Düh Babenko Az öregember lemondóan legyintett. Vége! Elvitték a maradék négy tyúkot is. A felesége megint sírni fog. Úgy siratta meg a tyúkocskákat, mintha az életéből loptak volna el egy darabot. Ami lényegében igaz is volt. Amit tudtak, megtermeltek maguknak, erre sem kellett a soványka nyugdíjból kiadni. De idén nem lesz télire semmijük. Ellopták a tyúkokat, a malackát az ólból, a terményt, még az uborkákat is. A fia dühöngött, de azok, akiket tetteseknek gondoltak, csak nevettek rajtuk. A körzeti megbízott meg csak a vállát vonogatta. - Nem tudunk mit tenni bátyám. Tehet feljelentést, de tanú nincs, meg hát... - nem fejezte be a mondatot. Az öregember tudta mit akart mondani. Örüljenek, hogy nekik nem esett bántódásuk. Az öreg Szabó Nanicának a tanyán nem volt ilyen szerencséje. Úgy fejbe vágták, hogy az orvos szerint rögtön meghalt. Azért a két keshedt disznajáért. Kitolta a kerékpárt a fészer alól és elbiciklizett a megbízotthoz. A gyanús ház udvaráról égett tollszagot hozott a szél. A muzsika hangosan szólt és azok meg abajgattak meg ciccáréztak hozzá. Ahogy meglátták az öreget, hangos röhögésben kurjongatásban törtek ki. A félmeztelen gyerekek utána eredtek az utca porában, de addigra belehúzott, nem érték utol. Tudta, hogy akkor kapott volna pár követ a hátába. A megbízott megint felhúzta a vállait. - Sajnálom Vendel bácsi! Felvette a tényállást és megígérte, hogy majd értesíti a fejleményekről. Az öregemberben hetekig forrt a düh. Néha úgy érezte, hogy agyvérzést kap az idegességtől. Esténként elkerekezett a kocsmába, amit a sógora tartott fenn a faluban. Ő is ismerte a társaságot, de nagydarab ember, lévén és mert nem félt tőlük, hamar kiakolbólította őket az ivóból, ha kötözködni próbáltak. Most a két gyanús ember szerényen állt a pult mellett. Még nem volt bennük annyi alkohol hogy erősek legyenek. Azon kívül csak ketten voltak. A nagydarab kocsmárosnak egy tenyere is sok lett volna elintézni őket. Az öregember rájuk nézett, majd a sógorhoz fordult. - A jövő héten a vásárba megyünk az asszonnyal. Veszünk két malackát, Karácsonyra meg is nőnek. - mondta, talán hangosabban, is mint szerette volna. - Ide disznót Vendel? Nem sokáig lesz az meg. - legyintett a sógor. Az öreg felhörpintette az ajándék fröccsöt és hazafelé indult. Másnap a reggel már nagy munkába találta. A kamrából kihozta a villanydrótot, amit még tavaly vásároltak az asszonnyal a városi új áruház megnyitásán. Húzkodta a drótokat, majd ebédre kimerülten döccent le a székre. Margit eléje tette a rántott levest majd a krumplis tésztát is. Mostanában csak ilyen soványka ebédek jutottak nekik. Délután Vendel bácsi elővette a kicsi magnót, amit még tavaly az unokájuk hozott hallgatni a magyar nótákat. Kazetták is voltak a magnóhoz. Orrán a szemüveggel tanulmányozta a szerkentyűt, mert mi tagadás, már elfelejtette hogyan működik. Másnap aztán elkerekezett a szomszéd faluba a disznótelep mellé. Felvette a malacok visítását a kazettára. Amikor visszajátszotta, elégedetten bólintott. Attól kezdve reggelente malacvisítás hangzott fel a portáján. A társaság hamarosan felfigyelt. Egyre többször kerekeztek el az öregember háza előtt. Vendel bácsi a pipa felett figyelte őket. Egyik éjjel aztán hatalmas üvöltés rázta meg a pajtát. Az öregember kipattant az ágyból és a kapcsoló után nyúlt. De áram nem volt. - Mi volt az Vendel? - riadt fel az asszony is. - Semmi! - felelt az öregember. - Azt hiszem, vihar jön, üvölt a Lajosék kutyája. Nekik már fél éve nem volt kutyájuk, mióta megmérgezték az öreg komondort. - Megyek, rászólok. - azzal felvette a nadrágját és az ajtó felé indult. A pincegádor