Az ápolónő emlékei / részlet/ Üzemápolóként az üveggyárban 1972-1974 A szülőotthon bezárása után az üzemápolói munkára majdnem tudatlanul érkeztem. Gyermekápolóként önállóan, csak elsősegély ellátást tudtam biztosítani mindenkinek. Az üzemben végzendő megelőző, rehabilitációs feladatokat és a keresőképtelen betegek ellátását tanulnom kellett. Keveset tudtam még a felnőtteket megbetegítő kórképekből, és az ezeket a betegségeket gyógyító gyógyszerekből, meg kellett ismerni az üzemben előforduló egészségkárosító munkafolyamatokat és balesetek kockázatát előidéző tényezőket is. Azokban az években hivatalos képzés ezen a területen nem létezett asszisztensi szinten. Az üzemi ellátás felügyeletét a megyében orvosi és szakdolgozói szinten Dr. Jámbor János megyei üzem- egészségügyi főorvos látta el. Továbbképzések a megyei vállalatoknál tett üzemlátogatások voltak. Jártunk kohóban, erőműben vegyi anyaggyártással foglalkozó vállalatnál, porcelán gyárban, fafeldolgozó és földműveléssel foglakozó szövetkezetekbe. Minden gyár és üzem látogatás alkalmával az adott cég üzemorvosa bemutatta az üzem egészségügyi ártalmait a gép és ember kapcsolatának veszélyeit felhívta a figyelmet a megbetegítő tényezőkre. Az üzemi nővér beszámolt arról, hogy az adott területen neki mi a feladata mely munkát végzi a szűrővizsgálatoknál önállóan és melyek, azok ahol szervezőként vesz rész. Kitért arra is, hogy az üzemben milyen sérüléseket kell elsődlegesen ellátnia és a vezetés milyen tevékenységekben várja el a segítségét. A gyár és üzemi látogatásokat a Vezető főorvos összegezte. Egy- egy gyárlátogatás alkalmával a társaság rengeteget tanult egymástól, közösség a megismert feladatok kapcsán összefogottá vált és szakmai irányítást kapott. Az Üveggyárban az üzemi munka rengeteg új élményt és ismeretet adott. Maga a gyár és a benne dolgozók tudása elvarázsolt. Minden dolgozó a maga posztján művész volt. Az üveggyártás művészetéről rengeteget hallottam már Ajkára kerülésem óta, hiszen férjem családja a gyár telepítésével egy időben érkezett Német- lukafáról. A Nagypapának a fiúk akik hatan voltak már apró gyermekkoruktól vitték az étel az üzembe, így mikor felcseperedtek már valamilyen szinten ismerték az üzem működését. Természetesnek vették, hogy az üveggyártás valamelyik fázisa lesz a feladatuk a későbbiekben. A kádak körül gyakran családi rokoni kapcsolatok alapján dolgoztak a brigádok, utánpótlást pedig a családban felnevelt gyermek biztosította. A forró üveget a fúvók a különböző fázisokban egymás kezébe adják. Külön munkafolyamatot végez a berakó, a köbli kezdő, vagy szárhúzó, kehely fúvó. Napjainkban a rokoni kapcsolatokat az összeszokott brigádok váltották fel, Ők adják kézről kézre a forró üveget a formák alakítása is közöttük zajlik. Mikor először jártam a huta, zúgó ventillátorai között és néztem a kádból kivett izzó üveget az ámulattól a szám tátva maradt, a félelemtől hogy megégek pedig menekülnöm kellett. A későbbiekben mivel gyakran tettem látogatást a hutában, félelmen alább hagyott, a forró üveg látványa, amit a kádakból kivéve lóbáltak, nyújtottak, húzták és fújták nap, mint nap új élményt adott. Gyakran figyeltem meg a behordókat akik, fáradhatatlanul hordták az üveget a hűtőszalagra. Gyakorlott meósok ott átnézték válogatták az oda került üvegárut. Ránézésre kiemelték a selejtet és rakták a hibátlant a csiszolóknak. A csiszolók az iparművészek tervei alapján, művészi szinten egyedi csiszolást végeztek. Általában előrajzolás nélkül mintákat véstek- martak a nyers árura. Az egész gyár olyan volt, mint egy nagycsalád ezekben az években. Házasságkötésem után új családom férfitagjai közül többen a hutában, néhányan a nőkkel együtt a csiszolóban, egy- ketten pedig a csomagolóban dolgoztak. Sok történetet ismertem már akkor. Tudtam azt, hogy a leggyakoribb sérülések az égett vagy vágott sebek. Tehát ezek ellátását kellett legmagasabb szinten elsajátítanom. Idősebb kolléganő Erzsi néni, gyakran felettem állt és magyarázott. Gyorsan megtanultam ellátni elsősegély szinten, az égett vágott sebeket, a szemsérüléseket és az idegentest eltávolítást. Pótoltam a hiányzó ismereteket és alkalmazkodtam az üzemi körülményekhez. Megtanultam az ergonómia fogalmát és az üzemi bejárások kapcsán esetleg én is észrevételeztem a hibákat. Végeztem az üzemi dolgozók részére elsősegélynyújtás felkészítést. Az emberek elfogadtak, pár hónap múlva az üzem dolgozójának számítottam. Találkoztam olyan anyukával, akinek a gyermekét a megszületés után én fürdettem először. Munka közben oda kiáltott: - Nővérke maga mit keres itt, magának a bébik közt van a helye! - A szülőotthon magára hagyott, most itt próbálom ki magamat– válaszoltam. - Hallottam az emberektől hogy elég ügyes! Tud segíteni, állítják! – mondta és már fordult is a csiszolóhoz és folytatta a munkát – szavait jóleső érzéssel hallgattam Szerettem üzemápoló lenni. Érdekes változatos, gyakran balesetnél rendkívül izgalmas feladat volt. Ügyesnek, gyorsnak és cselekvő képesnek kellett lenni. Előfordult többször hogy az orvos hiányában egyedül kellett gyors döntést hoznom esetleg úrrá lenni a pánikon. Megtanultam ezek alatt az évek alatt az elsődleges prevenció lényegét, a munkabalesetek ellátásának rendjét és a munkahelyi rehabilitációt. Megismerkedtem a gyakori felnőtt betegségek kórképeivel és azok kezelésének gyógyszereivel. Mire már minden olajozottan ment megszületett a fiam és születése után gyermekgondozási segélyre mentem és két és fél évig a gyárra nem gondoltam csak a gyermek gondozását nevelését végeztem. A gyes leteltével a szerződéses állásom az üveggyárban megszűnt, mivel az ott dolgozó kolléganő szintén visszajött a szülési szabadságról és neki a férje a gyár alkalmazottja volt, így nekem ismét állást kellett váltanom, de már csak intézeten belül. Bakonyiné Nyitrai Gizella
Posted on: Tue, 13 Aug 2013 15:55:22 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015