FORRÁS: Tibor Tibóca Balogh "Magyarország, a fenyegető - TopicsExpress

FORRÁS: Tibor Tibóca Balogh "Magyarország, a fenyegető árnyék Érdekes dokumentumfilmet vetített a minap a National Geographic, „Észak-Korea, a fenyegető árnyék” címmel. Bepillantást nyerhettünk a kommunista „paradicsomba”, ahol mindenki boldog, és ha csak meghallja a Nagy Tábornok nevét, azonnal sírva fakad a gyönyörtől és a meghatottságtól. (Nálunk vezénylő tábornoknak nevezik a hű alattvalók a vezért.) Analógiák tömkelege látható a filmben, mely a mai Magyarország szánalmas állapotára hívja fel a figyelmét azoknak, akik még tudnak idehaza gondolkodni, és nem korcsosultak úgy el, mint az észak-koreaiak több generáció alatt, és három röpke év alatt a fidesznyikek. Persze ha az észak-koreai felszínt kicsit megkapargatjuk, akkor rögtön látni lehet, hogy alatta rothadt minden, az összetartó erő a félelem, a vakhit és a tudatlanság. Akár csak a mai Magyarországon, Abszurdisztánban. Először is, mindenhol a Nagy Tábornoknak nevezett Kim Dzsong Il-nek és fiának fényképe látható, a magánlakások falát is az díszíti családi fotók helyett. Ők még nem annyira fejlettek, mint mi, mert nálunk a kötelezően falra szerelt NENYI mellett alaptörvény asztala is van. (Mindkettőt egy szélhámos csaló, a fél analfabéta Schmitt Pál jegyzi, aki mára a politikai süllyesztőbe került. Megtette, amiért tartották, adta az arcát és a nevét az alkotmányos puccshoz, a Magyar Köztársaság ledarálásához.) A Nemzeti Együttműködés Rendszere azt jelenti, amit Észak-Koreában: aki nem működik együtt az egypárt rendszerrel, annak annyi, ki van rekesztve a nemzetből. Ott koncentrációs táborba zárják, itt még „csak” anyagilag, ill. egzisztenciálisan lehetetlenítik el, és koncepciós perekkel félemlítik meg az ellenzéki képviselőket, meg különféle félkatonai szervezetekkel, mint pl. a parlamenti őrség. Nálunk, akinek nem tetszik a rendszer, az most még elmehet nyugatra dolgozni. Félmillió magyar már ezt az utat választotta, ennyivel kevesebb közmunkát kell létrehozniuk az elvtársaknak. De ezt csak Uniós tagságunknak köszönhetjük. A dokumentumfilmben a forgató csoport megérkezik a kiválasztott család lakásába, de előtte felgyalogolnak a hatodikra, mert lift nincs. A család asszonya több éve megvakult, szürke hályog lett a szemén, ami az alultápláltságtól népbetegség náluk. (Nálunk is már 4 millióan élnek a létminimum alatt.) Már 20-30 éves fiataloknál is mindennapos ez a probléma. Az asszony azt mondja, hogy azért szeretné visszakapni a szeme világát, hogy újra láthassa a kedves vezetőjük fényképét, mert az hiányzik neki a legjobban. (Veled vagyunk Viktor! Te értünk, mi érted!) Nem a gyereke, vagy unokája arca, hanem a diktátor arcképe hiányzik neki. A forgatás alatt a veje nagy gonddal tisztogatja a fényképeket a falon, mely egyikén a pár éve elhunyt szeretett vezető, a másikon a fia, a mai diktátor látható. Amint szóba kerül a Nagy Tábornok, azonnal, gombnyomásra sírva fakadnak, és elkezdenek hálálkodni a fényképének, amiért egyáltalán létezhetnek. A jólétet demonstráló kiválasztott család lakásának berendezése a korai ’60-as éveket idézi, azt is a szegényesebb fajtából. Egy nyugati segélyszervezet orvos csapatot küldött a szürke hályoggal sújtott betegek egy részének megműtésére. Ezer embernek adták vissza részben vagy egészben a látását pár nap alatt. Megdöbbentő volt látni, hogy amint lekerült a kötés a szemükről, azonnal a diktátor fényképe elé vetették magukat, és neki kezdtek hálálkodni. Mindenki, egytől egyig. Az orvosnak, vagy a nyugati segélyszervezetnek senki nem köszönte meg. Egy öregember azt kiabálta, hogy köszöni a Nagy Tábornoknak, hogy visszaadta a szeme világát, és adjon neki azonnal fegyvert, hogy megölhesse az összes amerikait. Egy nő pedig azt mondja, hogy örül annak, hogy újra lát, mert így mehet vissza a sóbányába dolgozni. Ezek az agymosott zombik észre sem veszik, hogy vakságukat az alultápláltságnak, így közvetetten a diktátornak köszönhetik. Annak a diktátornak, amelyik a világ legnagyobb Henessy-konyak felvásárlója, 100 luxusautó tulajdonosa, kétezer darabos filmkollekciója van, és amúgy két pofára habzsolja a nyugati világ dolgait, Dennis Rodman-el együtt. A mi kedves vezetőnk is szereti fényképeztetni magát a nyugati sztárokkal (mint Robert De Niro, Depardieu vagy Platini), miközben