előtt aztán visszanyomta a villanyórát, majd meggyújtotta a viharlámpát. Hamarosan megtalálta. Az üres disznóól mellett a villanydrótba gabalyodva egy ember feküdt. Akkor már nem lélegzett. Az öregember bólintott. - Te sem jössz többet ide. - mormogta maga elé. Még egyszer megnézte . A fiatal, jó erőben levő férfi már nem élt. A disznóól köré vezetett elektromos áram ölte meg. Az öreg a lábánál fogva a ganédomb mellé húzta. Félredobálta a múlt héten kiásott gödör fölül az agáci ágakat, majd a testet belegördítette. Hamarosan nyoma sem volt az illegális sírgödörnek. Az öregember akkor nekiállt áthányni a ganédombot. Megszokott falusi munka volt ez, a ganét átforgatták, hogy egyenletesen érjen. Jó lesz majd tavasszal a földre. De az öregember gondolkodott, hogy ő bizony nem fogja ezt a dombot eladni már. Ez itt marad, amíg csak Margittal élni fognak. Hajnalra végzett is. Megmosakodott a lavórban, a nyári konyhában és mire Margit megébredt, már tiszta ingben pipázott a tornácon. - Mi baja volt éjjel annak a kutyának? Csak nem azzal is végeztek? - kérdezte az öregasszony, ahogy a reggelit az ura elé tette. - Nem, nem végeztek vele. Valamitől megijedt. - felelt Vendel bácsi. Késő délután a körzeti megbízott autója fékezett a ház előtt. A testes rendőr a fejét vakarta. - Nagy gondban vagyok Vendel bátyám! - Ülj le fiam minálunk! - kínálta székkel az öregember. - Margit hozzál egy hideg fröccsöt a Pistának. - szólt be a konyhába. - Eltűnt a Lakatos Pista! Vendel bácsi felvonta a szemöldökét. - Az meg ki a csoda? - Hát az új soron lakik. Az asszony szerint az éjjel ide magukhoz indult és még nem ment haza azóta. Az öregember hátratolta a kalapját. - Hát én nem tudok róla, hogy idejött. A szomszéd Lajos kutyája biztosan ugatott volna. De mit keresett volna minálunk? Már mindent elloptak. Ide biztosan nem jöhetett. A rendőrautó mellől kiélt arcú, barna bőrű nő ugrott elő. - Ne hazuggyá te vénember! Mi nem loptunk el tetűlled semmit se! Meg igenis tuggyuk hogy vannak malacaitok! - Nekünk malacunk? Ide? Ne ábrándozz édes lányom! Itt ti nem fogtok már malacot találni. - ingatta fejét az öregember. - Pedig van! Tuggyuk! - visított az asszony. - Hallottuk a hangjukat hogy a rák egye ki a szívedet - Megnézhetem azt a disznóólat Vendel bácsi? - szólalt meg a megbízott. - Persze fiam. - kászálódott fel az öreg a székből. A rendőr alaposan szemügyre vette az ólakat. Látszott rajtuk, hogy azokban bizony már hónapok óta csak a menyétek jártak. - Akkor, ha jól látom, ide biztosan nem jöhetett a Lakatos Pista igaz? - nézett Vendel bácsira. - Jöhetett volna, de malacot nem talált volna. - felelt az öregember. A rendőr nézte Vendel bácsit, de az öreg állta a pillantását. Sóhajtott egyet. Az öreg nyakas kun ha tudja is hogy mi történt az éjjeli látogatóval, biztos nem fogja elmondani. Előre indult. Az öreg követte. - Látom Vendel bátyám is átforgatta már a ganét. Apám is a múlt héten forgatta meg. - mondta szórakozottan a férfi menet közben. Beköszönt Margit néninek a konyhába, majd a kapu felé indult. - Nincs itt egy fia malac se te! Már hónapok óta. Az urad, ha eltűnt, akkor már messze jár valami fiatalabb menyecskével. Na, indulj haza! - szólt oda a kapu előtt ágáló sovány nőnek, majd elhajtott. - Hát nem tudom édes lányom honnan vetted, hogy van malacunk. - csóválta meg a fejét az öregember a kapu mögött. - Máshol keresd az uradat! Azzal megfordult és visszaindult a tornácra. Este megint a magnót tanulmányozta, majd megnyomta az oldalsó gombot, amire az volt írva "Törlés". Vége
Posted on: Sun, 07 Jul 2013 16:21:45 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015