Családi puzzle 5. rész László Kornél úgy érzi, gyomrába mar az éhség, bele kordul a gyomra, nem is kérdezi a lányt, csak beletapos a gázba és irány a belváros. Emlékei szerint van ott egy jó kis étterem. - Én is éhes vagyok – szólal meg Helga, aki most az anyósülésen ül, a biztonsági övbe kapaszkodva, mintha valamely vész fenyegetné, és az adna neki menedéket. Pár perc múlva már kezükben az étlap, válogathatnak kedvükre. Gyümölcsleves és egy kétszemélyes vegyes tál mellett döntenek. - Kornél, nekem még egyszer le kell jönnöm Kecskemétre, mert a várostól délre, Helvécia melletti tanyán élt a nagymamám. - Rendben van, lejövünk. Egyébként is, úgy gondolom, hogy Vánkos József urat nekünk kellene felvinnünk Pestre, a végrendelet ismertetésére. - Nekem sem tetszik a lánya. Ebéd közben mindketten gondolataikba mélyednek. A pincérnek úgy tűnik, mintha egy haragban lévő pár lennének, ezért pontosan és gyorsan kiszolgálja őket, mintha ezzel segítene nekik a kínos helyzet feloldásában. Fizetéskor azonban meglepődik, mert céges számlát kér a férfi és tisztes borravalót ad. - Sétáljunk egyet az önkormányzat előtti parkban – javasolja Kornél, - és hazafelé menet megállunk útközben egy kávéra. A kellemes napsütésben mások is itt sétálnak, s nincs egy pad, ahová leülhetnének. Tesznek egy nagy kört, visszamennek az autóhoz. Éppen csak elhelyezkednek, amikor megcsörren Kornél telefonja. Ismeretlen számról keresik, még nem indultak el, felveszi a hívást. - Halló, Tördemici Tóth Kornél vagyok. - Jó napot, ügyvéd úr! Vánkos László vagyok! Most hívott Józsi bátyám lánya, a Gizi, hogy Benjámin bácsi öröksége miatt biztosan engemet is keresnek majd. Megadta a számát, azért hívom, ha nem gond, Kecskemétről erre kanyarodhatnának, nincs olyan messze Szolnok. Meg aztán, tudja, hétköznap alig vagyok itthon. - Jó napot, Vánkos úr! Egy pillanat türelmét kérem! Kornél angolra fordítja a szót: - Vánkos László hív, hogy most elmehetnénk hozzá Szolnokra. Ráérsz? - Elmehetünk. Egyeztetik a címet, bepötyögi a GPS-be az adatokat és elindulnak. Gidres-gödrös mellékutakon haladnak, hiába bosszantja a dolog, nem akar visszafordulni. Helga az úton tartja a szemét, s ösztönösen anyanyelvén, angolul szólal meg: - Nóra mama emléktöredékeiből keveset tudtam kibányászni, hiszen egy nyolcéves kislány nem sok lényeges dologra emlékszik. Egy helvéciai hosszú házra, melyben több lakás volt, mindegyik szoba-konyhás, döngölt föld padozattal, melyet a nagymamája minden nap vizes ruhával feltörölt, nehogy porozzon. A petróleumlámpa lágy fényére, ami mellett esténként a leckét körmölte. A hosszú gyaloglásokra, amikor kimentek a tanyára, nagyanyja húgáékhoz, onnan kaptak élelmiszert. A nagy, bordó berliner kendőre, melyet a kabátja fölé kötöttek, nehogy megfázzon a téli fagyokban. Grófpityura, a szomszéd gyerekre, akinek ágya felett hatalmas, kitárt szárnyú angyalkép volt, melynek hátuljára ráírták: Pityu + Nóra egy pár! A nagy fazékra, melyben a bableves főtt, amiből a házban lakó valamennyi családnak jutott. Utána végleg kiköltöztek a tanyára, és ott érte őket az 1956-os forradalom. Ennyi. Nem is tudom, hogy miben bízom. Talán a csodában. Kornél oldalra pillant. Most oly törékenynek és szárnyaszegettnek látszik a lány, hogy legszívesebben átölelné, s mint egy gyereket, megpróbálná megnyugtatni. Nem, nem állhatnak meg, ha felvállalták, hogy elmennek Szolnokra, akkor igyekezni kell, mert telik az idő. Kávét ígért Helgának, azzal kezdik, hogy abban a belvárosi, patinás cukrászdában esznek egy süteményt és isznak egy jó kávét. - Helga, mindenhez kell egy kis szerencse is. Mi most, úgy érzem, szerencsés páros alkotunk. Mindent megoldunk. Bízz bennem! – önkéntelenül is mozdul a jobb keze, s megsimogatja a lány arcát. Csak az igazán erős emberek mernek ily gyengének mutatkozni. Helga mindenben ellentéte Ginának, mégis van benne valami, ami mágnesként vonzza és rövid ismeretségük ellenére úgy érzi, mintha ezernyi szállal kötődne a lányhoz. Tetszik az esze, a racionalitása, a mosolya, a tettrekészsége, az eltökéltsége, hogy kibogozza Nóra mama múltját. Az 1960-as években divatos, kockaház előtt állnak meg, a régi városrészben. Új a háztető héjalása, a kerítés is frissen festve és a külső vakolta is nem rég kerülhetett fel a falazatra. A nyílászárók itt is újak. Úgy tűnik, nem szűkölködnek anyagiakban az itt lakók. Takaros virágoskert szegélyezi a házat és a kisebb medence is a kényelmes életről tanúskodik. Hátul, az udvar végében épített garázs áll, melynek ajtaja nyitva áll és láttatni engedi a benne parkoló aranymetál színű Mercédeszt. A csengetésre erős testalkatú, ősz hajú, középmagas, ötven év körüli férfi jön kaput nyitni, karjában egy hároméves forma, szőke, göndör hajú kislánnyal. - Jó napot kívánok! Gyorsan ideértek! - Jó napot, Vánkos úr! – köszön Kornél és csodálkozik, mennyire kemény a férfi kézfogása. Helga ismét angolra fordítja a szót és őt láthatóan nem a házigazda, hanem a kislány érdekli: - Gratulálok, nagyon szép kislány az unokája! Kornél fordítása után a férfi elpirul és hevesen tiltakozik: - Nem az unokám, hanem a kislányom! Kínos szituáció. Kilép a házból egy harminc év körüli töltött galamb gömbölyűségével dicsekedhető, igen szép arcú fiatalasszony, akit Vánkos feleségeként mutat be a vendégeknek. - Fáradjanak be, éppen most lett készen az aranygaluska, kóstolják meg, nagyon finoman készíti Janka. Valóban nagyon finom az aranygaluska, az illatos vanília sodóval leöntve. Helga a repetát is elfogadja. Kisjankát, a háromévest, izgatja a dolog, hogy nem érti a vendég néni beszédjét, ezért az ölébe kéredzkedik és folyamatosan magyaráz neki. A kávéjába ő teszi a kockacukrot, azonnal hármat is, mert anyja annyival issza és azt szokta meg. Vánkos László az uzsonna alatt a családjáról beszél, arról, hogy ez a második házassága, az elsőből ikerlányai születtek, akik már huszonöt évesek, egyik Szegeden él, a másik meg Pesten. Reméli, hogy lányok születnek majd a családba, mert íme, a harmadik gyereke is lány és unokának sem tudna elképzelni fiúkat a családba. - Lányosítva vagyok! – nevet harsányan. Monológja közben nem titkoltan vizslatja vendégei arcát, de semmit sem tud leolvasni róluk. - Köszönjük, Vánkos úr, hogy ilyen gyorsan segítségünkre sietett és fogadott bennünket. Kiváló volt a sütemény, nagyon köszönjük. - Nagyon szívesen, ügyvéd úr! Azt hittem, hogy maga sokkal idősebb! Már meg ne sértődjön, ügyvéd úr! Látja, ezt nem is mondta Gizi, csak azt, hogy ketten vannak, a magyar ügyvéd és egy angol nő. - Nincs semmi baj, Vánkos úr. Az édesapám ügyvédi irodáját bízta meg az angol hagyatéki végrehajtó az örökösök felkutatásával és az örökség átadásával kapcsolatos ügyekben. Miss Henderson a hagyatéki végrehajtó képviselője, jómagam pedig szintén a Tördemici ügyvédi iroda egyik ügyvédje vagyok. Parancsoljon itt az ügyvédi megbízatásom. - Jaj, nem kell nekem semmi papír, ne értse félre, nem akartam megsérteni! Kornél ismét tolmácsol Helgának, sokkal pergőbben, gyorsabban beszél, mint magyarul, nehogy értsék a háziak, mit mond, ha beszélnek angolul. A feleség nagyon figyel, de csak egy-egy szót kap el. - Térjünk a tárgyra, Mr. Vánkos már türelmetlen – mondja a lány, kedvesen mosolyogva, majd továbbra is a Kisjankával foglalkozik. Kornél érzelemmentes, hivatalos hangon előadja a hagyatékkal kapcsolatos mondandóját és már meg sem lepődik azon, hogy Vánkos Lászlót is elsősorban a hagyaték mibenléte és annak forintra váltható értéke érdekli. Kornél szó szerint ugyanazt mondja neki is, mint Vánkos Józsefnek: - Nem tudom megmondani, hogy mennyi pénzt kap az örökségéből. Sok mindentől függ, s