Elbillent a fejem úgy másfél órával ezelőtt, nézés közben. Ezt álmondtam (ezt az elírást így hagyom, automaté ő): egy repülőn ülök Laurie Andersonnal. (Igazából nem ő volt, hanem a Sarkcsillag, benne.) Arról beszélt, hogy beteg a kutyája, és a szeméből vasöklök hulltak. Éppen mondani akartam valami megnyugtató közhelyet (magyarul? angolul? hogyan? hm), amikor közénk ült a Pilóta hangja. Hogy kapcsoljuk be a biztonsági öveket, egyéb érces hangú tanácsok. Meghibásodott a motor, kényszerleszállásra kényszerülünk. Néztük egymást, Laurie, a Sarkcsillag meg én. És akkor a vécé felől egy öregember jött. Valami megjegyezhetetlen nevű törzs tagja és egy haldokló nyelv birtokosa Oroszország gyomrában. Itt csak egy öregember a vécé felől. Jött, megállt mellettünk és azt mondta: A jövő a hátad mögött van. A múlt előtted. Csak néztünk, kicsit értetlenül, Laurie meg én, és akkor felébredtem. Na és most jön a meredek. Rég nem hallgattam Laurie Anderson zenéjét. Megnéztem, mi van a jútúbon, és hallgattam ezt, hallgattam azt, és egyszer csak ráleltem erre. És a hideg kirázott. Végül is fogalmam sincs, miért. Talán hogy a párhuzamosok mégsem mindig a végtelenben találkoznak, ezért? Hérakleitosz, kapd be, és bocsáss meg. https://youtube/watch?v=NeDznlbFOjM
Posted on: Sun, 14 Jul 2013 21:50:14 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015