Betty Smith Ezt kerestem, és megtaláltam. Nagyon figyeljetek. A devizahitelezés közgazdasági háttere Köszönjük az alapos, kimerítő anyagot. A devizahitel egy virtuális csalás, az elszámolás alapja egy kormányrendelet:Számviteli tv. értelmében a virtuálisan képzett devizának virtuális árfolyam-veszteségét terhelték ki az adósra. Ennek a technikája le van írva a Számviteli törvényben.65. § (1) (2) A mérlegben a külföldi pénzértékre szóló követelést az elfogadott, az elismert devizaösszegnek a szerződés szerinti teljesítéskori (illetve mérleg fordulónapi), a 60. § szerinti árfolyamán, illetve a már elszámolt, devizában meghatározott értékvesztés nyilvántartási árfolyamán csökkentett, az értékvesztés devizában visszaírt összegének a nyilvántartási árfolyamon számított értékével növelt könyv szerinti értéken kell kimutatni. 250/2000.(XII.24.)korm.rendelet A mérlegtételek értékelése 9§(19)bek. beiktatta a 397/2007. (XII. 27.) Korm. rendelet 3. §. Hatályos: 2008. I. 1-től. Rendelkezéseit először a 2008. évben induló üzleti évről készített beszámolóra kell alkal…mazni. A 2007. évi üzleti évről készített beszámolóra is alkalmazhatók. Lásd: 397/2007. (XII. 27.) Korm. rendelet 9. § (1)–(2). A devizaalapon forintfizetéssel teljesítendő, szerződésből eredő követelések és kötelezettségek (ideértve a devizaalapú forinthitelezésből adódó devizaalapú forintkövetelések, illetve forintkötelezettségek) esetében a Tv. 60. §ának (7) bekezdését alapul véve, a követelés, illetve a kötelezettség nyilvántartásba vétele és törlesztése a felek által a szerződésben meghatározott irányadó árfolyam folyósítás, illetve törlesztés napján érvényes értékén forintosított összegben történik. Az ilyen követelések és kötelezettségek alapösszegét, törlesztését és kamatait a szerződésben rögzített devizában is nyilván kell tartani és az értékelés szempontjából úgy kell azokat kezelni, mintha devizaeszközök, illetve devizakötelezettségek lennének. A deviza alapú forinthitelek esetében a hitelintézet valójában forintban nyújtja a hitelt és abban kéri a törlesztést, valamint a kamatot is, de a tőke a kamat és a törlesztések devizaösszegben is meg vannak határozva a szerződésben, továbbá az az árfolyam (Pl. egy konkrét hitelintézet vételi, eladási vagy átlag árfolyama, MNB árfolyam, saját banki árfolyam, a továbbiakban: szerződés szerinti árfolyam) amelynek aktuális értékével (kihelyezés, törlesztés, kamatfelszámítás időpontjában érvényes értékével) forintosítani kell az előbbi tételek devizaösszegét. Így a kihelyezéskori szerződés szerinti árfolyamon meghatározott összegben kerül elszámolásra a nyújtott hitel. A törlesztéseket mindig a hitelszámlán kialakult nyilvántartási árfolyamon (amely a kihelyezéskor a szerződés szerinti árfolyam, illetve a legutóbbi átértékelés során a számviteli politika szerint alkalmazott árfolyam) értéken kell elszámolni a hitelkövetelés csökkenéseként, egy technikai elszámolási számlával szemben, ezzel egyidejűleg a technikai elszámolási számla másik oldalára (K) le kell könyvelni a szerződés szerinti árfolyamon számított és befolyt törlesztés összegét, így a technikai elszámolási számlán minden törlesztés alkalmával megjelenik a törlesztési árfolyam különbözet, mint a forgalomban realizált különbözet, amelyet közvetlenül kell átvezetni az eredménybe (az egyéb pénzügyi szolgáltatási bevételek vagy ráfordítások közé). Amikor a devizaeszközök és devizaforrások