csak akkor derül ki, ha minden örököst felkutattunk. Arról azonban tájékoztatnom kell, hogy bizonyos örökségek után adót kell fizetni az angol törvények szerint, továbbá az örökségből ki kell fizetni a hagyatéki végrehajtó és az ügyvédi iroda tiszteletdíját is. - Jól van, na! – kiált fel a házigazda. – Minden fillér jól jön, nincs az a rakott szekér, amire ne lehetne felhajintani még egy villa szalmát! Látja, megvan mindenünk! Nem vagyok kapzsi, mint a Vánkos Gizi, aki máris azon töri a fejét, hogyan tudná rátenni a kezét az apja örökségére, úgy, hogy abból Kálmán öccsének ne kelljen adnia egy vasat sem! Már intézi is, hogy apja a gyámsága alá kerüljön. Okos asszony a Gizi, mindig tudtam! Ugye, még nem beszéltek Gyuri bátyám gyerekeivel? Majd meglátják, azok is ölre mennek az örökségért. - Tudna nekünk, segíteni. Vánkos úr? Csak Galambosné Vánkos Anna címét tudjuk, a másik két testvérét nem. - Eredj, csak, Janka, hozd ki a mappámat az íróasztalomból. Megadom én szívesen a Vánkos Róbert és a Vánkos Lilla elérhetőségét. Hanem, mondja csak, ügyvéd úr, ha beszéltek valamennyi örökössel, akkor mi lesz? Küldik a pénzt? - Nem, előtte összehívjuk az örököseket, ismertetjük a végrendeletet, kivárjuk a fellebbezési időt és csak utána léphetünk a következő lépcsőre. - Mennyi lesz ez időben? - Vélhetően néhány hónap. Amennyiben mindannyian lemondanak a fellebbezési jogukról, az esetben csak néhány hét. Ismét fordít a fiatalember, miközben visszaér a háziasszony a mappával. Vánkos Lászlónak, egy pillanatnyi keresgélés nem sok, annyi sem kell ahhoz, hogy megtalálja unokatestvérei elérhetőségét. Nem kerüli el Helga figyelmét, hogy csak kiemel a mappából egy félbetépett lapot, három névvel, telefonszámmal és címmel, majd szó nélkül Kornél elé teszi az asztalra. Komplett szerviz. Minden jel arra mutat, hogy igenis nagyon fontos a házigazda számára, hogy mielőbb az örökséghez jusson. És Vánkos Benjámin, mint az örökhagyó nagybácsi, még holtában se érdekli az unokaöccsét. - Kérdezd meg, kérlek, hogy él-e még az édesanyja? Kornél gondolkodás nélkül fordítja a kérdést. - Miért, ha él, akkor anyám örököl? - Nem, dehogy – nyugtatja meg az ügyvéd. - Hát – könnyebbül meg Vánkos -, apám halála után két évvel férjhez ment egy kereskedőhöz. Aztán, amikor elváltam, életjáradékra váltottam ebben a házban lévő tulajdonrészét, meg az özvegyi haszonélvezeti jogát, s az óta is fizetem, havi húszezer forintjával. Tudja, ügyvéd úr, mindent ott hagytam az első feleségemnek, illetve az ingatlanok fele részét a lányaimra írattam, annak fejében, hogy nem kell gyerektartást fizetnem. Így jól járt mindenki, és drága Jankámmal, tiszta lappal indulhattunk. Látják, tisztességesen megélünk, de még gondoskodnom kell Kisjankáról, ha történne velem valami. Az idén már ötvenéves leszek, belépek a veszélyeztetett férfikorba. Helga nyuszit hajtogat Kisjankának az egyik szalvétából: - Kornél, miről beszéltek? Fordítást kérek! Tetszik a gyereknek a nyuszi, puszit ad a lány arcára és lecsúszik a földre, odaszalad az anyjához: - Anya, nézd, de szép! Megkönnyebbül Helga, nem kell egyszerre kétfelé figyelnie. - Kornél, tedd fel a kérdést, hogy véleménye szerint, Mr. Vánkos György gyerekeivel tudnánk-e egyszerre találkozni, és ha igen, melyiküknél? Kornél tolmácsolja Henderson kisasszony kérdését, melyre nem kapnak határozott választ: - Tudja a csuda! Gyuri bátyám volt a leggazdagabb a Vánkos fivérek között. Jól nősült, egy pék lányát vette el, kitanulta apósa mellett a szakmát. Ráadásul zsebre tette mindazt a pénzt, amit Benjámin bácsikánk küldött a nagyanyánknak. Soha senkinek nem segített, Józsi bátyámnak sem, amikor baleset érte, nekünk sem, amikor apámat elütötte a vonat és anyámmal kettesben maradtunk. Egyedül Benjámin bácsira számíthattunk, aki kérés nélkül is küldött kétszáz fontot. Az nagy pénz volt akkor. Nagyon szerettem Vánkos nagyanyámat, mert minden unokájával egyformán bánt. A születésnapunkra pulykát küldött, a névnapunkra meg hízott kacsát, szépen felpucolva. Nyaranként nála voltam, máshová nem tudtam menni, és jókat beszélgettünk. Mindig Benjámin bácsit emlegette, hogy nem tudni, mi van szegénnyel, lehet, hogy a szájától vonja meg a falatot, ezért, hogy neki küldjön egy kis pénzt. No, de nem ezt kérdezte. Gyuri bátyám gyerekei úgy nőttek fel, hogy nekik minden jár. Utálják egymást, de a pénzt nagyon szeretik. Ahol pénzt szimatolnak, oda elmennek. Bármikor és bármi áron. Ha elfogadnak egy tanácsot, Lillánál találkozzanak, Szentendrén. Megköszönik a vendéglátást, elbúcsúznak és irány a négyes főút. A Rétes Csárdáig alig váltanak néhány szót, mindketten gondolataikba merülnek. Ott megállnak egy szendvicsre és egy üdítőre. Este kilencre érnek Helga lakásához. - Aludj jól, Helga! Majd holdnap délelőtt jelentkezem. Egy bátortalan puszival búcsúzik és gyorsan beugrik a kocsiba, mielőtt a lány reagálni tudna a bizalmaskodásra, így nem látja Helga arcán a boldog mosolyt. Családi puzzle 6. rész Gina Az egyetemen mindig történik valami érdekes. Most például a barátnője, Kata, albérletet vált és el kell költöztetni egyik helyről a másikra. Három bőrönd ruha és két nagydoboz könyv, éppen elég nehéz ahhoz, hogy két vékony leányzó cipelje a BKV járatain, többszöri átszállással. Anélkül, hogy végig gondolná, amit mond, Gina rögtön felajánlja, hogy Kornéllal együtt érte mennek vasárnap este hétre, és egyszerre átköltöztetik az új albérletébe. Csakhogy Kornélt nem tudja elérni telefonon, hiába keresi a mobilján, az ki van kapcsolva. A Tördemici családnál is csak az üzenetrögzítő válaszol. Valami rémlik, mintha Kornél azzal az angol lánnyal, Helgával, vidéki ügyfelek felkutatására vállalkozott volna, márpedig Tamás bácsi nem viccel, ha munkáról van szó. Nincs más lehetősége, mintsem hívjon egy taxit és a saját költségén költöztesse el a barátnőjét, vagy próbálja meg elkérni a bátyja kocsiját, amely valószínűleg meddő kísérletnek bizonyulna, mert az Opelje nélkül Bandi egy lépést sem tesz. Végső megoldásként esetleg küldhetne Kálmánnak egy vész sms-t, biztosan bejönne Érdről, de akkor ugrott a nyugodt estéje. Tegnap szépítkezett, fodrász, kozmetikus, műkörmös nyúzta, ma uszodában volt és jól megmasszíroztatta magát, hogy feszes legyen a bőre, egyáltalán nem hiányzik neki a cipekedés. Hiába, muszáj elküldeni azt az sms-t. Hamarosan érkezik a válasz: - Rohanok édesem. Gina tusol, farmert vesz fel és egy mélyen kivágott pólót, majd belebújik a dögös magas sarkú szandáljába, abban sokkal magabiztosabbnak érzi magát. Az arcára csak egy vékony alapozót tesz, s a száját áthúzza a szájfénnyel. A parfümmel azonban nem spórol, szórja magára, egész felhő keletkezik körülötte. Kálmán még sohasem járt nála, csodálkozni fog, hogy egyetemista létére milyen luxus körülmények között él. Nincs ezzel semmi baj, egyszer úgyis meg kell tudnia, miben rejlik a férfi vonzereje. Esszét kell írnia még az éjjel, mert legkésőbb délelőtt tízkor le kell adnia ahhoz, hogy tudjon félévkor a tárgyból vizsgázni, vagy újabb félévet kell halasztania, amihez nincs semmi kedve. Csoporttársainak többsége diákhitelt vesz igénybe, lehet, hogy neki is azt kellett volna, de már késő, másik utat választott. Egy előnye van, nem kell a munkáséveit hiteltörlesztéssel kezdeni, sőt, ha minden tervei szerint alakul, akkor mester szakra már nem is kell járnia. Egy Tördemici feleség csak azért dolgozik, hogy ne unatkozzon otthon. Bandi az utóbbi időben kérdezgeti, hogy milyen munkát vállalt, amely jóval átlag feletti jövedelmet biztosít számára, de Gina csak mismásol, hárít, ám a lelke mélyén érzi, hogy egy kitörni készülő vulkán szélén táncol. Ha