Elérkeztünk az utolsó részhez. Köszönöm azoknak, akik velem tartottak, remélem szereztem pár kellemes percet. További szép hétvégét. ÉJSZAKAI SÉTA (Nyolcadik rész) Hirtelen rájött, minden egyes játék után, ahogy kikapott, az állapota rosszabb lett. Most gyengébbnek érezte magát, és noha a lábából elillant az előbbi mérhetetlen fájdalom, valamit hagyott maga után. A gyomra émelygett, persze, hiszen eltört a lába, de akkor miért van itt, és nem egy kórházban. Ezt gondolta, na meg azt, hogy meg fog halni az elfertőződött sebtől, és senki nem lesz mellette, csak Henry, akiről a Fekete Halál cigis dobozának ábráját mintázták, és egyre csak kártyázni akar, már-már megszállottan. Talán egészen addig, amíg ki nem ásódik magától a gödör, ami lehet, hogy nem is egyszerű gödör, hanem Jack saját sírja. Jack lenézett a lábára, és most látta csak a szétszakadt farmer alatt mennyire összeroncsolódott a sípcsontja. Egy csonk meredt mutatóujjként a hold felé a föld és vér keverékétől mocskos bőr alól. Jacknek ügyelnie kellett, el ne ájuljon, de az igazi megmérettetés ezután következett. Nyernie kellett mindenáron. A következő partiban Jack osztott… és csalt. Henry különösebben nem reagált. Megvillantotta félmosolyát, és rágyújtott. Mikor visszadobta a dobozt a rönkre, Jack meglátta benne az utolsó és egyben megfordított szálat. Valami azt súgta neki, vészesen fogytán az ideje, a gödör pedig nagyon lassan kezdett újra telítődni a megnyert parti után. Újabb keverés, és a sötét ruhás hölgy fekete rózsával a kezében talán szerencsét hozhat Jacknek. Egy blöff, és a fátylon átizzott szomorú tekintete, a rózsa elhervadt, szirmait vesztette. Kopár lett a kép, ahogy a gnóm sem vigyorgott többé, nem volt több az tőle fájdalmas grimasznál a törött üvegei között. A lapok megsárgultak, minden újabb osztásnál pergamenszerűbbé lettek. Hártyás kis testüket erek hálózták be, és zörögtek, akár az ősszel elhullott levelek. A halál járta át őket. Újra és újra. Jack belefeledkezett a játékba. Nem látta, se nem hallotta, körülötte a világ hogyan változik valami mássá, csak a partira összpontosított. Nyernie kellett, és ha ezt tisztességtelen eszközökkel tudta véghezvinni, hát megtette. Már nem volt mellette több, mint sárga levelek, mikor az utolsót is megnyerte. Ködös tudatán átütött a fájdalom és egyfajta hidegségérzet. Nyirkosnak érezte a nadrágját, a pólóját és egyébként az egész testét. Köhögött. Lehelete beleveszett a tejszerű ködbe, csakúgy, mint Henry cilinderes, bőrdzsekis alakja. - Tudom, hogy csaltál, kölyök – mondta egy hang, Henry távolodó hangja -, de ezzel még nincsen vége. Most megmenekültél, de én itt leszek, és arra fogok várni, életed melyik pillanatában tudok lecsapni rád. Éberen fogok őrködni, ajánlom a saját érdekedben, tedd te is ezt. Most pedig erigyj… és ne feledd, előbb vagy utóbb, de mindenki lejátsza az utolsó partiját. Hajnalodott Dawn Creek-ben. Az első napsugarak utat törtek Jack elkínzott teste felé. De életben volt. VÉGE
Posted on: Sat, 21 Sep 2013 15:56:48 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015