átértékelésre kerülnek, akkor a szóban forgó hitelkövetelést is át kell értékelni az értékeléskor alkalmazott árfolyamra (mintha az is devizás tétel lenne), az árfolyam különbözet közvetlenül a hitelkövetelés számlát érintő módon kerül elszámolásra és az összevont átértékelési különbözetbe kerül. A járó kamatot időbeli elhatárolásként az elhatárolás időpontjában érvényes számviteli politika szerinti árfolyamon kell elszámolni a kamatbevételbe. A törlesztéskor ezt az időbeli elhatárolást fel kell oldani, és elszámolásra kerül a kamattörlesztés a befolyáskor aktuális szerződés szerinti árfolyamon forintosított értékben a kamatbevételek között, ezzel egyidejűleg a tőketörlesztést a hitelszámláról a nyilvántartási árfolyamon kell leemelni a technikai számlával szemben, ugyanakkor el kell számolni a szerződés szerinti árfolyamon forintosított, ténylegesen befolyt összegben a pénzeszközök között a technikai számla másik oldalára. A technikai számla egyenlegeként kialakult árfolyam különbözet nem része az átértékeléskor kialakult összevont átértékelési különbözetnek, hanem közvetlenül kell a megfelelő bevétel, vagy ráfordítás számlával szemben kivezetni. A hitel futamidejének végére, ha az ügyfél rendesen törleszt, akkor elvileg a hitelszámlának maradéktalanul ki kell ürülnie. Minden egyéb tekintetében az általános forinthitelek szabályai szerint kell eljárni. 1. A felelősség kérdése: „DEVIZA”-ALAPÚ-HITEL: 1./ Állam felelőssége A kormányok 2002 és 2008 között egyáltalán nem hallgatták meg a deviza-eladósodás veszélyeire figyelmeztető hangokat. A költségvetési túlköltekezés elszívta a hazai hitelforrásokat a lakosság elől, az egyre növekvő adósságállomány pedig nagyon megdrágította a forinthiteleket. A 2000-es évek közepe után már évi 200 milliárdos költségvetési terhet jelentő állami lakástámogatási rendszer fokozatos megszüntetése „vállalhatatlanná tette az embereknek, hogy forintban adósodjanak el, így mindenki a devizahitelek felé fordult” – olvasható a jelentésben. A jelentés szerint a kormányok abban is hibáztak, hogy semmilyen törvénnyel nem korlátozták a hitelfelvételt, a nemzeti bankból érkező sorozatos figyelmeztetések ellenére sem. Nem csak a jogszabályok szigorítása maradt el, de még kommunikációjában sem óvta a kormány a lakosságot az eladósodástól.” „DEVIZA”-ALAPÚ-HITEL: 2./MNB felelőssége „A dokumentum szerint a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a kormányoknál sokkal előbb észlelte és kommunikálta is a rendszerkockázatokat. Azért nem történt semmi, mert nem volt összhang a kabinet és a jegybank között, a kormány egyszerűen nem törődött a veszélyekre figyelmeztető elemzésekkel. Nem vetette be a rendelkezésre álló, a kormány szándékaitól függetlenül is alkalmazható eszközeit, amikkel lassítani lehetett volna az euró- és a frankhitelezést. A jegybank például emelhette volna a bankokra vonatkozó kötelező tartalékrátát, ezzel a hitelintézetek devizaforrásainak egy részét ki lehetett volna szívni a rendszerből. A csökkenő kínálat miatt drágultak volna a hitelek, ez visszafogta volna a keresletet, hiszen a devizahitelek árelőnye csökkent volna a forintos hitelekkel szemben.” „DEVIZA”-ALAPÚ-HITEL: 3./ PSZÁF felelőssége „A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) „a teljes vizsgált időszakban képtelennek bizonyult arra, hogy megfelelő súllyal jelenítse meg a fogyasztóvédelmi érdekeket a devizahitelezés folyamatában. Még