Folytatás: - Na, tetszik neked Kornél?- kérdezte. - Miért?- vontam fel a szemöldököm. – Oké, igen. Menő, laza, helyes. Mondj valamit, amitől még jobban tetszene! - Jó. Gitározik, és énekel!- vágta rá Leila. Húha! Nem kellett volna ezt kérnem! Na, mindegy. Máskor figyelek. Vagy sem. Szünet után tesi következett. A lányok és a fiúk külön tesiznek. A testvérem sulijában is ez volt. Amúgy mi az A-s lányokkal tesizünk. A fiúk tanára, Stiller tanár úr sokkal keményebbnek tűnt, mint a mi tanárunk, Hangyássy tanárnő. Ő inkább lazább. Mindegy, tehát elkezdődött az óra. Kimentünk az udvarra, mert nagyon jó idő volt. Közben néztük a fiúkat, akik kosaraznak. Mi pedig zsinórlabdáztunk. Általános óta nem játszottam olyat. - Jó, akkor mindeni tudja a szabályokat? Rendben- kezdte a tanárnőm, majd belefújt a sípjába. – És, mehet! Leila, szervál! És innen kezdődött a játék. Elég viccesre sikerült. Kezdtem azt érezni, hogy Lilla, az egyik A-s lány, le akarta alázni Leilát, de ezt Leila is megérezte, ezért azért sem akarta feladni. Komolyan mondom, nagyon erősen dobott, kőkeményen játszott. Nem semmi az a csaj. Tesi után még volt egy angolunk, amin csendben elfoglalhattunk magunkat, mert, Fodor tanárnő a naplójában dolgozott. Az irodalom, már picit keményebb volt. Fazekas tanár úr kiválasztott négy embert, akik egy kihúzott könyvről írnak fogalmazást. Jegyre! - Rendben. Akkor, akik írnak, azok Kovács Ádám, Szigeti, Kiss és Harta- jelentette be, majd Eszteren kívül mindegyikük lesápadt. A tanárunk oda is vitte a papírokat. És szerencséjük volt. Nem nehezet húztak, ugyanis a Pál utcai fiúkról kellett írni. Majd a tanár folytatta: - Tehát a feladat, hogy mind a négyőtök, írja le a keresztnevét, utána kettőspont és három mondat a könyvről. Miután valaki leírta, egy sort kihagy a másik, és ő következik. Érthető? - Igen!- jelentkezett Eszter, majd mindenki Eszter köré gyűlt. Húsz perc alatt végeztek is. Mi addig ugyanebből a könyvből olvastunk részleteket. Mindegy. - Kérem a lapot!- mondta a tanár, majd beszedte. Négy perc alatt elolvasta, majd felnézett. – Kezdjük Hartával. Nos, idézek: „Szegény csóri Nemecsek a könyv végén elhalálozik. A grundnak annyi. És Áts Feriről semmit nem tudunk.” Ez mi? Hartának kegyelem kettes! Következő, Szigeti. Olvasom: „Az író Molnár Ferenc kalandos és egyben szomorú történetet ír le. Keveredik benne a halál és a boldogság is. Bár volt benne egy-két logikátlan dolog.” Hát, Szigeti. Én erre egy ötöst adok, de csak azért, mert precíz volt a fogalmazás. Kovács Ádám! Ennyit írt: „Régen olvastam, nem emlékszem. Jó volt.” Sajnálom, de ez egyes! Kiss! Ezt is olvasom: „A könyv írója Molnár Ferenc, aki nagyon pontosan fogalmazza meg a problémákat, boldogságot egyaránt. Sok vicces és kedves dolog van benne, ami feldobja az egész művet. Nekem mindig is ez volt a kedvenc kötelezőm.” Gyönyörű fogalmazás! Csillagos ötös!- fejezte be a jegyek diktálását, és a felolvasást a tanár. Kornél ötösének örültem a legjobban. Amúgy volt még dupla angolunk is. Az órákról ennyit, viszont suli után még maradtunk egy kicsit beszélgetni. Vagyis én csak Kornélt bámultam, aztán mikor rám nézett, elfordítottam a fejem. Nagyon klassz elfoglaltság volt. Viszont legalább rám nézett! Talán fél órát beszélgetünk még, aztán mentünk haza. Otthon anya megkérdezte, hogy milyen volt az új fiú. Én erre azt mondtam, hogy átlagos. Hát nem éppen, de nem fogom azt mondani, hogy irtó helyes! Felmentem a szobámba, 1 óra alatt megtanultam mindent, kész voltam mindennel, és már éppen kapcsoltam be a netbookom, amikor anyu benyitott. - Irtó helyes, mi?- nézett rám sejtelmesen. - Egy kicsit- mondtam némi gondolkodás után. De ezen, mit kellett gondolkodnom? - Tudtam. Akkor hagylak is- köszönt el, de utoljára benézett. – Mindent megtanultál? - Persze - mosolyogtam. Jó hogy. Meg is néztem a Skype-ot és a Facebook-ot is, és Kornél bejelölt. Legalább ez boldogabbá tesz! Már csak bátorság kéne, hogy valamikor ráírjak. - Emma!- nézett be apu az ajtón. – Vacsora, gyere ki. - Jó. Kimentem. Rántott hús volt, sült krumplival, desszertnek, meg csokis és vaníliás puding. Le is ültünk az asztalhoz. - Na, mesélj, drágám! Mi volt ma a suliban?- kérdezte apa. - Semmi- vontam meg a vállam. - Ugye egyik srác sem akaszkodik rád?- nézett rám felvont szemöldökkel. - Nem. Egyik sem. Egyik sem érdeklődik irántam- mondtam elfojtott hangon. Anya értette mitől vagyok szomorú. – Köszönöm a vacsit. Majd talán később eszem pudingot is. - Jól van, menj nyugodtan- mondta anyu. Na, mindegy. Megyek aludni.
Posted on: Mon, 02 Sep 2013 17:22:37 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015