valaki, akkor a bátyja az, aki tisztában van a szüleik anyagi körülményeivel. Édesapjuk leszázalékolt volt, ám a felülvizsgálatnál megvonták a rokkant nyugdíját, így a munkanélküliek keserű kenyérén él, édesanyjuk pedig egy varrodában dolgozik, napi tizenkét órát a minimálbérért. Az a szerencse, hogy Szabolcs túlsó vége messze van, nem látni ide, a hírek sem repülnek a szülőkhöz, hogy megtudják, mit csinálnak gyermekeik a fővárosban. Bandi jó kezű szerelő, és az egyetem harmadéve után beállt dolgozni egy autószervizbe, ahol a fizetése nem túl sok, ám a borravaló kipótolja, olyannyira, hogy tisztességes a havi jövedelme. Már albérletet sem fizet fél éve, mert a menyasszonyánál lakik, Lőrincen, egy garzonban. Havonta küld a szülőknek apanázst, melyet Gina nem mer megtenni, hiszen miből telne rá egy diáknak? Csengetnek. Megérkezik egy magas, sármos, jóképű ötvenes férfi, öltönyben, nyakkendőben. - Szervusz, édes kismadaram! Nem is reméltem, hogy hívsz! Azt mondtam a feleségemnek, hogy egyik barátommal találkozom, és ha iszunk, akkor benn alszom a pesti lakásban. Megőrjítesz, olyan finom az illatod! - Szia, Kálmán, köszönöm, hogy eljöttél. Megkérlek, segíts elköltöztetni a barátnőmet. Indulhatunk is. - Azt hittem… - Most nem a mi napunk van, megígértem Katának, hogy elköltöztetem, de nagyon sok a cucca. Dohog Kálmán, erőszakosan átöleli Ginát, majd összeroppantja, és erőszakosan lecsap a szájára. Nem erre számított! Ha Gina barátnőjének elköltöztetése az ára annak, hogy a lánnyal tölthesse az éjszakát, ám legyen! Az elhízott, puhatestű felesége mellett már a kötelező feladat teljesítése is csak behunyt szemmel megy, bezzeg Gina feszes husikájától azonnal felpezsdül a vére! Kata a nyolcadik kerületi dzsumbujból a hetedik kerületibe költözik. Kálmán Audija nagy feltűnést kelt az utcában, mert ott legfeljebb áthajtanak a jobb autókkal, de hogy megálljanak, arra még nem volt példa. Nem is kíséri fel Ginát a barátnőjéhez, inkább ottmarad a kocsinál, legalább gyorsabban lejönnek a lányok. Tíz perc múlva megjelennek, valóban sok a csomag, mégis könnyedén elférnek a csomagtartóban. Bemutatkoznak egymásnak és Kata nagyon szép lány, talán még Ginánál is szebb, pedig nincs rajta egy szemernyi festék sem. Haja ébenfekete, szeme kék, bőre, mint a porcelán, magas, és hibátlan az alakja. Kedves a hangja és olyan tiszta a tekintete, hogy Kálmán biztos abban, Kata soha sem feküdne össze pénzért senkivel a világon! Őt meghódítani, igen az lenne kihívás, gondolja, miközben lelkesen pakolja a csomagokat. Az új albérlet is lepukkant, valaha volt bérház negyedik emeletének sarkában lévő lakás, szabálytalan alakú szobával, pici fürdőszobával, melyben ott a WC is, és az előszoba egyben konyhaként is funkcionál. Még érzik a friss festés illata. Kálmán készségesen cipekedik, már nem számít neki a környék, csak nem törik fel a kocsiját. Katával magázódik, és Ginával is úgy viselkedik, mintha jóságos nagybácsi lenne. - Mi lenne, lányok, ha tartanánk egy röpke lakásavatót? Leszaladok, hozok pezsgőt és harapnivalót. - Hát, nem is tudom – bizonytalankodik Kata. - Nem fontos, Kálmán, majd legközelebb. - Jaj, ne mondj ilyet! Mikor lesz nekem alkalmam két ilyen szép ifjú hölggyel pezsgőzni? Egy órán belül itt vagyok! Elsiet a férfi, nem vár a liftre, inkább kettesével veszi a lépcsőket. Mit számít, hogy két nappal ezelőtt azt mondta neki az orvosa, hogy lassítson, mert nem fogja bírni a szíve. - Ki ez a jóképű pasi? – kérdezi Kata, amikor már bizonyos, hogy elment Kálmán. - Ó, csak egy jó barátom. - Ha nekem ilyen barátaim lennének? Most pakolnom kellene, nem bulizni. Mindig ilyen? - Mindig. Kényelmetlen Ginának a beszélgetés. Senki sem tudhatja meg, főleg Kata nem, hogy kedden és csütörtökön egy hostess szolgálatnál dolgozik, s onnan ismeri Kálmánt, és rajta kívül még vagy öt pasit, akiket koncertekre, színházi előadásokra és üzleti vacsorákra kísér. - Mi lenne, ha elkezdenénk pakolni? Legalább a legfontosabb dolgokat tegyük a helyükre. Körülnézek, mivel lehetne a szekrényeket kitörölni, ki tudja, milyen volt az előző lakó. - Ugyan, Gina, hagyd csak! Máskor is hetekig a bőröndből öltözködtem, nem gond! Inkább nézzünk körül a konyhában, pohárra és tányérra lesz szükségünk. Kapcsoljuk be a televíziót, hogy működik-e, vagy ismét a laptopon kell néznem a filmeket. A konyhaszekrényben is tisztaság van és rend, csak éppen ahány tányér, annyi féle, a poharak sem egy családhoz tartoznak, ezeken jókat nevetnek a lányok. Étkezőasztal sincs, csak dohányzóasztal és íróasztal, egy ülőgarnitúra, egy ágy, két szekrény és két szőnyeg, ja, és egy zongoraszék, az íróasztalhoz. Minden darab kicsit kopott, kicsit oda nem illő, mégis barátságos miliőt alkotnak. Gina nem tudna itt élni, egy napot sem bírna ki a lakásban, pedig két nagy ablaka állandó napfényt biztosít, az egyik nyugatra, a másik keletre néz. Katának nagyon tetszik, hogy nappal nem kell villanyt gyújtani, lehet spórolni a rezsivel, mert nem mindegy, mennyit költ. Otthonról csak havi tízezer forintot kap, otthon még van négy gyerek, ezért a költségeit a diákhitelből fedezi és heti négy alkalommal nyelvórákat ad. Jól tanul, most éppen a köztársasági ösztöndíjra hajt. Havonta egyszer utazik haza a szüleihez, mert hétvégeken is vállal munkát, ha mást nem, takarítást, de erről nem beszél, csak soha nem ér rá sem szombaton, sem vasárnap. Kettejük barátságának alapja, hogy a kollégiumból egy hét után kiköltöztek, mert ott, Kata szerint, csak tanulni nem lehetett, márpedig nem engedheti meg magának, hogy ne készüljön fel rendesen. Gina ráhagyta a dolgot, de őt más motiválta. Mindenáron jó ruhákat akart vásárolni, jól akart élni és sokat bulizni, de nem a csóró egyetemistákkal. Gyorsan megtalálta a hostess szolgálatot és elérte a célját. Ettől függetlenül vizsgaidőszakban szeretett együtt tanulni Katával, mert vele bepótolhatta mindazt, amit a szorgalmi időszakban elmulasztott megtanulni. Csengetnek. Kálmán érkezik, két teletömött papír szatyorral. Konyakot, pezsgőket, borokat, kenyeret, felvágottat, vajat, kaviárt, paprikát, paradicsomot, mirelit sütnivaló krumplit és pácolt húsokat varázsol elő belőlük, melyek láttán Kata nagyon meglepődik. Bezzeg Gina unott arccal segédkezik a pakolásban, neki ez nem újdonság. Számára az a meglepő, hogy a férfi már nem öltönyt visel, hanem farmert és pulóvert. Ránéz az órájára, fél tíz múlt, lassan indulnia kell a megírandó esszé miatt. Két kupica konyak után, Kata és Kálmán egymást kerülgetik a konyhában, a párcolt-húsokat szeretnék megsütni, csakhogy a férfi elfelejtett étolajat venni. - Ne haragudjatok, nekem most haza kell mennem, vár az esszé. - Várj, Kata, hozok étolajat, csak hazaviszem Ginát! Szóval, már tegeződnek is, bosszankodik Gina. Kata marasztalja, de csak módjával, mert nagyon jól tudja, hogy barátnőjének ezt az esszét másnap le kell adnia ahhoz, hogy ne kelljen félévet csúsznia. Bántja, hogy nem tud segíteni Ginának, mert kissé fejbe vágta a konyak, hiszen jóformán soha nem fogyaszt alkoholt. Meg nem akarja barátnője barátját sem kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy nem sütik meg a húst meg a krumplit, amit hozott. Kálmán meglehetősen beszédes útközben, ám Gina nem figyel rá. Először is, főz egy dupla adag kávét, közben felhívja Kornélt, majd nekilát az írásnak. Ha szerencséje van, valamelyik csoporttársa feltette a facebook oldalára az esszéjét és abból ihletet meríthet. - Megérkeztünk, kismadaram. Jó éjt neked, kedden találkozunk! Semmi udvariaskodás, alig száll ki az autóból, máris indexel Kálmán és rohan vissza Katához, még közben olajat is vennie kell. Már nem is