Egy anyukánk üzeni. Hosszú, de érdemes elolvasni. Egy kis gyermekpszichológia 2013 október 4. | Szerző: Bihari Viktória | 848 Életem során (az elmúlt hónapokban meg ugye főleg), rengeteg anyával találkoztam-ahogy Te is. Az anyaság témakörbe most ne csapjunk bele, mert végtelen és rém bonyolult sztori, nyilván tonnaszám jelennek és jelentek meg könyvek, én meg abszolút nem számítok kompetens személyiségnek, hiszen nincs gyerekem-véleményem viszont annál bőszebben!- de szeretnék némi instant tanácshalmazt átadni kezdő és gyakorló édesanyáknak. Az alábbiakban olyan helyzeteket vázolok fel, amikkel konkrétan találkoztam, a válaszaim hasznosságát pedig mindenki döntse el, ki-ki a maga ízlése szerint. “Nagyon aggódom, mert 8 hónapos a fiam és még csak kúszik.” Szerintem nem kell befosni, ember nem maradt még négykézláb! “3 éves a kislányom és még nem szobatiszta, a barátnőim gyerekei meg már igen.” Neked mondták már, hogy az élet az nem lóverseny? “Miért nem nő a foga a gyereknek?” Mert a természet nem a TE elvárásaidhoz igazodik. “2 éve hisztérikusan, ordítva, önkívületi állapotban őrjöng a gyerekem, napi 8-9 órát. Mit csináljak?” Menj pszichológushoz. A gyerek kb. 7 éves koráig -ha nem tovább!-az anyját tükrözi vissza. Ha a gyerek gázos: TE vagy gázos. “Nem eszik a gyerek.” Pontosabban: nem eszik annyit, amennyit TE szeretnél, hogy egyen. A gyerek szervezete szerencsére okosabb, mint Te. (Amúgy tudom, hogy ez az anyák rémálma és meg is értem.) “Nem szeret a gyerekem.” Hát akkor valamit csúnyán elbasztál! “Nem szociális a gyerekem. Csak ül az oviban és nem játszik senkivel.” Nem baj. Majd feloldódik. Ebben a korban egyik napról a másikra változnak 180 fokokat. Amúgy meg a felnőttek mennyire szociálisak? Napi 12 óra a laptop előtt az szociális viselkedés? “Néha már láng vörös a fejem az idegtől, de azt az elvet vallom, hogy nem verem/ütöm meg a gyereket, csak inkább felemelem a hangomat.” Ezzel a témakörrel sok gyermekpszichológus foglalkozik, én csak Popper Pétert tudnám idézni. Ha a gyerek azt érzi, hogy ösztönből lekeversz neki egyet, mert mondjuk azt mondta rád, hogy “menj a fenébe te hülye” és visszakézből szájonvágod, azt tudja a helyén kezelni, nem debilizálod, nem traumatizálod. Ellenben ha azt mondod neki, hogy na, azért amit csináltál, este jól kikapsz a papától, vagy holnap az anya megbüntet, azzal szorongást idézel elő benne, arra rászaladhat. Amúgy ez egy nagyon liberálisnak tűnő és rém harsány kijelentés, hogy nem verem a gyereket. Szavakkal és lelki terrorral, lila foltok nélkül, ezerszer nagyobb károkat lehet okozni, szóval ha ráhúzol a seggére, mert pimasz volt, attól baja nem lesz. Ha minden nap veszekszel a férjeddel és olyan légkört teremtesz, amiben a gyereknek már fel sem tűnik a hangos beszéd, azzal többet ártasz, mint egy sallerrel. Amúgy nem az ütés a lényeg, hanem hogy megijed. Nem kell, hogy kiessen a foga, már magától a hirtelen mozdulattól betojik, hogy szájon vágod, amit majd összekapcsol azzal, hogy pl. a csúnya beszéd ezzel jár. Természetesen én sem vagyok verés párti, de verés és verés közt óriási a difi. “A férjem nem foglalkozik a gyerekekkel.” Miért, veled foglalkozik? “A gyerek semmi mást nem akar enni álló nap, csak édességet.” A cukor egy elég erős drog, napi fél szelet csokit vállalhatónak tartok, afölött nem biztos, hogy jót teszel vele a gyerekednek. Vágj el egy kis csokit 3 felé és adagold neki nap közben. Rém boldog lesz, hogy hú, mennyiszer kapott édességet, közben te is nyugodt leszel, hogy olyan sokat meg nem evett. De ez csak egy saját ötlet. “A gyerek akkor is édességet akar enni, ha rikácsolok vele, hogy beteg lesz, cukros, és levágják a lábát!” Nagyon ügyes vagy, rettentő fontos, hogy minél több félelmet belepumpálj a gyerekedbe és kialakíts benne betegségtudatot, valamint