olyan eklatáns jelenségek esetében sem lépett közbe, mint ilyen a hitelközvetítők tömeges megjelenése a devizahitelek terítésénél, vagy a thm félrevezető alkalmazása, nem is beszélve a manipulatív reklámok kérdésköréről.” THM=„egy fogyasztóvédelmi eszközből a fogyasztók tudatos megtévesztésének eszköze lett.”, mert a bankok manipulálták a THM-et az akciós kezdeti kamat-periódussal. A dokumentum szerint a felügyelet „elkeserítően erőtlen volt”, amire az egyetlen magyarázat lehet, hogy – a Pénzügyminisztériumnak alárendelt – intézmény vezetői „nem akartak vagy nem mertek élesebben konfrontálódni a kormányzati politikával, illetőleg a bankrendszerrel.” „DEVIZA”-ALAPÚ-HITEL: 4./ Bankok felelőssége „A hazai bankok úgy emelték a lakossági szektor devizahitelezését növekedési versenyük központi termékévé, hogy kezdetektől tisztában voltak a kockázatok aránytalan megosztásával. A kidolgozott szerződéses megoldások eleve abból indultak ki, hogy jelentősebb sokkok vagy rendszerszintű problémák fellépése esetén azokat az ügyfelekre – kritikus tömeg elérése esetén rajtuk keresztül az aktuális kormányra – lehessen továbbhárítani. Tették mindezt annak tudatában, hogy az ügyfelek elsöprő többségének nyilvánvalóan nem álltak, és nem is állhattak rendelkezésre olyan eszközök, amelyek segítségével e kockázatokat fedezhették volna. A moral hazard fogalmát ez a magatartás biztosan kimeríti.” Ez előre megfontolt szándékkal, manipulatív eszközökkel létrejött,egyoldalú előnyökön alapuló, színlelt szerződéssel végrehajtott csalás-sorozat az állam aktív részvételével. A bankok szándékosan becsapták ügyfeleiket a halasztott törlesztés, kezdeti akciós időszakra vonatkozó félrevezető információkkal, manipulatív reklámokkal. „DEVIZA”-ALAPÚ-HITEL: 5./ A hitelfelvevők felelőssége A bankok előre megfontolt szándékkal, elhallgatva a valódi kockázatokat, színlelt szerződéseket kötöttek ügyfeleikkel, amely szerződés számtalan törvényt megsértve, csalásra épül. A hitelfelvevő bízott a magyar államban, annak jogalkalmazó és ellenőrző apparátusában, bízott Magyarország független bíróságában, bízott a demokratikus jog és igazságszolgáltatás rendszerében, bízott a szerződés tisztaságában és a bankjában. „A világméretű pénzügyi-gazdasági válság 2008 őszi kitörése előtt azonban az információs aszimmetria áthidalására irányuló banki érdekeltség nem volt jelen még súlyosabb ellenérdekeltség érhető tetten amikor ezt tömegtermékként hitelközvetítőin keresztül értékesítették, akik kifejezetten ellenérdekeltek voltak a valós kockázatok feltárásában. Ezért ezt az értékesítési formát a devizahiteleknél már a kezdet kezdetén meg kellett és meg is lehetett volna tiltani.” 2./ A devizalapú hitel és ami mögötte van Kockázatos spekulációval nyert virtuális deviza: A bankok könyveikben ún.”szintetikus devizát” állítottak elő úgy, hogy a nem létező Ft-betéteket devizaforrásokra konvertálták. „Úgy teremtették elő a devizahitelezéshez szükséges deviza maradék részét, hogy a forrásoldalon bevont forintjukat FX-swap ügyletek keretében devizára cserélték. Ez egy azonnali és egy határidős tranzakcióból áll. Az azonnali ügylet révén mérlegükben devizaeszköz keletkezett, miközben forintforrásuk megmaradt. Az ügylet határidős lábán viszont forintkövetelésük és devizatartozásuk keletkezett, ami jellegénél fogva nem jelent meg a mérlegükben.”