gondol Ginára. Hiába hívja Kornélt, foglalt a telefonja. Kivel beszélhet ilyen későn? Mire elkészül a kávéja, közel fél tizenegy van, és még mindig beszél Kornél. Nagy nehezen tizenegykor felveszi a fiú a telefont: - Apa, mondtam, hogy holnap megírjuk! - Szia, Kornél! - Bocs, Gina, azt hittem, apa hívott vissza! Mi újság? Megírtad az esszédet? - Hát, alakul. Veled mi történt, hogy így elkapott a munka heve? - Majd elmesélem, de ha nem haragszol, akkor elbúcsúzom, mert veled ellentétben, nekem még van írnivalóm, nem is kevés. Csók! Szia! - Szia! A csudába! – csap az asztalra Gina! Kornélnak nála is fontosabb a munkája, Kálmán meg rohant vissza Katához bulizni! Bezzeg neki még meg kell írni azt a fránya esszét! Mi legyen a címe? Egy téma és tíz oldal kifejtés. Csalni vagy megcsalatni? Ó, ez jó lesz! Családi puzzle 7. rész Lilla Szentendre belvárosában, egy műemlék jellegű ház földszintjén, antikolt rézből készült hatalmas félköríves portál hívja fel a járókelők figyelmét, közepén keskeny bejárati ajtóval, felette a réz felirattal: ÉRDEK NÉLKÜL TETSZŐ TÁRGYAK, mely felirat kissé meghökkentő, ám aki elolvassa, azonnal megáll és benéz az üzletbe, ahol egy középmagas, szép arcú, harmincas évei második felében járó, karcsú, csinos hölgy fogadja a betérőket. Megszokta Lilla, hogy tíz emberből legfeljebb kettő vásárol, a fennmaradó nyolcból négy biztosan visszatér, ha megfizethető, egyedi ajándékot akar venni szeretteinek. Nyáron jobban megy az üzlet, a turistáknak köszönhetően, akkor tartalékol, amennyit csak tud, hogy átvészelje kamasz lányával a telet. Tíz éve elvált, s tudja, hogy kizárólag magára számíthat, mert amióta az apja meghalt, bezárult a pénzes zsák, a testvérei akkor sem segítenének neki, ha a halálán lenne. - Anya, miért pont hozzánk jönnek a testvéreid? - Nem tudom, Karola, az hiszem, az ügyvéd akarta, hogy így legyen, ne kelljen neki három helyre elmennie. Hívott Laci bátyád, hogy sürget az idő, mert elúszhat a teljes örökség. Persze, azt sem tudjuk, hogy mi az örökség és mennyit ér. - Megkérjük apát, hogy jöjjön el és segítsen? Hiszen vállalati jogtanácsos, ért hozzá. - Nem, szívem, szó sem lehet róla. Lesz nekem elég csörtém a testvéreimmel, nem hiányzik ráadásként az apád fontoskodása! Karola már nem kislány, tizenhét éves, pontosabban két hónap híján nagykorú. Érzi, hogy anyja elhallgat előle valamit, de tudja, hogy előbb-utóbb úgyis elmondja. Nyilván, most ideges kissé, mert a nővére, Panka néni kiabált vele telefonon, hogy miért nem hozzá mennek Újszászra, elvégre a legidősebb gyereke Vánkos Adorjánnak. Robi bácsi is mérges volt, miért kell neki utaznia, persze, mert otthon is mindig nőuralom volt, még a nagypapa is azt csinált, amit a nagymama engedett neki. Igyekezett haza a gimnáziumból, mert délután háromkor találkozik anyja a testvéreivel és az ügyvédekkel, mégpedig anyja barátjának az éttermében, ahol a különtermet biztosítják számukra. Ott aztán kiabálhat Panka néni meg Robi bácsi is, úgy, ahogy szoktak. Gyerek volt, amikor szülei elváltak és nem volt pénzük, albérletben laktak és egyikük sem segített az anyjának, pedig csak kölcsönt kért, nem támogatást. Nem ismeri Benjámin bácsit, csak fényképen látta, nagymamánál. Egy szál fürdőnadrágban pózolt Ausztráliában, karácsonykor, hóna alatt hatalmas görögdinnyével és ő toporzékolt, hogy vegyenek neki is dinnyét, mert nagyon szereti. Két órakor elmegy az anyja és fél háromra jön Karesz a negyedik a-ból, akivel már három hete járnak. Segít neki a fiú, nehogy kirabolják az üzletet anyja távollétében. Persze, szó sincs ilyesmiről, de legalább együtt lesznek. Lilla az öltözőben megmelegíti lánya ebédjét, rántott csirkét sült krumplival, a hűtőben talál hozzá savanyúságot is. - Gyere, Karola, ebédelj meg, mert hamarosan indulnom kell. - Köszi, anya, de nem vagyok éhes! - Kérlek! Nem hagyhatod üresen az üzletet, ha később rád tör az éhség! Kedvetlenül indul az öltözőbe, de amint megérzi a rántott csirke illatát, egyből gyomrába mar az éhség és szabályosan falja az ételt, mintha elvenné előle valaki, ha nem tünteti el két percen belül. - Tudod, ha valami baj van, csak nyomd meg a pénztárgép alatti gombot és megszólal a riasztó, és azonnal átjön a szemben lévő boltból Boldi bácsi. Rendben? Egyébként szóltam neki, hogy nézzen az üzletre, mert egyedül leszel. Az étterembe éppen most lép be dr. Tördemici Tóth Kornél ügyvéd úr, öltönyben, nyakkendőben, Miss Helga Hendersonnal, aki kivételesen kosztümben feszít. A pincér a bejárattal szemközti asztalhoz ülteti őket, az egy csendes hely. Eszébe sem jut, hogy bármit kérdezzen tőlük, eléggé nyilvánvaló, hogy nem szegény turisták. De nem kérnek étlapot, csak két üdítőt és kávét. Reggel kilencre értek a városba és eddig megnéztek minden látnivalót, ami csak az idejükbe belefért. Helgának nagyon tetszik Szentendre, olyannyira, hogy egyszer elhozza ide Nóra nagyit, sőt, a nagyapját is. Most is angolul beszélnek, meglehetősen halkan, kerülik a feltűnést. - Honnan ismerjük meg Lillát? – kérdezi Helga, inkább ugratásként, mint komolyan. - Majd felhívjuk pontban három órakor és a telefonja után kapkodó nőszemély lesz a mi emberünk, Bocsánat, asszonyunk. - Oké, nem ugratlak tovább, inkább azt mond meg kérlek, hogy Mr.Tördemici elégedett volt-e a jelentéseddel? Mrs. Hedersonnak lefordítottam és elégedett volt velem. Velünk. - Szíves tájékoztatásul értesítelek, kedves Miss Henderson, mely szerint Dr. Tördemici Tóth Tamás ügyvéd úr sem kötött bele a beszámolónkba, olyannyira nem, ha ezt a mai napot is kitűnően abszolváljuk, az esetben atyám ad nekem három nap szabadnapot, hogy nagyanyád őseit felkutathassuk. Sőt, tovább megyek, még fizeti is a költségeinket. - Erre semmi szükség!- tiltakozik a lány, kicsit hangosabban, mire felkapja fejét a pincér. Kornél mulat a dolgon, és csendre inti a lányt. Hiába, Helgából néha hiányzik ama bizonyos angol hidegvér, nem hiába csörgedez ereiben magyar vér is. Nem mondja el neki, hogy a népesség-nyilvántartóban talált egy ismerőst, aki utána néz Helga dédanyjának, a helvéciai özvegy Farkas Istvánnénak, és nővérének, Bódis Bódognénak. Csütörtökre ígérte az információkat, és ma még csak szerda van, s ha minden jól megy, pénteken lemehetnek a helyszínre. Nyílik a bejárati ajtó, középmagas, termetes asszonyság érkezik egy férfivel, aki ugyanolyan gömbölyded, még a mozgásuk is hasonló. Az asszonyon feszül bordó nadrágkosztümjének kabátja, pedig nincs is begombolva. Helga eltűnődik, lehet, hogy csak azért nem gombolta be, hogy jobban lehessen látni nyakában a félujjnyi vastag aranyláncot, az öt centis aranykereszttel együtt. Ahogyan leteszi ridiküljét, láthatóvá válnak ujjain az aranygyűrűk. Szám szerint mind a hat darab. A férfi is maradéktalanul kitölti alpakka öltönyét, melyhez széles karimájú szürke kalapot visel. Nyakkendője elmozdult a helyéről, mintha nem találná a helyét, mert oly ritkán kerül elő a szekrény mélyéről. A nem mindennapi pár, Kornéléktól nem messze, egy asztallal arrébb foglal helyet. A pincér azonnal hozzájuk lép és kínálja az étlapot. - Köszönjük, majd később rendelünk – szólal meg szuszogva a férfi, mintha cipekedésben kimerült volna. - Én kérek egy kávét és egy üdítőt! – csattan az asszony hangja, - megszomjaztam ezen a hosszú úton. Az asszony is gyorsan veszi a levegőt, de láthatóan igyekszik lecsillapodni. - Ha nem tévedsz el, akkor már egy órája itt lennénk és megnézhettük volna Lilla híres boltját, amire annyira büszke. Lehet, hogy szép a bolt, de a húgunk élhetetlen. Közértet kellett volna nyitnia, abban van a pénz! – állítja határozottan az asszony. - Ugyan, Panka, mindenki úgy