szabadságharcol az Unióval meg az USA-val. A mi kedves tábornokunk saját telkén épül közpénzek segítségével a stadionja, és országszerte is azok épülnek, mert neki az a hobbija. Ha ő nem dohányzik, akkor korlátozza a dohányzást mindenütt, ha ő szereti a pálinkát, akkor azt főzhet magának mindenki. Annak ellenére, hogy sohasem dolgozott, az ellenzék szerint az első öt leggazdagabb ember között van. Csak a felesége nevén vagy negyven ingatlan figyel, de legendák szólnak erdélyi, horvátországi, svájci és egyéb érdekeltségeiről is. Budapesti, frekventált helyen lévő százmilliós ingatlanát tilos fényképezni, most éppen közel százmillió forint közpénzt különítettek el ezen ingatlan további védelmére. Saját testőrének tízmilliárdokért csinált egy önálló hadsereget. Ez a TEK nem köteles elszámolni az elköltött közpénzzel, és olyan különleges jogköröket kapott, ami példátlan és egyedülálló az Unióban. De nem úgy a koreai paradicsomban. Egy Dél-Koreába disszidált volt katona meséli, hogy ők kiváltságosok a rendszerben, de a legkisebb hibákat is súlyosan megtorolja a rezsim. Ő is ezért szökött meg. Az ott maradt családját ezért ért retorzióról inkább nem akar beszélni. Csak annyit mond, hogy egy alapvető dolog hiányzik országukból: a szabadság. Ő tudja értékelni a szabadságot. A liberalizmus ellenes fidesznyikeknek a szabadság, az önálló szuverén döntés maga a métely, mely csak megfertőzi az embereket. A katolikus egyházon keresztül pedig a szabad gondolkodást is korlátozzák, felrúgva azt a közel kétszáz éve kiharcolt elvet, hogy az állam és az egyház váljon szét, az egyházaknak semmi keresnivalójuk sincs az állami gépezetben. Annak a nulla százalékos pártnak vezetik be a hittant és erkölcstant az iskolákban, akik egy szót sem emeltek a többi egyház betiltásáért (ők szavazták meg) vagy a hajléktalanok kriminalizálásáért. A nőket másodrendű szülőgépeknek tartják és verik őket,de az ózdi szegénytelepek 40fokban való vízkorlátozásához sincs egyetlen szavuk sem. Igaz, a díszcigány Farkas Flóriánnak sincs. Észak-Koreában az éhségtől ezrével halnak meg a gyerekek, nálunk több százezer gyerek éhezik. Ott a diktátor minden dél-koreait vár szeretettel a kommunista paradicsomba, a propaganda szerint a jólét mérhetetlen. Mi jobban teljesítünk mindenkinél, a haldokló nyugat majd minket követ, a munkaalapú társadalmunk pedig repít miket a fellegekbe. Most még koncentrációs táborok helyett ugyan csak közmunka programmal és ócsai gettóval, de ami késik, nem múlik. Lukasenko is megmondta, hogy Magyarországnak végre elege lett a demokráciából. A keleti nyitás, meg a nyugati szövetségeseinkkel szemben folytatott szabadságharc is Észak-Korea felé tolja az országot a szabad demokratikus államok helyett. A mi kedves vezetőnk meg is mondta a parlamentben: ő nem a kommunista rezsim ellen harcolt fiatalon, hanem csak a vezetői ellen. A legkisebb állami döntéseket is a diktátor hozza meg Észak-Koreában is, a filmben egy folyón délre átsodródott halott átadása ügyében nem mer állást foglalni a határőrség vezetése. Napokig tart, mire egyáltalában szóba állnak a segíteni akaró ellenséggel, a két méterre lévő déliekkel. Várnak a felsőbb utasításra, önálló döntésre senki sem jogosult. Ezért kell nálunk mindent államosítani, megszüntetni az önkormányzatiságot és központosítani mindent új szervezetek létrehozásával, a régi demokratikusok megszüntetésével. Nálunk ellenzékből is megakadályozta a sukorói beruházást a kedves vezető, mert nélküle ekkora beruházás nem valósulhat meg a népi demokratikus Magyarországon. A mi fényes tekintetű vezetőnk mellett százezrek békemenetelnek, és hirdetik, hogy nem lesznek gyarmat, miközben az őket vezetők és támogatók nyalják fel az Uniós pénzeket. Ennek a menetelésnek a szánalmasságán az sem segít, hogy a Fidesz pénzeli suttyomban. Észak-Korea fejlettebb nálunk harcászatilag, nem éppen egy demilitarizált övezet. Atomfegyverrel is rendelkeznek. Nekünk olyan még egyelőre nincsen, de majd a Közgép csinál nekünk olyat is jó pénzért. Paksra már rég betette a lábát egyéb munkák ürügyén. Ezt a dokumentumfilmet megismétli a National Geographic augusztus 18.-án vasárnap, 17 órakor. Nézzék meg elvtársak, csináljanak egy időutazást a múltba, és előre a várható jövőbe. Nézzék meg mire számíthatunk, ha hagyjuk ezt a rezsimet tovább kibontakozni. Illúzióik ne legyenek…"