(Portfolio.hu 2013.03.16.) A devizaalapú hitel egy kockázatos befektetési spekulációval létrehozott, változó kamatozású, annuitásos hitel jellemzőkkel bíró pénzügyi termék. Egy valós értékelésű pénzügyi instrumentum, amelynek minden kockázata és költsége a hitelfelvevőé, minden haszna pedig a banké. Ez sokkal inkább befektetési kategória,mint hitel, ennél fogva nem a Hpt, hanem a Tpt. hatálya alá tartozik. Ez egy hitel és egy befektetési szolgáltatás kombinációja. A hitelt a Hpt, a befektetést a Tpt. törvény szabályozza. Ezt vagy két külön szerződésben kellett volna rendezni, külön-külön felmérve az adós elsődleges kockázatát a hitelre, és másodlagos kockázatviselő képességét a befektetésre. Mind a két ügyletre vonatkozóan tájékoztatni kellett volna az ügyfelet az egyik, ill. másik ügyletből származó kockázatokra. Hitelnél az árfolyamkockázatra, a befektetésnél pedig arra, hogy a bank az ő hitelét fedezően rendkívül kockázatos, határidős befektetések tranzakciónak sorozatát hajtja végre, amely más szervek és személyek bevonásával történik. A hitelszerződésben kellett volna rögzíteni a tőkét, a referencia-kamatot, törlesztést. stb. A befektetési szerződésben kellett volna rögzíteni azt, hogy az adós megbízza-e a bankot a kellő kockázat ismeretében arra, hogy az ő nevében járjon el a befektetések lebonyolítása során, rögzítve azt, hogy milyen időszakonként számolnak el egymással, mi ennek a formája, gyakorisága, stb., és a nyereségen milyen arányban osztoznak, és milyen arányban viselik az ügylet veszteségeit. De nem ez történt. Virtuális pénzügyi tranzakciókkal, tisztességtelen eljárással, törvénytelen eszközökkel, az adós teherbíró és kockázatviselő képességét jóval meghaladó törlesztéseket, indokolatlan kamatemeléseket, és más költségeket állapított meg, kiszolgáltatva ezzel az embereket a gátlástalan profitéhségnek. Kérdések sokasága merül fel, én indításként egyet szeretnék feltenni: ki hagyta jóvá ezt a hibás konstrukciót, amely a Ptk-t, Hpt-t és Tpt-t több ponton sérti, és emberek millióinak élethelyzetét tette kilátástalanná. 3./Kockázatkezelés tárgyköre: Ha megnézzük a hitelintézeti törvényben a kockázat fogalmát ( Hpt törvény III melléklet 10.1. Kockázat, illetőleg kockázatvállalás: a) a kölcsön nyújtása, ideértve az adósságra kibocsátott, a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír megvásárlását is;) a törvény a kockázatot a kölcsönbe adóhoz kapcsolja vagyis a hitel felvevőjének nincs a törvény szerint kockázata, hiszen ő a pénzt megkapta, kockázata a hitelezőnek keletkezett. A hitelfelvevőnek a hitelviszonyban nem kockázata, hanem törlesztési kötelezettsége van. A hitelfelvevő kockázatának megjelenése az nem hitelviszonyról szól. A kockázatkezelés ennek az ügyletnek a legkritikusabb területe, mivel ezeket az ún. fedezetlen hiteleket, rendkívül kockázatos tőkepiaci tv. hatálya alá eső pénzügyi instrumentummal fedezték, ill. hozták létre magát a hitelt, és ennek minden kockázatát és költségét a hitelt felvevőre terhelték. A Tpt. alá eső szolgáltatásokra rendkívül szigorú szabályok vonatkoznak. Ezen ügyletek kiemelt kockázatára minden szolgáltató felhívja a figyelmet, mert ezek rendkívül kockázatos spekulációk. A devizaalapú hitel felvevőjének erről nem volt, és nem lehetett tudomása, és akkor a bankok itt is eltitkolták az ügylet teljes kockázatát. A bankoknak egyébként sincs kockázatuk, mert kockázati tartalékot képeznek, céltartalékot képeznek, értékvesztést számolnak el, és viszontbiztosítással