boldogul, ahogyan tud! - Jaj, de véded! Apánk is, isten nyugosztalja, mindig a pártját fogta anyánkkal szemben, hogy Lillának tanulnia kell, mert szép és okos lány! No, és mire ment az egyetemével? Még tőlünk akart pénzt kérni, amikor elvált! - Hagyd már, Panka, régen volt. - Rég bizony! De nem tőled kért, hanem tőlem! - Tőlem is kért. - Robi, ezt eddig miért nem mondtad? Adtál neki? Biztos nem fizette vissza. - Nem adtam. Azt mondta az asszony, hogy kérjen tőled, elvégre te üzemelteted a pékséget, hozzád dől a pénz. - Megdolgoztam érte! Mit akar a Sári? Hát, nem kifizettelek benneteket? - Kifizettél, de még hogy! - Ugyan, Robi, neked akkor nem volt egy vasad sem! - Volt az, csak annyi nem volt, mint amennyit a részedért kértél. - No, látod! - De te nem fizettél nekem annyit, mint amennyit tőlem kértél! Mindegy, elmúlt. Hanem jöhetne már Lilla, azt mondta, meghív bennünket ebédre, és éhes vagyok. Helga egészen közel hajol Kornélhoz, úgy súgja: - Megérkezett a testvérek kétharmada! - Látom. Összemosolyognak. Milyen szép is, ha a testvérek összejönnek! Megérkezik Lilla, divatos kosztümben, karcsún, csinosan. Zajosan üdvözlik egymást a testvérek. Kornél az órájára néz, öt perc múlva három óra. Odainti a pincért, fizet, feláll és odasétál a testvér triumvirátushoz. Helga követi. - Jó napot kívánok! Dr. Tördemici Tóth Kornél ügyvéd vagyok, azt hiszem, mi egymásra várunk. Engedjék meg, hogy bemutassam Miss Helga Hendersont, a hagyatéki végrehajtó képviselőjét. Meglepődnek a Vánkos testvérek, egyikük sem számított arra, hogy két fiatallal kell tárgyalniuk. - Ugyan már, fiatalember, ez egy rossz vicc! – mérgelődik Robi, - már megbocsásson, de hogyan képviselhetnének maguk egy ügyvédi irodát! Lilla megpróbálja menteni a helyzetet és szól a pincérnek, hogy vezesse őket a különterembe. Somolyog orra alatt a pincér, bár hivatali udvariassággal vezeti a társaságot a kért terembe, ahol öt személyre terített asztal várja őket, mellette a görgős italtárolón is kikészítve a palackok, konyak, whisky, bor, sör és üdítő. Itt már bemutatkoznak a Vánkos testvérek is és Helga megállapítja magában, hogy kézfogásukban ott a jellemük. Lilla tetszik neki, érzi, hogy egyenes ember és határozott, tudja, hogy mit akar. - Tisztelt ügyvéd úr, kisasszony, engedjék meg, hogy meghívjam önöket egy késői ebédre. - Köszönjük, de nem fogadhatjuk el! – replikázik Kornél, pedig éhes maga is. – Tudja, asszonyom, tiltja az ügyvédi etika! Ellenben én meghívhatom Önöket, tisztelettel, megköszönve Lilla asszonynak, hogy megszervezte a mai találkozónkat, önöknek pedig, hogy eljöttek! Javaslom, hogy rendeljük meg az ételeket és ismertetem nagybátyjuk, Vánkos Benjámin végrendeletével kapcsolatos tudnivalókat és a további teendőket. Miss Hendersonnak, ha megengedik, magam fordítom a beszélgetésünket. - Minket csak az érdekel – vág közbe Panka asszony -, hogy mennyi pénzt kapunk! Nem kell a körítés! Helga azt sem tudja, hogy merre nézzen, nehogy elnevesse magát. - Nekem azt mondta Vánkos Gizi, - veszi át a szót Robi -, hogy vessem csak fel, miszerint a Józsi bátyám részét is a gyerekei kapják. Sőt, az kellene, hogy, a három testvér gyerekei egyenlően részesüljenek az örökségből, mert miért kapna Laci háromszor annyit, mint például én meg a testvéreim. Kornél rezzenéstelen arccal fordítja Helgának az elhangzottakat, miközben látja Lilla szemén, hogy tud angolul és érti a beszélgetésüket. - Úgy vélem, Miss Henderson, szükség lesz az angol örökösödési törvények ismertetésére is – néz komolyan Helgára a fiú. - Semmi akadálya, Mr. Tördemici! – válaszol a lány és az ügyvédeknél szokásos bikkfanyelven, mintegy fél óra alatt, ismerteti az örökösökre vonatkozó angol törvényeket. Hozza a pincér az ételeket, töltögeti az italokat, és Pankának, meg Robinak, mintha menet közben elment volna az étvágya. Kornél már rövidebbre fogja a szót, ugyanazt mondja el, mint a másik két örökösnek, szinte szó szerint, csak azt magyarázza el részletesen, hogy Gizella és Róbert felvetésének mérlegelését, a vonatkozó törvény mely cikkelye zárja ki. - Ha megengedik, tekintettel a rendelkezésre álló kevés időre, szeretném mielőbb összehívni az örökösöket a végrendelet ismertetésére. Ehhez szükségem van az önök lakcímére, kérem, egyeztessük. Kornél fizet és a társaság távozáshoz készülődik, amikor Panka félrehívja az ügyvédet: - Ugyan már, ügyvéd úr, nem lennék hálátlan, ha megmondaná, hogy mennyit örökölünk. - Megsúgom magának, asszonyom az igazat. Én sem tudom. Majd kiderül. Lilla meghívja a társaságot az üzletébe, de a testvérei nem élnek a meghívással, gyorsan elbúcsúznak és elmennek. Sétálnak az üzletig, s Lilla egész úton Helgát faggatja Benjámin bácsiról. Családi puzzle 8. rész Tamás A fürdőszoba tükrében nyúzottnak látszik a napközben elegáns és magabiztos ügyvéd. Egyre több idő kell reggelente ahhoz, hogy összerakja magát. Ha nem lenne Annuska, aki takarít, mos, vasal náluk, akkor talán tiszta fehérneműje sem lenne, mert Tördemici Tóthné, azaz TT. asszony, ahogyan magában becézi a feleségét, nem jeleskedik a háztartási munkákban sem. Persze, hazudna akkor is, ha azt állítaná, hogy neje az élet bármely területén kiválóan teljesít. A fiuk miatt maradt az asszonnyal. Nem kellett volna! Kornél a jó anyagi helyzetben lévő szülők elkényeztetett gyermekeként úgy nőtt fel, hogy azt sem tudta, mennyibe kerül egy kiló kenyér. Igazán akkor kezdte megismerni fia léhaságát, amikor felvette az ügyvédi irodájába, s annyit sem lehetett rábízni évekig, amit a recepciós is elvégzett volna. Érdekes, a szeme körüli ráncokat mintha kivasalta volna egy láthatatlan kéz, annak köszönhetően, hogy egyszer mellényúlt a piperepolcon, s véletlenül TT. Szemránc krémét kente magára. Kedvező hatását vélte felfedezni magán, s emiatt rendszeresen azzal keni a szeme környékét. Feleségének nem tűnt fel a méregdrága krém gyors fogyása, mert soha egy szóval sem említette. Kívülről példás a házasságuk, minden rendezvényen, ahol ezt elvárják, együtt jelennek meg, mosolyogva, elegánsan, ám kettejükön kívül senki sem tudja, még a fiuk sem, hogy húsz éve úgy élnek egy fedél alatt, mint a testvérek, akiket csak a közös vagyon tart össze, s megpróbálnak békésen egymás mellett élni, nyitott házasságban. Tamás a saját erejéből lett az ország egyik legjobb ügyvédje, amely együtt jár egyrészt a szakma elismerésével, másrészt az anyagi megbecsüléssel. TT.-t kizárólag az utóbbi érdekli, s a férjétől minden hónapban tisztességes apanázst kap, amely éppen annyira jelentős, hogy egy pillanatig se kockáztassa házasságukat. Ha ez így megy tovább, az ősz hajszálak átveszik fején a hatalmat. Még mindig dús a haja, s fodrásza kedvére szabhatja, bár már felvetette, vagy hagyják, hogy teljesen ősz legyen, s akkor levágja egészen kicsire, vagy fessék be az eredeti gesztenyebarna színére. Nehéz döntés! Még gondolkodik rajta. A kora miatt nem zavarná az ősz haj, de a barátnőjét igen, s Boglárka kéréseit mindig teljesíti. Egy kivétellel. A harminckét éves, manöken alkatú, HR vezető menedzser szingli lány egyre többször emlegeti, hogy gyereket akar szülni, és ehhez Tamás lenne az optimális apajelölt. Nem kéri, hogy bontsa fel a házasságát, gyerektartásra sem tart igényt, neki csak egy okos, értelmes, egészséges kisbaba kell. Hát, nagy kihívás! Számtalanszor eljátszott a gondolattal, mi lenne, ha születne egy kislányuk, aki anyja alakját és apja zöldeskék szemét örökölné, mindkettőjük pozitív tulajdonságaival egyetemben! Áh, most nem kell ezzel foglalkozni, mert Boglárka fél évig kinn van Londonban, az anyacég központjában. Pontosabban még két hétig, addig jó lenne a Vánkos ügyet lezárni