Fekete hajú "nők" vs Ágyúgolyóember: 2-0 Napi blog vol15. Az utóbbi időben kezdtem megijedni magamtól. Leszoktam a dohányzásról. Ez azért nem túl jó, mert szeretek cigarettázni, jó vagyok benne, jól megy az italozós életmódomhoz, és különben is stresszoldó. Szóval leszoktam, pedig nem akartam, csak ez a hülye szervezetem valamiért dobta. Nem kívánja, nem bírja elszívni. Totál érdektelenséget mutat a téma iránt. Nagyon rossz érzés. Komolyan. De tegnap végre megtört a varázs. Hajnali fél egy körül csak vettem újra egy doboz cigit, és miközben a Déliből hazasétáltam a Sasadi útig, elcsaptam vagy 6 szálat. Több mint egy éve történt, hogy egy fekete hajú senkiházi a szó legszorosabb értelmében beleköpött az arcomba, mert nem voltam hajlandó lemenni neki kutyába. Az picit fájt egy ideig. Akkor este megfogadtam, hogy soha többé ebben a szaros életben nem vesztegetek egyetlen egy percet sem a fajtájára. Azóta sok mindent megfogadtam már: hogy nem iszom, hogy kevesebbet zabálok, hogy rendesen edzek, többet dolgozom, kedvesebb leszek az emberekkel, átsegítem a vakokat a zebrán, megmentem a pandákat, és hasonló baromságok. Több mint egy év távlatából feladtam az egyetlen értelmes fogadalmam, és megint vesztegettem az életidőmet egy 21 évesre... Nem tudom mire fogni a dolgot. Talán öregkori demencia. Filmeket vittem neki, vitaminokat (mert nincs nála internet, unatkozik, és öngyi akar lenni, mert hullik a haja és nincs senkije) és próbáltam kedves lenni. Ez az igazi balekság gyerekek. Miközben Ő mindenre húzza a száját és kelletlenkedik. Ennek ellenére kb 11-ig még egész jól elvagyok. Jó humorú, néha egész jó sztorikkal traktál érzem, hogy vonzódom hozzá. De persze ez nem tart sokáig. Kb addig míg rájövök, hogy miközben velem "kommunikál" egy másik palival viberezik. Az exével. Sebaj. Egy röpke félóra alatt végeznek is. Talán. Aztán jönnek a kutyák. Amikor már 3/4 órája malamutokat, és huskykat nézeget a telefonján, kezdem baszottul feleslegesnek érezni magam. Nem értem, hogy az internetes kutyanézegetéshez én mit tudok hozzátenni, de azt tudom, hogy ehhez nem fogok sokáig asszisztálni. Ha kérdez is tőlem/rólam valamit, akkor azt is csak azért, mert amíg én beszélek Ő nyugodtan tud csetelni az exével... Amikor közli, hogy kefélni akar egy malamuttal végleg feladom. Akkor jövök rá, hogy ismét apró cseppekben folyatom el az életidőmet. Amikor még beugat, hogy nem érzem-e cikinek, hogy hány éves vagyok, akkor már tudom, hogy lelépek. Nem az a ciki, hogy én hány éves vagyok, hanem az, hogy ennyi évesen tényleg ilyen segg vagyok és egy ilyen kislányra pazarlom magam. Akár barátságról van szó, akár másról. Óriási leckék ezek még mindig. Az egyik csak kutyát akart belőlem csinálni, a másiknak még arra sem lettem volna jó. Még kutyák képeinek nézegetési is jobb elfoglaltság, mint velem 5 percet diskurálni. Rendben. Megbeszéltük. Nem veszem magamra. Mire a Déliből hazasétáltam már jobban izgatott, hogy mi lett a Skandináv lottómmal. Három mezőben egy nyomorult találat se. Na, ez már tényleg fájt. Az elmúlt három évben az emberismeretem, (amire mindig is büszke voltam) teljesen lepusztult. Olyan szinten ismerem félre a körülöttem lévőket, hogy az már félelmetes. Megmaradok a sörnél, a több tízéves barátságoknál, és szarok mindenre. Nem vagyok csalódott, mert nem úgy indultam el tegnap este ehhez a lányhoz, hogy bármit is akartam, de még a zéró elvárásaimat is sikerült alulmúlni. Ha még egyszer leírnám, hogy megkedveltem ebből a generációból bármit is, hogy kedves lennék vele stb... küldjetek el a kurva anyámba. Izomból. Nem értem én ezt a világot, de ami rosszabb, már nem is akarom. Kefélés egy malamuttal. Ilyet is csak nekem tud mondani egy "nő". Részemről, erre az évre lehúztam a rolót, gyerekek. Kaszkadőr Mike
Posted on: Thu, 26 Sep 2013 15:42:02 +0000
Trending Topics
© 2015