Drágám hiányzol nekem Miért nem lehetsz itt velem? Hiányodba bele halok érzem De kimondani ezt ettől féltem Soha félre nem lépek Egy búcsú csókot kérhetek? Ennyi még csak jár nekem Ha már nem lehetsz velem Túl nagy a táv közted és köztem De ezt a csókot soha el nem feledem Örökre bezárom szívembe S a szívem add vissza kezembe Mert nálad felejtettem Pedig neked nem is kellettem De én attól még szeretlek Minden zúgba téged kereslek! Légy olyan boldog, mint amilyen szép vagy, legyen életedben száz millió szép nap. Ne tudd meg soha mi az a bánat, kerüljön el téged minden ami fájhat. Kacagj, nevess csillogó szemekkel, ezért imádkozunk összetett kezekkel. Olyan szeretetre méltó szép, kedves, igazságos és szellemes vagy, amilyen ember rajtad kívül nincs még egy! Névnapod alkalmából fogadd szívből jövő jó kívánságaimat és ezeket a kegyes hazugságaimat Veled van értelme a szónak Veled lehet szép a holnap! Veled születnek az álmok! Veled magamra találok! Ne hagyj el bármerre lépek, Hívj magadhoz, s szeress kérlek! Szeretni szép és nemes dolog , A csalódás fáj ezt te is tudod! De boldog csak akkor lehetsz , Ha az lesz a tiéd kit igazán szeretsz! Valahol elhagytad az arcomat, s most én se tudom, milyen vagyok Hiányzol. Az életemből, az ágyamból, a vonuló felhők futásából, az ébredő nap első sugaraiból. Hiányzol a tárgyakból, amelyeket megérintek, hiányzik a tükrömből az arcod. (...) Nehéz csönd nyomja szívemet. Nem azok a legfontosabb emberek, kiknek jelenlétét mindig észrevesszük, hanem kiknek hiányát nagyon is megérezzük. Ne sírj, hogy vége lett...mosolyogj, mert megtörtént Régebben mindig úgy gondoltam, hogy bizonyos dolgokat, embereket, csak a halál vehet el tőlem örökre. Pedig sokkal kevésbé drámai módon is elveszíthetünk valakit, ha eljön egy pont, és megszakad valami. És onnantól fogva nem beszélünk vele, nem az ő mosolyával ébredünk minden reggel, nem érinthetjük meg szabadon minden porcikáját, és nem legeltethetjük rajta a szemünket. Soha többé. Ez a fajta elválás is ugyanolyan végleges tud lenni, mint a halál. És ugyanúgy fáj De nehéz nevetni, amikor sírni kéne Csillagot hazudni a beborult égre! Vidám nevetéssel verni fel a házat Mikor a szívem mélyén ott a bánat! Feltépi a vágy a közöny kapuját, Elsöpri a szél majd a múlt hamuját, Elűzi a fény a megunt remegést, Megőrzi a szem a legszebb jelenést Üvöltenék a széllel Mikor fájdalmam sírni késztet. Világgá üvölteném, Nincs már mi éltet. Sírnék a széllel Ha könnyem lenne még. S ha esõ esne, Velem sírna az ég A hiány makacs jelenség, mindig hiány marad. Mert a mozaikkép hiányzó darabkáját csak azzal az eggyel lehet pótolni, ami pontosan odaillik. Felesleges időtöltés és energiapazarlás minden más próbálkozás. És soha nem jutsz a végére. Csak ha egyszer szembenézel magaddal, ha elismered, hogy más megoldás nincs, mint a hiányzó darabot a helyére tenni. Csak egy elhatározás, csak egy mozdulat. És akkor kezdődik az életed. Elmém elérte már a halandó képzelet határait, s egyre nyújtózik tovább a végtelen felé. Nincs tudomány, melyet be ne fogadtam volna, nincs művészet vagy mesterség, mely meghaladná képességeimet. S mégis, miként Faust, hiába kutatok, hiába okulok... Míg csak élek, nem néz rám asszony szerelemmel. A reménytelenül hosszú perceket, napokat, hónapokat, éveket csak egy módon lehet túlélni: ha hiszünk abban, amire, akire várunk. S közben az idő szeretetté alakul, és a percek múlásával egyre növekszik. Térképeket terítek magam elé, számolok. Verset írok, gitározom, lüktetek. És megremeg és megpendül és újra zúg, zakatol, cseng-bong az idő. Hallhatatlan hangja szétfeszíti a teret, a léleknek zenél. Megint elmúlt egy nap nélküled. Leszáll az este. Szavak keringenek a foszladozó ég alatt, kinn a városban, benn a falak közt, a fejemben is. Fázom így, pedig melegem van, fázom mégis, hiányzol. Zúg az idő. A keringő szavak után nyúlok, leírok egyet-kettőt, elmúlik egy nap. Zúg, zakatol az Idő. És telik. És múlik. Aztán megáll. Read more: versekandidezetek.hupont.hu/6/hianyzol-versek#ixzz2f5wSQMeX
Posted on: Mon, 16 Sep 2013 21:49:04 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015