és a tiszteletdíjból elvinné a lányt Görögországba. Ideje felvenni az új öltönyét. Megnyerőnek kell lennie a népesség-nyilvántartóban dolgozó hölgynél, aki Mrs. Henderson felmenőinek felkutatásával foglalkozik. Hiába is tagadná, Kornél fia végre észhez tér, gyorsan és pontosan is képes dolgozni, s ez valószínűleg Miss Helga Hendersonnak köszönhető. Ez persze önmagában még kevés lenne ahhoz, hogy drága idejét ilyesmire fecsérelje, ám Nóra Henderson megpendítette, amennyiben sikeresen lebonyolítják Vánkos Benjámin hagyatéki ügyét, az esetben több hasonló üggyel bízza meg az ügyvédi irodáját, s ez már megéri a fáradtságot. A konyhában TT. tevékenykedik. - Jó reggelt, Tamáskám! Iszol egy kávét? Készítettem szendvicseket, egyél. - Jó reggelt, szívem! Mi újság? - Egy hétre elutazom Blankával a Costa Brávára. Nem bánod, ugye? - Érezzétek jól magatokat! Úgyis sok a munkánk, Kornél állandóan vidékre jár, s nekem kell az egyéb ügyeit intézni. - Annuska rebesgetett egy zűrös angol hagyatéki ügyet… - Valóban arról van szó, nem olyan bonyolult, csak az örökösök felkutatása nehézkes. - Tamás, szívem, tetszik az új öltönyöd! De, kérlek, cseréd le az inget és a nyakkendőt! Megyek, kikészítem, csak reggelizz nyugodtan! Az öltözködésben igazán kiváló TT. ízlése, bízhat benne. A népesség-nyilvántartóban azonban nem a hölgy fogadja, hanem az aligazgató, egy idősebb, joviális úr. - Üdvözlöm, Tördemici úr, már vártuk. Dr. Albert Johathán vagyok. parancsoljon, fáradjon be az irodámba. Lebukott az adathalász hölgy, és a főnöke úgy gondolja, hogy saját javára fordítja a dolgot. Íróasztalán liba zöld dossziéban ott állnak lefűzve azok a másolatok, amelyekre Tamásnak szüksége van. Már csak az ellenszolgáltatás kérdéses. - Parancsoljon, Albert úr. Miben segíthetek Önnek? Kérem, számlázza le az irodánknak az adatszolgáltatás díját, és holnap átutalom. Természetesen az sem akadály, ha azonnal készpénzben kell megfizetnem. A sokat próbált állami alkalmazott csak mosolyog, majd kávéval kínálja, hátha kicsit kényelmetlenül érzi magát a nagy Tördemici. - Nem árulok el nagy titkot, ugye, ha azt mondom, kizárólag írásbeli megkeresésre dolgozhatunk, Ez esetben ez hiányzik. A kolléganőt azonnali hatállyal elbocsátottam. Nem gond a pótlása, hiszen ön is tudja, hogy a munkanélküli álláskeresőkkel Dunát lehetne rekeszteni. hahaha….- göcögve nevet az üreg úr. – Rugalmasságot kíván a munkánk, elvégre az államigazgatás az állampolgárok javát szolgálja. Megoldjuk, ügyvéd úr. Hány cukorral issza a kávét? - Köszönöm, már kávéztam. Tudja, reggeli és kávé nélkül útnak sem indulok. Mosolyog Tamás, lássuk, mit talált ki az öregúr. Sajnos, ezért tartunk ott, ahol tartunk, mert ezek a csinovnyikok semmit sem változnak, olyanok, mint a szívós gyomok, kiirthatatlanok. - Hallgatom. Ha nem haragszik, kevés az időm, térjünk a tárgyra. - Óh, tudom, hiszen ön az egyik legismertebb ügyvéd az országban. - Lényegtelen. Albert úr hosszas magyarázkodásba kezd, valamely családi ügyeiről, szinte követhetetlen, hogy mit is akar. Tamás azonnal kapcsol. - Értem. Lényegében azt kéri, hogy bizonyítsam be a bíróság előtt, a fia törvénytelen gyermekének más az édesapja. Jól látom? - Végül is, igen. - Semmi akadálya. Mint azt ön is tudja, meghatalmazás nélkül nem járhatok el az ügyben. Megengedi? Használnám a számítógépét. Írnék gyorsan egy meghatalmazást és egy igazolást a dokumentumok átvételéről. Egy példány az enyém, egy meg az öné. Rendben? - Parancsoljon, ügyvéd úr, nem is gondoltam volna, hogy maga ilyen rendes, közvetlen ember. Tamás gépírónőt megszégyenítő sebességgel ír, egy oldalon megfér egymással az átvételi elismervény és az ügyvédi megbízás. - Albert úr, ehhez kellene két tanú személyi igazolvánnyal és az ön adatai is, természetesen. Dátum, aláírás, melléklet két darab. Szép, bikkfanyelven megfogalmazva a záróakkord, hogy a tanúk aláírásukkal igazolják, mely szerint az aláíró önszántából, minden kényszer nélkül, jelenlétükben jelen okiratot aláírta, és az abban foglalt dokumentumokat átadta és átvette. Aláírás, lakcím, személyi igazolvány száma. Kinyomtatás után az ügyvéd két példányban odaadja Albert úrnak az iratot, aki azonnal szól a titkárnőjének, hogy jöhetnek tanúskodni. El sem olvassa igazán, csak átfutja, úgy tűnik, minden benne van. Remek! A legfontosabbat elolvasta, azt, hogy díjmentesen vállalja az ügyvédi iroda a képviseletet. Dr. Tördemici udvariasan bemutatkozik a két hölgynek, akik a tanúk lesznek, figyelmezteti őket a tanúzás szabályaira, külön arra, hogy olvassák el, mit írnak alá. Bólogatnak, de nem olvasgatnak, csak alávésik a neveiket, és az adataikat. Mennének már, de Tamás nem engedi. - Nem úgy van az, hölgyek! Látniuk kell, amint Albert úr átadja nekem a dokumentációt és én is átadom neki a megrendelő levelem másolatát. Egy diplomáciai okmánycsere sem tart tovább, mint a zöld dosszié és a levélmásolat cseréje. Dr. Tördemici enyhe meghajlással elköszön, kezet foga jelenlévőkkel, és széles vigyorral kivonul. Albert aligazgató úr kitessékeli a hölgyeket, leül az íróasztala mögé. A számítógépéből kitörölte az ügyvéd az irományát, így kénytelen a kinyomtatottat silabizálni. Ajka vértelenné válik, remegni kezd a keze. Nagy baj van! Az ügyvédi iroda hivatalos adatkérési megkeresésében a Vankó vezetéknevűeken kívül a helvéciai özvegy Farkas Istvánné és Bódis Bódogné neve is szerepel. Az átadási okirat megfogalmazása szerint, az átadott dokumentumok fejében aláíró kéri, hogy a nevezett ügyvédi iroda díjmentesen lássa el ifjabb Albert Jonathán jogi képviseletét a folyamatban lévő gyermek elhelyezési perében. Albert doktor a szívéhez kap! Tördemici Tamás első útja munkaügyi osztályra vezet, ahol megkérdezni a kirúgott kolléganő nevét és elérhetőségét. A kocsiból felhívja a fiatalasszonyt, és felajánlja neki a munkaügyi perében való ingyenes képviseletét, majd belenéz a dossziéba. Ez az! Azonnal hívja Kornélt, hogy fél óra múlva találkozzanak az irodában, és hozza magával Helga Hendersont is. Az irodába érve első dolga, hogy az iratokat átadja Szilvikének, hogy szkennerje be az irattárba, az eredetiket fűzze le, és tegyen három másolatot az asztalára. - Ja, igen! Majdnem elfelejtettem! A jegyzőkönyv egy másolatát tájékoztatásul küldjük meg a népesség-nyilvántartó hivatal főigazgatójának, és nyisson, legyen szíves, egy új ügyszámot, Lovas Béláné munkaügyi perében, ingyenes képviselet lesz és enyém az ügy. A hostess szó nélkül végzi dolgát, pontosan tudja, hogy az ügyvéd úr meglehetősen feldobott, ha sikerül egy arra érdemes illetőt csőbe húznia. Kornél és Helga nevetgélve érkeznek az irodába, s a kettejük közötti meghittség nem kerüli el Tamás figyelmét, mert a nyitva hagyta a szobája ajtaját, és pontosan szemmel követheti a várakozó tér eseményeit. Azonnal megnyomja a telefon gombját, és hívja Szilvikét: - Ha jól láttam, megérkeztek a fiamék, szóljon nekik, kérem, hogy azonnal jöjjenek hozzám. Nem egészen kettő perc múlva a két fiatal ott ül a tárgyaló asztalnál, Tamás meg le, s fel járkálva, osztogatja az utasításait: - Helga, kérem, hívja fel Nóra asszonyt, hogy folyó hó 25-én, délelőtt tíz órakor lesz a hagyatéki eljárás. Intézze el, hogy legkésőbb 28-án, utalja át a bank a hagyaték tárgyát képező összeget irodánk számlájára, euróban, a hagyatéki illetékkel és a hagyatéki végrehajtó és a mi irodánk tiszteletdíjának levonása után. Kornél, egyeztesd az örökösök adatait a nyilvántartótól kapott adatokkal, és írd meg a tértivevényes értesítéséket a fenti időpontra. Még ma adjuk postára. Holnap délelőtt kilencre kérem az örökösöknek, az adóval és a költségekkel csökkentett, nekik járó