G. Nagy Ilián KÉT POGÁNY KÖZT ÖT HAZÁBAN Nyílt levél Parti Nagy Lajoshoz KEDVES LAJOS! Megkólintotta az agyamat ez az ön-letiltás! Pláne a Svejk átirat. Én nagyon kedvelem ezt a derék katonát, különösen a szimulánsoknak való beöntést, (nem ártana ma sem), csak zárójelben jegyzem meg. Az bizony egy szép, nagy eredeti mű! Akkor még az irodalom Csucsa-ára nem lehetett szellemi masz-turb(ó)-álással feljutni. Ma a szellemi önkielégítés és az irodalmi csúcson vagyok, egyet jelentenek. Ami nem baj. Mármint az, hogy az irodalom Csucsa-ára így is fel lehet jutni. Igen ám, de mi lesz akkor az irodalom-kedvelő hölgyekkel? Lajos! Szerintem, te már meguntad, hogy téged soha nem tiltottak le, ki, be, és most (jól kibasztál velük), ezt csak zárójelben jegyzem meg, s letiltattad önmagad. De, a nagy érv, hév, robogás (Pomázról Pestre), amiért ezt megtetted, húsz évvel ezelőtt szóvá lett téve, Lajos, a Parlamentben a feleségem által. Csak akkor a Fidesz még liberális volt, és mindenki nagyon komálta. Nem hiába monda (a feleségem a kritikát nekik), mert tessék, a Fidesz a legnagyobb nemzeti szabadelvű párt lett! Most tiltakozol? Ők megszívlelték a kritikát. Te meg egy kicsit haladásellenesnek tűnsz, hogy ne mondjam, maradinak! Jöjj el éj, az óra verjen, száll az idő, s itt hagy téged, ha..... Bemegyek sokszor a könyvesboltokba és nézem a könyveiteket. Nézem, nézem, a rendszerváltás után 22 évvel, a diktatúra bukása után 22 évvel és még mindig csak a ti könyveiteket látom. Kérdezem az eladót, G. Nagy Ilián nincs véletlenül? Mire teccik gondolni, kérdez vissza a gyanútlan eladó. Hát a Csaba királyfi székely nemzeti operára! A nyáron mutatták be Székelyföldön. Vót iránta érdeklődés, nem mondom! Látta vagy 5000 ember, a Lázár-kastély udvara tele vót. Nem mondja, mondja az eladó. De bizony, azt a piculáját! CD-n is megjelent. Hát, azt nem lehet kapni itt a Mammutban (se)! De vegyen Parti Nagy Lajost! Hát a John Lennon halálát lehet e kapni? Nem lehet azt se. Hát a Jézus születését? Az mi, kérdezi az eladó. Az egy folk-opera. Az első olyan, amely kizárólag magyar népzenére íródott. Tényleg? Tényleg. Hát. az sincsen. És az Új magyar alkotmány? Az sincs. Csokonai a kicsapott diák, A kirekesztett nemzet, és a Szavainkban a kincs, A géniusz szabadsága? Értse meg uram, nincsen, az a G. Nagy Ilián! N-i-n-cs!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Vegyen Parti Nagy Lajost! Egy pohár vizet, esetleg? Kiszáradt a torkom. Itt van! Vigye! De hát ez Szóda(lovaglás)! Én szomjas vagyok. Ahogy jöttem kifelé a Mammut könyvesboltjából, ahol engem nem lehet kapni, még vagy 30 évig, úgy egy kicsit magam is meglepve oldalra sandítottam. Hát azért Wass Albert jól rátok vert vagy hat kört. Nem szódából. Ja, hogy ő fasiszta?! Van ebben az országban elég. Rákosi szerint 9 000 000 fasiszta él ebben az országban, mondta volt, s én 1955-ben születtem, akkor ő még hatalmon volt, tehát én is beletartozom a 9 000 000-ba. Hogy csecsemő voltam? Az nem számít. Valahogy ez a fasiszta bélyeg tartja magát a legtovább. A kulák, az osztályidegen, a nép ellensége, az imperialisták ügynöke, már kikopott. De ez a kurva fasiszta bélyeg még mindig elégnek látszik a kontraszelekcióhoz. Ha már belebonyolódtam ebbe a kontraszelekciós bélyegzésbe, akkor még egy apró kis történet, ami a tárgyhoz tartozik. Azt mondja nekem az egyik baloldali ismerősöm, hogy vegyem tudomásul, hogy neki Horn Gyula a kedvenc politikusa. Mondtam, tudomásul veszem. Nézett rám, mint aki nem érti a tudomásul vételt. Várt, várt, majd aszongya: miért nem szereted te a szocialistákat? Így bele a szemembe. Ha acc egy sört, elmesélem. No, úgy is vót. Mondom neki, te Béla, nem ám a fasizmussal kezdődött a világ! Az úgy vót, hogy Lenint nem értették meg a tömegek. Aztán 17-be megértették, mikor lemészároltatta a cári családot gyerekestül, asszonyostul. Akkor megértették mindent az emberek, nem kellett a fejükbe verni, hogy mit is akar Lenin. Na, mondom Bélának, 1917,18,19,20, még mindig Lenin. Senki más csak ő. Mán pártok se vótak. És hun van még a fasizmus? Jött Sztálin. 