Emlékezés Vidám dajkanóta jutott az eszembe Abból az időből, mikor mint kisgyerek, Ki-kifutottam a rétre, hogy vadvirágot szedjek... Visszatér lelkembe az a letűnt éltem, Napsütés, szivárvány, pacsirtadal, Édes gyermekségem az egész tavasszal. S ellágyul a szívem, szemeim nedvesek, Régi emlékeim, gyertek vissza, gyertek! Kis társaim, velem együtt szintén, Vadvirágot tépnek, s koszorút is fonnánk, De nem megy a munka. Alig látunk hozzá, már kezdhetjük újra. Nincs fonál, és szakad a virágnak szára, Más mulatság kell hát, s a fogócska járja. Vígan kergetőzünk, s vívunk virágcsatát, Virággal dobáljuk egymás fejét, arcát! Régi emlékeim, gyertek, gyertek hát! Majd közénk vetődik színes, hímes pille, S utánaered az egész kis sereg. Végül leüti egy szőke gyerek. Vergődik a pille, hímpora lepereg, Szárnyai színtelenek lesznek. Olyan lesz, mint azok az emberek, Kik az életben eszmékért küzdenek. S míg ők az országért szívüket adják, Az lesepri róluk eszméik hímporát.
Posted on: Mon, 21 Oct 2013 02:55:24 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015