egy későbbi zugevőt nevelj belőle, a tiltott gyümölcs ugye mindig édesebb alapon. “Nagyon szomorú vagyok, mert nem fogad szót a gyerekem.” Én akkor vagyok szomorú, ha egy gyerek első szóra szót fogad. Ott valami nem stimmel. “12 éves a fiam és még ágyba vizel.” Erre mondta Popper Péter nevetve, hogy: majd 21 évesen nem fog! “Miért nem rajzol a gyerekem embereket?” Mert nem akar. Ja, hogy az óvoda meg az iskola ezt elvárja? KI NEM SZARJA LE!!! “Ha a gyereknek folyton azt mondom, hogy “nem, nem szabad”, akkor elveszti az érdeklődését? Te láttál már érdeklődését elvesztett gyereket? Az milyen? “A gyereket mindig dicsérni kell és nem szabad neki negatív dolgokat mondani.” Ajaj, nagy a baj! Szeretnél belőle nárcisztikus egoistát nevelni, aki nem tudja mi a különbség jó és rossz között? Ha igen, akkor hajrá! “Nekem is van elképzelésem a gyereknevelésről, meg a férjemnek is és a kettő ég és föld, gyakorlatilag teljesen kétfelé neveljük, tereljük a gyereket.” Gyakori probléma és mindig csak 1 vesztese van: a gyerek. “A gyerekek sokkal jobban szeretnek a nagyszüleikkel lenni, mint velünk.” Miért nem vagyok meglepve? A szülők problémákat generálnak és akadályokat gördítenek a kölkök elé akkor is, ha nem ezt akarják tenni. A nagyszülők meg…süti, tévé nézés, labdázás, lazulás. Meg hát, jó esetben ők már bölcsek és idejük is van. Meg belőlük nyugalom árad, na ez a kulcs. “Nincs a 14 éves gyerekemben semmi tisztelet, úgy beszél velem, mint akit a seggéből rángatott ki.” Valamit elrontottál, de ha 14 éves, akkor ez a vonat már elment. Amúgy a kamasz kor külön fejezet, mint tudjuk. “Adjak cumit a kisbabámnak, vagy ne adjak?” Teljesen mindegy, ne pszichológizáljuk túl. Szerintem nem túl gyakori az olyan eset a terapeutáknál, mikor az 50 éves pasi azon vinnyog a díványon, hogy 3 éves koráig cumizott. Vannak dolgok, amikből nem kell kardinális kérdést csinálni. Na, ez pont ilyen-meg a hányszor vegyük ki éjjel a gyereket a kiságyból ha sír, meg aludjon-e köztünk, és még sorolhatnánk…NEM ezek a nagy dolgok. “A tévénézéstől megzápul a gyerek agya.” Napi 6-7 óra tévézéstől vagy számítógépezéstől biztosan. Nem a tévé és nem az internet a sátán, ezek nagyszerű találmányok HA okosan használjuk. 1 óra természetfilm vagy idegen nyelvű rajzfilm még semmilyen gyereket nem kényszerített elmegyógyintézetbe. Mértékkel mindent lehet én azt vallom. Nameg azt, hogy szeretek ott ülni a kölkök mellett, ha tévéznek, mert tudok válaszolni a kérdéseikre és ha látom, hogy mondjuk megijednek valamelyik szereplőtől, akkor helyben megnyugtatom őket. Sok cikk kering a neten és szeretik ijesztgetni a szülőket, ilyenkor jobb, ha az ember a józan paraszti eszére hallgat és belegondol, hogy mi mennyi mesét néztünk és milyeneket. “Ideges, feszült a gyerek, de mivel még kicsi, nem tudom, mi a baja.” Ismét 2 dolog jut eszembe: egyrészt a pszichológus (nem, nem a gyereknek, amúgy minden valamire való gyermekpszichológus a szülőt veszi gorcső alá, nem véletlenül…), másrészt lehet relaxálni, meditálni, jógázni, sajnos nem ismerek olyan családot, ahol ezt alkalmaznák-bár biztos vannak ilyen jófej familiák- és szomorú is vagyok, ha nekem lenne gyerekem, a lelki egészség, a belső megnyugvás, a légzőgyakorlatok a mindennapi élet részét képeznék. Ennek rengeteg előnye van, most nem sorolom fel. “Csúnyán káromkodik a gyerek.” Nem baj. “Jobb egy szar házasságban élni, ahol mindennapos a veszekedés, vagy jobb a válás?” Remek kérdés, egyik sem jó a gyereknek, erre is és arra is rábaszik, DE ez függ a gyerektől is, van aki pompásan feldolgozza a válást és vannak boldog állami intézetis felnőttek és lelkileg toprongy, szerető családból kikerült emberek is. Erre nincs általános recept, ha minden nap balhéztok, nyilván jobb a válás, mindenkinek. “Nem tudok