Festett tájakon Festett tájakon Magányom vezet egy tárlaton Életem fogja a kezem Balra, az első kép, hogy már létezem Gyermekkor, jegenye ág Széllel, mosollyal bélelt világ A kémény otthonként szolgál Háztetőn rozsdás szélforgó áll Vágymadaram fészekaljnyi Lelkes-pelyhes mindmegannyi Szabadság rossz tanulója Szárnyalásom elbukója S lépek tovább, az idő tág Kapujában színpaletták Őrzik emlékét egy nyárnak Testvéreknek, zajos családnak Esőkönnyben ázik egy másik Hamisságtól didereg, fázik Kertjei, álmai megkapók Őrült vágyaim-meglopók Majd széldúlta, tűzperzselt tarló Keretbe emléket temető hó Apám és anyám naplója Elfeledett, meg nem értett szín-rózsa Éjszakák didergő álmát váltják Tanárok, tanulók, s az iskolák Nincs horizont, nincs itt színvarázs Majom-tudás, kit csíp vad darázs Nyugtalan és nyughatatlan Felhő fölött izzó katlan Bosszúvágy, kalandvágy, festett ég Távlati kép - nagyváros ég Menekül, szűköl és jajdul Ki útjára soha nem indul Nincs e szokás-magányra mentség Eleven tűz a sorsunk - velünk ég Ajtón túl nagyterem Képén szétmaszatolt menny Vásznát moly rágta, az idő, a rabló Mennyit ér vajon e földig érő tabló Festő, költő, ecset, toll - örök csend Éhezünk, vétkezünk - dalunkból kicseng El nem hiszem, el soha nem fogadom De utam, tárlatom meg nem tagadom 2013. szeptember 24. Netala Köszönöm Sztorka Viának, hogy újra íratta velem ezt a gondolatot, hogy nem hagyott nyugodni, hogy a képembe vágta, a vers nem odavetett szavak egymásutánja. :)
Posted on: Wed, 25 Sep 2013 04:41:58 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015