összegeket, és hétfő reggelre a NAV levéltervezetét, mely szerint egyénenként a magyar örökösök mennyit örököltek és mennyi örökösödési adót fizettek Angliában, illetőleg mennyi költségfizetés terheli az örökséget. Fiam, Szilvi állítsa ki a tiszteletdíjunkról szóló számlát és küldje meg az angol banknak, másolatban pedig Mrs. Nóra Hendersonnak. Fizetési határidő e hónap huszonnyolcadika. Ami pedig Miss. Henderson dédanyja adatait illeti, a Vánkos örökösök adatai mögött megtaláljátok. Jövő hét szerdától péntekig megkapod, Kornél, a megígért háromnapos fizetett távollétet, s mehettek Helgával Helvéciára. Adok hozzá egy százezer forintos költségkeretet is, de ebben benne van a benzinfogyasztás is. Végeztem! Eredjetek, sok a dolgom! Csak akkor zavarjatok, ha megakadtatok! Gondosan behúzza a gyerekek után az ajtót, majd felhívja a feleségét: - Szervusz, szívem! Mikor indul a repülőtök? Rendben. Érezzétek jól magatokat, és szólj, ha megérkeztetek, ne izguljak feleslegesen. Jó utat! TT. Blanka nevezetű barátnője helyett most éppen egy sebészprofesszorral utazgat, már vagy két éve. A pasi nős, három gyerek apja, s kitűnő szervező, így sohasem találkoznak egyetlen ismerőssel sem. Kiszól Szilvikének, hogy hozzon neki egy kávét, közben megnézi a magán e-mail leveleit, mert délután két tárgyalása lesz, nem lesz rá ideje és már egy hete halasztgatja. Boglárka írt vagy háromszor, de csak a legutolsó levelet nyitja meg: „Édesem! Csatoltan küldök egy fényképet, melyet az egyik kolléganőm készített tegnap, vásárolgatásunk közepette. Nem szeretnélek meglepni, ezért tudnod kell, hogy szépen gömbölyödik a hasam, már a hetedik hónapban vagyok. Mindketten kiváló egészségnek örvendünk és huszadikán délután kettőkor érkezünk, akkor magadhoz ölelhetsz bennünket. Csók: B.” Családi puzzle 9. rész Nóra Mr. Stewart Henderson magas, egyenes tartású angol úriember, aki megrögzött követője saját szabályainak. Magyarországra utazni számára azon ötletek közé tartozik, mint űrturizmusra vállalkozni hetvenöt éves korában. Aktívan golfozik, néha még a szenior versenyekre is benevez, és hetente kétszer bridzsel a klubjában. Negyvenhét éve házasok Nórával, s hangos szó még nem hangzott el közöttük, s ne is hangozzék el, inkább hagyta magát rábeszélni, hogy kísérje el feleségét Magyarországra. Ahhoz azonban ragaszkodott, hogy ötcsillagos szállodában béreljenek egy lakosztályt, ha lehet a Hiltonban, mert mindig ennél a szállodaláncnál foglal szobát, ha külföldön jár. Nagyon kedvelte Mr. Benjámin Vánkost, olyan családi barátként kezelte, és úgy tekinti az utat, hogy ezzel maga is kiveszi a részét a végrendelet végrehajtásából. Helga szinte minden éjjel küldött e-mailben egy levelet, melyben tájékoztatta Nórát az ügyek állásáról, és nem titkolta, hogy rajong Magyarországért. Budapest egy gyönyörű, élhető méretű város, a magyarok értelmes, közvetlen és segítőkész emberek. Foglalkozik a gondolattal, hogy egy ideig itt éljen. Unokájának ez utóbbi mondata meggyőzte arról, hogy ideje otthonról kimozdulnia, s Nórának is örömet okoz, ha vele tart. Helga ügyesen megszervezte a programokat, ha feleségének hivatalos ügye akadt, akkor kettesben járták a múzeumokat, ha vidékre kellett menniük Nórával, akkor pedig a Tördemici ügyvédi iroda vezetőjének a fia, Kornél szegődött mellé idegenvezetőnek. Természetesen felesége ideérkezésük után két nappal, bemutatta dr. Tördemici Tóth Tamás ügyvéd urat, aki elnyerte tetszését. Nem titkolja, hogy az ügyvéd határozott magabiztossága mellett, nagy hatást tett rá az ügyvédi iroda miliője is. Két nap múlva vége a vakációnak. Szinte már maga is sajnálja, hogy otthoni ügyei miatt nem maradhatnak tovább. Még meggondolja, hogy esetleg vegyenek Budán egy kisebb villát, s akkor több időt tölthetnek Budapesten, nem beszélve arról, hogy unokái itt is járhatnának egyetemre, hiszen olcsóbb az élet, mint Londonban. Ma este búcsúvacsorára hivatalosak a Márványmenyasszony nevezetű étterembe. Mr. Tamás Tördemici Tóth ragaszkodott hozzá, hogy egy igazi, cigányzenés helyre menjenek. Felesége, Lili asszony pedig Nórával egész napos ajándékvásárlási akcióba kezdett, hogy a fiukat, menyüket és a két otthon maradt unokájukat megörvendeztethessék. felesége délután négy körül ér vissza a szállodába, addig sétálgat a várban, és elfogyaszt egy könnyű ebédet. Szívesen venné, ha Helga vele tartana, ám mára unokájának is fontos dolga akadt. Sebaj, legfeljebb ebéd után elhelyezkedik a fotelben, keres a televízióban egy jó filmet, és amellett elszundikál egy kicsit. Cseng a telefon, a porta jelentkezik: - Jó reggelt, Mr. Henderson! Dr. Tördemici Tóth Tamás úr keresi, kapcsolhatom? - Jó reggelt! Igen, köszönöm. Mr. Tördemici egy tokaji bortúrára invitálja Mr. Hendersont, hiszen mindkettőjüket magára hagyta a feleségük. Stewart meglepődik, és egy pillanatig hezitál, majd megköszöni a meghívást. Végül is egy kis borozgatós kalandutazás érdekesebb a magányos sétánál. - Fél óra múlva várom Önt a bejáratnál. Azt természetesen nem köti Mr. Henderson orrára, hogy bérelt sofőr vezet, mert ő maga is kedveli a bort, s legalább ihat egy-két pohárral. Nóra egészen pontosan tudja, hogy milyen gondolatok járnak a férje fejében. Biztos benne, hogy tíz óra körül kimegy sétálni, a Halászbástyáról nézegeti a várost, utána keres egy éttermet, megebédel, majd visszamegy a szállodába és a televízió mellett elszunyókál a kényelmes foteljében. Stewart megbízható, pontos ember, akire mindig mindenben számíthat. Lili asszony első kérésre a cinkosává vált, a vásárlást illetően. Már megvásárolta az ajándékokat, Helgával együtt, még három nappal ezelőtt és felvitték a lány lakására, hogy ma vihesse haza, a szállodába, mint új zsákmányt. Helvéciára tartanak, mert Kornél segítségével sikerült Helgának felkutatni a gyerekkora helyszínét, és adatokat a nagyanyjáról meg annak nővéréről, s most, ötvenhét év múltán, visszatérhet gyermekkora helyszínére. Izgul kicsit, hiszen nem sokra emlékszik. Igyekszik a tájat nézegetni és nem figyelni az elől ülő gyerekek beszélgetésére. Ügyesek voltak, meg kell hagyni, Vánkos Józsefért lementek kocsival, miután a lelkére kötötték, hogy a gyerekeinek ne mondja meg, mikor lesz a hagyatéki tárgyalás. Azóta az öregurat elhelyezték egy budai idősek otthonába, ahol önálló kis garzonban lakik, s tisztességesen gondoskodnak róla. Az otthon hatalmas parkjában minden nap megsétáltatják, és úgy tűnik, amikor utoljára együtt meglátogatták, hogy már barátai is vannak, akikkel kártyázgathat, beszélgethet kedvére. Kivirult az öreg, s kiderült róla, hogy legalább annyira jó humorú, mint szegény Benjámin volt. A hagyatéki tárgyalás zökkenőmentesen lezajlott. Ügyesen vezette Mr. Tördemici, és azonnal lemondatta a jónépet a fellebbezési jogukról, azzal, hogy a hagyatéki végzés hatályba lépésével azonnal átutalja örökségüket a számláikra, mégpedig euróban. Vánkos József és Vánkos László egyformán az örökség egyharmadát kapták, míg a harmadik harmad Vánkos Adorján gyermekei között került elosztásra, egyenlő mértékben. Közülük Lilla asszony maradéktalanul örült a váratlan örökségnek, ám Panka és Robi rendeztek egy kisebb görögtüzet, akkor Mr. Tördemici közölte, hogy semmi gond, meghozza a határozatot, és megnyílik a fellebbezés lehetősége, ám tudniuk kell, hogy az angol törvények szerint, a két nap múlva lejáró határidő miatt, a teljes örökség jótékonysági célokra fordítandó. Erre úgy elhallgattak a hőbörgők, mintha kivágták volna a nyelvüket. Miután mindannyian lemondtak fellebbezési jogukról, és a hagyatéki végzés hatályba lépett, elment velük a bankba, ahol azonnal átutaltatta részükre az összegeket. A