Az alábbi cikkben leírt diszkrimináció azért szerintem nem annyira "vegytiszta", mint ahogy azt sokan állítják. Valahol azért van egy határ, amit nehéz definiálni. Azért lehetséges, hogy épp egy tanárnak vagy ha valakit pl. értékesítőnek vesznek fel, akkor egy piercing nem valami előnyös. De a téma okán azért az mindenképp említésre méltó, hogy a cégek milyen szinten nyomják el az ember egyéniségét. És itt nem elsősorban külsőségekre gondolok, hanem arra a negatív tendenciára, hogy a munkahelyek előszeretettel szólnak bele az ember magánéletébe is - nem mindig aktívan, sokszor inkább nyomásgyakorlással. Ha pl. egyéni céljai lennének, akkor azokat szívesen gátolják, mert az energiák megosztását látják a munkavállalók hobbijaiban vagy közösségi kezdeményezéseiben, ami "egyértelműen" a munka rovására megy. Ez a rövid távú gondolkodás. A hosszú távú meg az, hogy együtt örülünk, ha egy munkavállalónk egyszer az életben plusz egy nap szabadságot kér, ha pl. sikeres táncos lett és fellépésre hívják, mint ahogy a munkavállaló is rugalmas annyira, hogy időnként túlórázik vagy hétvégén is bemegy, ha az üzleti érdek megkívánja. De ettől még kicsit messze vagyunk.
Posted on: Tue, 17 Sep 2013 16:30:24 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015