rendelkeznek. Így extrapolálnak a céltartalékok és értékvesztések számításánál. Könyvvizsgálói Kamarai ajánlással, könyvvizsgálói jóváhagyással, fikciókra épített magyar valóság. Ebből a Könyvvizsgálói felhívásból derül ki, hogy a bankok hogyan számolták ki azon “veszteségüket,” amely a végtörlesztés miatt keletkezett, és amiről olyan fontosnak tartották a közvéleményt is tájékoztatni. Megállapítható, hogy a hangoztatott 210 milliárd forintnyi “veszteség” nem más , mint a jövőbeni becsült árfolyam, és a végtörlesztési árfolyam különbségéből be nem folyó nyereség. Ennél a pontnál álljunk meg egy pillanatra, és tegyük fel magunknak a következő kérdéseket: A Bankszektor eddigi nyilatkozatai nem attól voltak hangosak, hogy azért nem szerepelt a tájékoztatókban a jövőbeni árfolyamra vonatkozó becslés, mert nem határozható meg előre a jövőbeni árfolyam, és ezért nem várható el a bankoktól, hogy becsüljék annak valószínűsíthető változását? Amennyiben az árfolyam változása nem jelezhető előre, akkor most hogyan becsülték meg az abból adódó veszteségüket a bankok? Az esetlegesen elmaradó nyereség miért számít veszteségnek? Mindezek tudatában kijelenthető, hogy hitelfelvételkor a bankok rendelkeztek becsléssel a várható árfolyamváltozásról, de azt tudatosan elhallgatták a hitelt felvenni szándékozók elől. A bankok saját maguk bizonyították be, hogy ügyfél tájékoztatásuk nem volt megfelelő, az elhallgatott adatok komolyan befolyásolták a hitelfelvevők döntéseit. 4./ Hibás termék tárgyköre: A devizaalapú hitel se nem hitel, se nem kölcsön, megszámolhatatlan törvényt sért, csak néhányat kiragadva: - HTP.213.§.(1.)bek. - PTK.4.§: Jóhiszeműség és tisztesség követelménye - PTK.5.§. Joggal való visszaélés, illetéktelen előnyök kikötése - PTK.200.§. A szerződés semmissége, ha jó erkölcsbe ütközik. - PTK.202.§ . A szerződő másik fél helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki. - PTK.203.§. Rosszhiszeműség, ingyenes előny élvezése. - PTK.205.§. Objektív tájékoztatási kötelezettség elmulasztása - PTK.209.§.(1.)bek. - PTK.210.§ Megtévesztés, tévedésben tartás: nem kölcsön, hanem befektetés - 41/1997.(THM .CDS felár) - Luxemburgi Európai Bíróság C-472/10/2012.ápr.26. - 93/13.EGK-irányelv - Legfelsőbb Bíróság PK.2/2011.(XII.12.)PK - Kúria PK. Állásfoglalásai - BTK. Csalás minősített esetei A folyamatban lévő, és másodfokon sikeres perek folyamatosan növekvő száma igazolja, hogy ezek a hitelek az érvényben lévő jogszabályoknak nem felelnek, törvénytelenek, tisztességtelenek, és semmisek. A hibás termék koncepcióját igazolja az a tény is, hogy ezen hitelek felvevői kamatelőnyre szerződtek, de a bankok már a szerződéskötéskor tudták, hogy a HUF leértékelődéséből adódó árfolyam-különbözet elveszi a nyereséget, sőt beláthatatlan kockázatoknak tették ki az adóst. Ugyanakkor a referenciakamatot – mint szerződésben kikötött előnyt- nem érvényesítették. A hibás termék legpregnánsabb alátámasztása az a tény, hogy számításokkal igazoltam, - amelyet matematikussal ellenőriztettem - hogy a hitel visszafizethetetlen, mert a 2007-ben felvett 14,7 millió Ft helyett a bank 103,5 millió Ft-ot követel vissza. Ez az átindexálás, az árfolyam és kamatemelések együttes hatása. Ez 7-szeres szorzó. 