banki átvétel másolati példányait pedig szépen lefűzte az aktába. Sms-t jelez a mobilja, Stewart közli, hogy az ügyvéddel Tokajba utaznak, borozgatni. Mosolyog Nóra, végre valaki elérte, hogy férje eltérjen az eltervezett napirendjétől! - Milyen üzenetet kaptál, Nóra mama? – fordul hátra az anyósülésről Helga. - Papa üzent, hogy Tokajba mennek Mr. Tördemicivel. - A tokaji bor világhírű, mama. Remélem, nekünk is hoznak! - Ahogyan apámat ismerem, közel sem biztos – nevet Kornél. - Miért ne hoznának? – érdeklődik a lány. - Nem lesz érkezésük, úgy becsípnek a kóstolgatástól. A tokaji bor nem csak finom, de erős is. - Kornél, vegyünk egy üveggel! Meg akarom kóstolni! Ugye megkóstoljuk, mama? - Megkóstoljuk, kislányom. Az autópályán már a kecskeméti leágazásnál járnak. - Mrs. Henderson, szívesen megmutatnám Kecskemét belvárosát. Javaslom, álljunk meg egy kávéra és egy sétára. Közben veszek tokajit, nehogy elfeledjük a vásárlást. Kornél nem beszél a levegőbe. Beülteti a hölgyeket a presszóba és elmegy tokajit vásárolni. Ami csak fellelhető, mindből vesz egy üveggel és sikerül a nyolc palack italt a kocsi csomagtartójában úgy eltenni, hogy illetéktelenek ne találjanak rá. Közben apja küld egy üzenetet: Átirányítottam hozzád a telefonomat, mert hamarosan Tokajba érek. - Sikerült? – érdeklődik Helga. - Természetesen. Meghívhatom a hölgyeket egy süteményre is? Nagyon finomak a torták. Nóra asszony tanulmányozza a sütemény választékot. - Pozsonyi kiflit kérek, diósat és mákosat. - Én pedig megkóstolnám a dobostortát. Kornél megrendeli, üdítőkkel együtt, és kér még a túrós és vajas pogácsákból is hármat, hármat. A mákos pozsonyi kifli íze Nórában olyan emlékeket szakít fel, melynek létezéséről maga sem tud. Mákos kalácsot sütött nagyanyja a kemencében és ők Grófpistivel mellette rendetlenkedtek. Ha leültök a kemence padkára és csendben maradtok, egy egész hajtottat megehettek, kecsegtette őket a mama, s nem kellett ennél több, azonnal szót is fogadtak. Alig várták, hogy kisüljön az első tepsi kalács, máris követelték a jussukat. Hiába mondta nagymama, hogy várjanak még, addig erőszakoskodtak, mígnem felszeletelte nekik az illatos süteményt és ők úgy falták, forrón, hogy majdnem megfulladtak tőle. Megkóstolja Nóra a pogácsákat is, s annyira ízlenek neki, hogy vesz belőlük egy tucatot, és a pozsonyi kiflikből is, mert meg kell, hogy kóstoltassa Stewarttal is. Sétálnak egy fél órát Kecskemét belvárosában, ám a fiataloknak úgy tűnik, hogy Nóra nagyi nagyon szórakozott, semmihez nem szól hozzá, s talán nem is figyel, csak a lába viszi, a gondolatai egészen másutt járnak. Történt még valami azon a napon, amikor degeszre ették magukat a mákos hajtottal, amire most fontos lenne visszaemlékezni. Mielőbb a tanyára akar érni, mert zsigereiben érzi, hogy ki nem mondott kérdéseire ott találja meg a válaszokat. Helvécia-Ófalutól három kilométerre, a bekötőút két oldalán helyezkednek el a tanyák, a Bódis családé, és a Sinka családé. Nem kell tippelni és keresgélni, Kornél utána nézett a földhivatalnál és a jobboldali volt a nagyanyja nővéréé. Érdekes, egyáltalán nem emlékszik a tanya épületeire, de amit most lát, az minden képzeletet felülmúl. A tanya eredeti épületei megmaradtak, a berendezéseivel együtt, ám építettek mellé – kalandvágyó turistáknak – egy hatalmas összkomfortos tanyaházat, központi fűtéssel, fürdőszobákkal, biliárd teremmel, étteremmel, recepcióval, azzal, hogy aki itt pihen, segédkezhet napközben a gazdaságban, melyben géppel fejik a teheneket, stb. Kiszállnak az autóból és Nóra legszívesebben be sem menne. Húzza az időt, diós kiflit és túrópogácsát eszik, majd szomjas lesz. Helga örvendezik, hogy végre eljutottak idáig, de Kornél észreveszi Mrs. Henderson vonakodását. - Helga, maradjatok itt, egy perc türelmet kérek. Kornél egy meglepetéssel is készült, melyről Helga sem tud. Szaladni kezd, de nem ehhez, hanem a másik tanyához igyekszik, mely szinte tükörképe az elsőnek. Néhány perc múlva egy hetven év körüli, napbarnított, enyhén hajlott hátú bácsival tér vissza, kinek tekintete Nóráét keresi. - Jó napot kívánok a hölgyeknek! Köszönnek a férfinek, de különösebben nem foglalkoznak vele. - Ha megengedik, mutatnék egy képet, hátha megismerik a rajtuk lévőket. Elárulom, a kisfiú én vagyok, a kislányt pedig Farkas Nórának hívták, aki Grófpistinek becézett engem. Nóra néhány pillanatra szoborrá merevedik, majd mindent eldob a kezéből és átöleli Grófpistit. Most ért haza! A szülőföldre! A Márványmenyasszony étterem főpincére még egyszer ellenőrzi a terítékeket. A Tördemici ügyvédi irodától hatfős asztalrendelés érkezett faxon négy nappal ezelőtt. Ismeri az ügyvéd urat, hiszen visszatérő, gáláns vendég, s rendszerint átutalással fizet. Olyan asztalt választ, amelynél a vendégek intim beszélgetése is megoldott, ugyanakkor onnan hallható a zenekar és az egész éttermet belátni. Amikor telefonon visszaigazolta a foglalást, megtudta Szilvikétől, hogy az ügyvéd úr angol vendégekkel érkezik, ezért visszafogott, ám rendkívül elegáns egyedi terítéket tetetett az asztalra, középen, a virágcsokor két oldalán ott áll a magyar és az angol zászló. Elsőként egy rendkívül elegáns, ötven év körüli asszony érkezik, parfümfelhőbe burkolózva. - Jó estét! Dr. Tördemici Tóth Tamásné vagyok, asztalfoglalásunk van. Pár perccel később megérkeznek Nóráék, akiket - alighogy helyet foglalnak-, két, meglehetősen vidám úr követ. Kornél egy pillanatra sem tágít Helga mellől. Lilinek feltűnik, mekkora összhang van a két gyerek között. Stewart kezet csókol Lilinek, Nórát megpuszilja, Helgának a feje búbját simogatja, miközben rettenetesen csillog a szeme. Kornéllal kezet fog és az az érzése, hogy lemaradt valamiről. Miért nem öltözött át Nóra? Miért mosolyog oly sejtelmesen Helga és Kornél? A pincér azonnal felveszi az italrendelést és két percen belül mindenki előtt ott az itala. Tördemici köszöntőt mond, koccintanak, majd mindenki az étlap tanulmányozásába mélyed, s ezt kihasználva, odasúgja TT-nek: - Lilla szívem, két hónap múlva megszületik a lányom. Ideje elválunk. Gondolom, Blanka is erre vár. Nóra pontosan tudja, Stewartnak feltűnt, hogy még mindig a reggel felvett kosztümjében van, nem, mintha férje elegáns lenne a sportos öltönyében. - Majd elmesélem, merre jártam a gyerekekkel. Helga és Kornél közösen nézik az étlapot, azon az alapon, hogy a fiú segít neki választani, nem, mintha nem lenne ott magyarul, angolul és németül is az ételek neve és összetevője. Kornél felpillant, s meglátja az étterembe újonnan belépő párt. Gina érkezik, erősen kifestve, enyhén feltűnő, mondhatni dögös ruhában. Partnere egy ötven körüli, enyhén pocakos, középmagas férfi, aki kétséget sem hagy a felől, hogy Gina hozzá tartozik. Kornél iszik egy kortyot a koktélból és Helga fülébe súgja: - Mondtam már, hogy elraboltad a szívem? - De cserébe odaadtam az enyémet!- jön a riposzt. Mr. Henderson is köszöntőt mond: - Kedves Tamás és Lili! Köszönjük a vendéglátásukat, a törődésüket, hogy olyan sokban segítettek feleségemnek és az unokámnak Mr. Vánkos örököseinek felkutatásában, és megmutatták nekünk, milyen az igazi magyar vendégszeretet. Külön köszönetet kell mondanom ifjú barátomnak, Kornélnak, akivel hetek óta azon munkálkodtunk, hogy felkutassuk kedves feleségem gyermekkori ismerősét. Végezetül el kell mondanom, hogy megbízást adtam a Tördemici ügyvédi irodának egy budai villa felkutatására, melyet szándékomban áll megvásárolni a családomnak, mert a jövőben hosszabb időt töltünk Budapesten. Egészségünkre!
Posted on: Mon, 07 Oct 2013 22:29:56 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015