Az piramisokrúl Archeizálok, archeizálok na, mert az olyan magyarkodós, mint a sámánok. Most valaki felteszi magában a kérdést, hogy vajon hogy jön a keleti filozófia az ősmagyar dolgokhoz. Úgy. Az ide tartozó félismeretlen fogalom a szakralitás. Az itt termékelhelyezett üzenet, hogy hamarosan új tetkót kap a hátam. Egy piramist. Az ide tartozó magyarázat a következő: A gömb mellett az egyik legfontosabb szakrális forma a piramis. Nem tetraéder, piramidion. Ki mennyire áll két lábon a talajon és ki mennyire elmélyedt az energiatudományokban tudja, hogy a piramidion nem azért szakrális mert az ókori egyiptomiak képtelenek voltak felépíteni őket, mégis léteznek, hanem aranymetszés szerinti kialakításuknak köszönhetően tökéletesen tárolnak bármilyen energiát. Na nem áramot, vagy valami sith hókuszpókuszt, az univerzum folyton vándorló energetikáját. Ezáltal képes ez a nagyon egyszerű forma harmóniát előállítani a közvetlen környezetében. Most valaki megkérdezi, hogy miként lesz a hátamon egy térbeli idom. Nyilván sehogy. Én azt csupán szimbólumként használom. Mint ahogy sok más ember vagy öszeeküvés-elméletekre okot adó titkos szervezet. A piramis a csúcsán felbukkanó nappal nem jelent rosszat, sőt. Csak már olyan régen tartja csukva az ember a szemét, hogy nem látja a lényeget. Najó ez a mondat úgy korrekt, hogy az ember olyan régen tartja csukva a szívét, hogy nem érzi a lényeget. Na elég az hozzá, hogy fizikai síkon létrejövő viszonyrendszerek kohézióját elemeztem miközben a hévről nézegettem a homokzsákokat. Azért néztem mert azok voltak ott, mégis tudtam gondolkodni. Én már csak ilyen vagyok. Hirtelen eszembe jutott az ókori (görög) filozófusok és bizonyos XX. századi izmusok fő rendező elve a horizontális, mondhatni egydimenziós társadalmi viszonyrendszer az anyagi, mentális és spirituális egyenlőség. Formáját és az emberi tulajdonságokat tekintve nyilván kivitelezhetetlen. Legalábbis a fizikai síkon, az ugyanis az idő és a tér sajátságos tulajdonságai miatt nem alkot hosszútávon kohéziót. Ugyanakkor van a piramis forma, amit az úgynevezett multi level marketing emelt tudati szintre. Logikusan itt egyetlen ember áll a szervezet csúcsán, míg (ha három dimenzióban, vagyis piramis testben képzeljük el) a szervezeten belüli viszonyrendszerek, mind vertikálisan, mind horizontálisan vizsgálva egyenlő távolságokat feltételez a csoporton belül, így az egy egységre (emberre) jutó kompetencia/felelősség arány azonos a csoport minden tagjánál. Természetesen itt kell megjegyezni, hogy ez a feltételezés, csak ugyanolyan képességekkel és tulajdonságokkal rendelkező elemek ilyetén szervezése esetén igaz. Ebben az esetben ugyanis egyenes arányosságokat figyelhetünk meg. És tekintve, hogy nem tetraéderhez hasonlítjuk a rendszert, határozott irány figyelhetünk meg. Ellenkező esetben ugyanis hosszútávon nem tudjuk biztosra megmondani, hogy az így kapott forma melyik csúcsa felé tendál. Esetünkben egy piramidion forma a talapzatával merőlegesen vagyis felfelé tör. Mint, ahogy az MLM rendszerekben, ahol lényegében az alsóbb régiókból szipkázza el az errőforásokat ugyanakkor felfelé a szervezet méretéhez (ami a tagok össz létszámából következik) osztja el látszólag egyenletesen felfelé. Tekintsünk el attól a ténytől, hogy ez csak elmélet és látjuk is, hogy a természetben előforduló piramis rendszerek oldalai vagyis az azt egyben tartó kohézió nem vezethető le az aranymetszés logikájával, ugyanis az ilyen piramisok oldalai az emberi tényező miatt parabolisztikus ívet vesznek fel. Így logikusan az "emberi piramis" nem képes sugározni az általa transzformált értéket, hanem teljes mértékben elnyeli azt. Majd egy idő után önmagát is felemészti az erőegyensúly felbomlása miatt. Mi az a legkisebb egység ami képes felemészteni a harmóniát? Az elégedetlenség. Ugyanakkor vegyünk egy lehetetlen állapotot. Képzeljük el, hogy a földön élő összes ember (azért számoljunk csak fizikai testben élő emberekkel, mert sokaknak túl vad azt hallani, hogy élnek körülöttünk olyanok is amiket nem látunk) a fent felvázolt tökéletes és maximális kohéziót fenntartani tudó rendszerben él. Mindenki tudja a helyét, mindenki elfogadja. A rendszer erős és igazságos. A rendszer nem ismeri az egó fogalmát. Van-e fejlődés? Ez könnyű volt. Van-e egyéni fejlődés? Van. Az ilyen forma ugyanis határozott irányultsága miatt feltételezi, hogy a piramist alkotó összes részecske egyszerre mozdul fölfelé, mindig, mindenki egyre feljebb jut. Na, erre fog emlékeztetni a tetkóm.
Posted on: Wed, 12 Jun 2013 09:54:14 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015