyamata is megfelelően kell, hogy működjön a különböző szenzoros rendszerekre vonatkozóan, valamint az idegrendszer aktivitási szintje is jól szervezett kell legyen. E két összetett folyamat megfelelő működése és egymásra gyakorolt pozitív hatása képes egy biztos alapot adni a gyermekek számára, hogy a tanulási és alkalmazkodási, viselkedési folyamataikban képesek legyenek kompetenssé és autonóm személlyé válni. Kulcsszavak: szenzoros integráció, szenzoros diszfunkciók, tanulási zavar, viselkedészavar, szenzoros integrációs terápia, észlelés, adekvát válaszreakció, testtartás, mozgás, testséma, téri tájékozódás, időbeli tájékozódás, kognitív folyamatok, tevékenységtervezés, kivitelezés
Posted on: Fri, 15 Nov 2013 10:17:31 +0000