5./ A fedezetlen túlhitelezés nemzetgazdasági következményei: A fedezetlen devizahitelezés nemcsak a lakosságot tette tönkre, hanem jelentősen romlik az állami szektor finanszírozási képessége, nő a külső eladósodottság, és a HUF árfolyamkitettség. Nincs belső piac, mert nincs belső fizetőképes kereslet. A külső és belső eladósodottság, mint negatív spirál elinflálja a jövőnket. Megoldás a devizahitel kiváltása, rendezése, ezzel lehetne a belső fogyasztást növelni. De elindultak a kormányzat részéről a Kelet felé történő nyitások. Az exporthoz le kell értékelni a Ft-ot, ezzel indulna el a gazdaság fejlődése, munkahelyek teremtése, stb, aminek jelenlegi gátja a jelentős devizakitettség. De bajban vannak a bankok is: (Bankszövetség anyagából másolva) 1.1. A SWAP állomány MNB által kezdeményezett limitálása „Az MNB a 2011. év végi SWAP állomány bővülés okán 2012. év első negyedévétől fokozottan vizsgálja a SWAP állományok bővülésének forintárfolyamra ható kockázatait. A jegybank a 2012. áprilisi stabilitási jelentésében már utalt arra, hogy a kockázatok miatt esetlegesen szükségessé válhat a probléma szabályozás útján történő rendezése. A jegybank a Bankszövetséget szabályozási kezdeményezéséről július végi rendkívüli elnökségi ülésén tájékoztatta. Már itt felmerült, hogy az MNB, bár jogszabály útján is rendezhetné a kérdést, elsősorban a bankszektor önszabályozása útján szeretné korlátok közé szorítani a SWAP állományok szintjét. Az MNB az ülésen bemutatta a kockázatot magában hordozó mechanizmust, az ezzel kapcsolatosan végrehajtott ökonometriai modellekből számított kockázati szinteket és szabályozási koncepcióját. Tekintettel, hogy a számítások alapján a jegybank 10-12 milliárd euróban határozta meg azt a szintet, ahol a forint árfolyamára nyomást gyakorló spirális mechanizmus bekövetkezik, így a szabályozási limitként a mérlegen kívüli deviza nyitott pozíció korlátjául a mérlegfőösszeg 15%-át határozták meg. A Bankszövetség ad-hoc szakértői munkacsoportot hívott össze, mely tárgyalta az MNB által bemutatott folyamatokat és koncepciót. A szakértők véleménye alapján a jegybank mechanizmussal összefüggő aggályai túlzóak, valamint a kockázat mérésére meghatározott mutató nem alkalmas a kockázat valós szintjének a meghatározására, tekintettel hogy sem az anyabankok által nyújtott SWAP állományok kockázatcsökkentő hatását, sem a rövid. hosszú hátralévő futamidejű SWAP állományok eltérő kockázatát nem veszi figyelembe. Javasolták továbbá, hogy bármilyen szabályozás csak megfelelő, 2-3 éves implementációs időszakot követően lépjen hatályba. A Bankszövetség szeptember elején levélben tájékoztatta erről a jegybankot. A jegybank válaszában fenntartotta álláspontját, azonban kifejezte, hogy azt önszabályozással kívánja rendezni. Ehhez olyan kötelezettségvállalási nyilatkozatot mellékelt, melyet minden bank által alá kívánt íratni. A nyilatkozat minta tartalmazta a fent említett limit megtartásának bank általi önkéntes vállalását, azonban szerepelt benne az is, hogy a javasolt szinthez az azt túllépő bankoknak is csatlakoznia kell 2015-ig.” Simor András a napi swap-állományt jelentette az IMF-nek, ezért kellett az ÁSZ-hoz mennie. Félt attól, hogy az ő idejében bukik be a rendszer. Mert a devizaalapú hitelt szintetikus swapokkal állították elő, ami a bankok mérlegében a követeléseknél túlhitelezés miatt nyitott pozíciókat jelentett. civilkontroll/deviza-hitelek-mirol-beszelunk-dr-damm-andrea-bankjogasz-a-bankarok-mantraival-szemben/
Posted on: Fri, 16 Aug 2013 02:40:52 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015