DaWiz Rorschach-teszt Nem az utcán jön az ihlet, hanem otthon, bent a fürdőben, Ott szembesülök mindennel, amit meglátok a tükörben. Nem ihlet ez: kényszer; egy függő személyiség, Ki beteg módon ettől a megoldást reméli még. Hiába... mert túl rövid minden alap, A változás, mint máskor, most is holnapra marad. Annyit hazudtam magamnak, hogy már alig állunk szóba, Így fogynak el a napok lassan hosszú évek óta. Ne kérdezd meg, úgyis... azt felelném, hogy semmiképp, De ha táplálom az érzést, egyre jobban enni kér. Már gyarló minden szó, és meddő minden gondolat, Az üvöltés a tüdőmben minden szóval jobban fojtogat. Mondj olyat, amit még nem hallottam korábban, Az ordító némaság és a süket fülek korában... Nem érzem át a rendszert, semmi nincs a sodrában, Nem járhatok a végére, hiába venném sorjában. Nem vagyok normális, sosem állítottam magamról, Virít, hogy az enyém, minden elhullajtott darabról. Régóta barangol, és ha ébred bennem kérdőjel, Megteszem, amit kell, nem csinálom félgőzzel. Amit könnyen kaptam, majd el olyan gyorsan vesztem, Végül nem ismerem fel magam, mint a Rorschach-teszten. Pár méterrel a föld alatt hiba van a képletben, Ha ez az underground, úgy rossz barlangba tévedtem. Nem baj... sosem volt célállomás, Mindig jött egy méter, mert volt mögötte látomás. Nem nehéz a távozás, ha nem ismerted jöttömet, A srác a foltos maszkban, rajta rongyos öltözet. Túl nehéz a változás, és nem okoz már örömet, A srác a foltos maszkban rója még a köröket... Megérzed majd azt, hogy a közelben loholtam, Ha a mennyország lángol és hideg van a pokolban. A "talán" nem ér semmit, de a "kizárt" néha bejöhet, A nyilvánvaló pedig gyakran kiszúrja a szememet. Nem számolom a heteket, minden nappal ugyanaz, A legrosszabbra edződtem, kevés, ami kiakaszt. Realista lennék, semmi alaptalan gondolat, Egyszerűbb ez így, ahogy megírta Moldova; Aki a valóságot látja, nem nehezíti a dolgát, Mert elfogadja sok helyzet reménytelen voltát. Illúzió a többi, csak légnemű kapaszkodó, Szertefoszlik egyből, hiába vagy ragaszkodó. Az elmélet gáz, de még katalizál tetteket, Ha újratöltődöm, gyűjtök értékes perceket. Az igazság a borban fegyvert tart a fejemhez, Leírom, amit követel, különben nem kegyelmez. Így lesz 16 sor vagy 160 karakter, Egy ábránd... hogy utánam is marad jel
Posted on: Tue, 08 Oct 2013 18:52:45 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015