kommunikálni a férjemmel. Menjünk párkapcsolati terápiára.” Mindenféleképp. Csak a 80%-uk végződik válással, ha jól tudom. Sok sikert. “Miért akar mindenki beleugatni abba, hogy hogyan neveljem a gyerekemet?” Na, ez mindenkinél a porondon van, tudom. Szerintem azért, mert amikor gyereked születik, odaözönlik a család meg a barátok, és mindenki mondja a tutit, mert mindenki annnnnnyira jól tud gyereket nevelni, mint senki más! Én úgy vagyok ezzel, hogy minden tanácsot érdemes átgondolni, aztán úgyis azt teszel, ami szerinted a legjobb. Ha mondjuk egymástól függetlenül, meglehetősen sokan mondják neked ugyanazt a kritikát (pl. ne adj annyi zsírosat a gyereknek, ne ordíts vele mint a sakál, ne ráncigáld, mesélj neki este) akkor azt azért érdemes megfogadni. Végezetül csak egy utolsó, kéretlen észrevétel: Isten óvjon az “okos anyukáktól”, akik rém tájékozottnak érzik magukat. Ők azok, akik mindig a Ranschburgra meg a Vekerdyre hivatkoznak és elfelejtik, hogy a pszichológia megcímkéz, általánosít, nem személyre szabott! Az, ami az egyik gyereknél működik, a másiknál nem fog, ez ilyen kurva egyszerű és ölni tudok az idegtől,mikor ilyen “okos anyukákkal” találkozom. Őket nem érdekli a véleményed, mert ők tökéletesek, és mivel átrágták magukat vagy 5 darab “hogyan legyek annnyira fantasztikus gigamega jó szülő” szerzeményen, már le se szarják mit mondasz-márminthogy nem én, mert nem szoktam tanácsot osztogatni élőben, hanem kussolok és csak pillázok, hogy mik vannak. Szóval nem árt a nyitottság és nem árt az öregektől tanulni. Botrányos véleményem van az állami oktatásról-nem csak a magyarról- közben meg rohan a világ, fejlődik a technika, mindenki meg van őrülve, ez egy elmebaj, amiben itt élünk Európában ,DE ha gyereket vállalsz, akkor próbáld úgy megvédeni a sok negatív hatás ellen, hogy érzelmi biztonságot nyújtasz neki, hogy ne rettegjen az iskolában, hogy egyest kap matekból, ne álmodjon rosszakat a tankos filmektől. Tanítsd meg arra, amit az iskola nem ad meg neki. Tanítsd meg gondolkodni, problémát megoldani, meditálni, elmélyülni, koncentrálni, hogy ne legyen kis debil, mert aztán felnőtt ruhában bohóckodó nagy debil lesz, aki rád olvassa a hibáidat és hogy miért neveltél belőle egy életképtelen torzszülöttet. -Mielőtt gyereket vállalnál,legyél egészséges testileg és lelkileg, fejben, lélekben, szívben. És ne csak te, hanem apuka is. A félelmeidet, a szorongásaidat, a görcseidet, a kényszereidet, fóbiáidat NE tömd bele a gyerekedbe!!! Ha te nem lettél zongoraművész, NE erőltesd rá a zenetanulást. Ha TE félsz az egerektől, ha TE iszonyodsz az őszibaracktól, NE told ezt rá!!! És ami a legnagyobb bölcsesség és amit még csak egyetlen egy anyukánál láttam működni (Enikő barátnőmnél): Ha nem a gyerekedet kényszeríted arra, hogy a TE elvárásaidhoz alkalmazkodjon, hanem TE alkalmazkodsz az ő elvárásaihoz, na akkor lesz tuti a dolog, akkor nem probléma teremtő, hanem probléma megoldó leszel. De ez nincs benne a könyvekben, ehhez irtó magas EQ kell…az meg kevés anyának van, mert nagyrészt megfeszülnek a saját maguk által felállított mártíromság keresztjén…Tisztelet a nagyonkevés kivételnek, a jófej anyáknak, akik Abbát és funkyt hallgatnak portörlés közben, akik lazák, akik nevetnek és tele vannak élettel, akik nem görcsölnek, nem félnek, hanem puha, szeretetteljes vattapamacsként körbeveszik a családot és barátságos kandallóként ontják a meghittséget. Na, ez is ritka. Sajnos. Köszönöm a figyelmet, jöhet a kritika, állok elébe. ma találtam ezt, gondoltam megosztom veletek:) voltak részek melyeken elgondolkodtam, volt amelyiken mosolyogtam, s van amivel nem értek egyet. mindent összevetve viszont tetszett remélem nektek is fog
Posted on: Sun, 06 Oct 2013 10:48:10 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015