Beszámoló a Budapest Film Academy ingyenes előadásáról Reggel. Facebook. A bal felső sarokban piros ikon. Egy új event: Budapest Film Academy ingyenes előadás. Mikor? Szeptember 5? Kizárt, hogy egy héttel sulikezdés előtt az egyetem közelébe menjek. Már kattintok is tovább… De aztán megakadt a szemem a címen. „ A karakterek megteremtése és a forgatókönyv alapvető strukturális elemei.” Felcsigázta a fantáziámat. Na jó, talán mégsem fog megártani, ha megnézem magamnak. Délután 15:50 perckor, már kígyózó sorok álltak az általam már igen jól ismert 34-es terem előtt. Sok ismeretlen arc, a többségét nem is ELTE-snek tippeltem. Szokásomhoz híven beültem az egyik szélső padba. Biztos, ami biztos. A tömeg végre bezsúfolódott a terembe, kettővel előttem Kovács András Bálint, az egyetem filmtudományi tanszékének vezetője, is helyet foglalt. Villany le, projector be. Megkezdődött az előadás. Rá kellett jönnöm, hogy Hódi Jenővel, a Budapest Film Academy igazgatójával, már találkoztam az ELTE falain belül. Oké. Jó lesz ez. Jenő először ismertette a BFA főbb paramétereit, ami számomra már ismerősem csengett, majd jött az „izgi” része a dolognak. A téma bemutatásához a „Stand Up Guys” (Született gengszterek) c. filmet hívták segítségül. Al Pacinoval önmagában sem lehet mellényúlni, de ez a film különösen érdekesnek ígérkezett, már csak azért is, mert nyilvánvalóan nem véletlenül pont ez a film került terítékre. Ha otthon „csak úgy” néztem volna, valószínűleg elkönyvelem egy egyszerű, „jó kis buddy-buddy sztorinak”. De ne ítélj első ránézésre! Ez az előadás pont attól volt számomra tanulságos, mert, ahogy hallgattam Jenő elemzését, rá kellett döbbennem, hogy micsoda iszonyatos tudatosság van egy ilyen filmben. Minden részében. Egy fél perces jelenet létrejöttéhez mennyi munka szükséges. Egy látszólag szimpla képsor, melyben a főhős végigsétál egy folyosón, vagy megmossa az arcát, mennyi mindent tud elmondani. Illetve mennyi mindent kell elmondania ahhoz, hogy egy filmre azt mondjuk, „ez igen, ezért érdemes volt megvenni a mozijegyet”. Rengeteg részlet, amit észre sem veszünk. A váz mindehhez persze a jól megírt forgatókönyv. Nem elég egy frappáns ötlet. Azt az utolsó, jelentéktelen(-nek tűnő) percig ki kell dolgozni. Ehhez kell hozzáértés. Az előadás nagy sajnálatomra csak kicsivel több, mint másfél órás volt, és amikor a végéhez közeledtünk, azt gondoltam: „ Nemár...méég! Legalább a filmet nézzük végig.” Ez az előadás egy reklám volt számomra. A legmeggyőzőbb. Ezt én is meg akarom tanulni. Most kezdtem el a forgatókönyvíró kurzust. Megérte rááldozni a nyárból. Borsi Rebeka (ELTE-BFA)
Posted on: Wed, 18 Sep 2013 08:17:03 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015