21, 22,23, 24,25,26,27, még mindig Sztálin meg a kommunizmus, meg az internáló táborok. Aztán 28,29,30, 31, még mindig Sztálin meg a kommunizmus. Meg az a sok ártatlan halott, mert már értették Lenint, csak nem annyira. És egyszer csak 33-ban jött Hitler. 1945-ig. Aztán megint a szocialisták 45-től... Aszongya Béla, el ne kezd számolni! Na, mondom 90-ig. Az emberarcú. És tudod, mi a bökkenő Béla? Hogy Hitler is szocialista vót. Nemzeti szocialista. Hát ezért, kedves Béla! Nem is, hogy nem szeretem, csak óvatosabb vagyok. József Attila is birizgálta ezt a témát, ki is zárták mindenhonnan! És hát emlékezzünk együtt, Lajos! József Attila is megkapta a fasiszta bélyeget, mint Wass Albert. Most meg minden szocialistának ő a kedvenc költője! Akit lefasisztáztak az előd szocialisták. Te érted ezt Lajos? Látod mennyi mocsok vót itt, és te most itt, ebben a nem kommunista, nem fasiszta világban letiltatod magad?! Amikor a fél világ ránk támad!? (Megint.) Legalább annyit mondj, hogy menjünk előre! Úgy hogy, József Attilát is ugyanúgy lefasisztázták, mint Wass Albertet! Így hát leegyszerűsödnek a dolgok, az a fasiszta errefelé, aki zseni. Lalalalala lalala la láááááá! Mimimimi mimimimi mííííííííííííííííííííííííí! Akció. Liberalizmus. Magyarság. Magyar irodalom. Írod? Alom. Álom, iroda, lom. Liber Aliz! Most? Író-da, író hely. Hej! hej! Nikk! Nikk!( Ez a nikk. nikk, Jack Nicolson a Szelíd motorosokból. Ő beszélt a szabadságról a fiúknak.) Nikk! Nikk! Érted már? Akkor most le vagy tiltva. Vagyis letiltottad Svejk-magad! Nade, hate, - hadd el ha! -, le vagy tiltódva, akkor mit mondjak én? Most elgondolkoztam. Nekünk 1988-ban be akarták zúzatni a Jó hazát című antológiánkat. (A nyomdából üzentek, hogy azonnal vigyem el. Pedig vót rá engedély, Lajos!) A feleségem támogatta, kirúgták az állásából. Kilenc hónapos várandósan bíróság elé citálták. Berendelték a pártbizottságra – bár nem volt párttag – s megvádolták, hogy mi az, hogy az egyik versben az van írva, hogy a holtak deresén Nagy Imrét ki üti? Mondta, hogy nem ő írta, meg az a Nagy Imre, nem az a Nagy Imre, hanem a paraszt költő, de nem számított semmi! Ő volt a Kádár rendszer utolsó koncepciós áldozata! Két évig nem volt állása. A lakiteleki sátorverés ideje ez. S a Rajk butikban lehetett vásárolni a nagy ellenállók könyveit. Hoppá! Ahogy Judit Lingon mondaná Svédországban! 2000-ben, mikor megírtam a Jézus születését, egyből ellopták. Engem meg le akartak gázolni, mint Csokonait Debrecenben. Na aztán megváltoztatták a lopott Jézus címét Betlehem csillagára. STB! Ebben a STB-ben sok minden benne van ám, Lajos! 2001 decemberében letiltották a Szent korona misét a Szent István bazilikában telt ház előtt. De amit ezután írtak mások Missa Sacra korona címmel, azt bemutatták! Nem folytatom. Ja, legutóbbi művemet, a Csaba királyfit is le akarták nyúlni, de nem sikerült. Most meg mán nagyon le van védetve. 130 évig hevert a téma az asztalon, s addig nem kellett senkinek, amíg meg nem írtam! Most meg csak úgy kacérkodnak. Annak idején, mikor Madách megírta Az ember tragédiáját, nem az vót a módi, hogy gyerünk, lopjuk el, írjunk mi is egy tragédiát, hanem azt mondták, brávó! Ennyit változtak az idők. S ennyi a te önletiltásod, meg az én sorsom között a különbség! Eddig ez a tiltott világ az én birodalmam volt. A szent tűz helye, amit mindenki elhagyott, ki ezért, ki azért, pénzért, hatalomért. Csak én maradtam itt, Hamvas Béla igézetétől megerősödve. Ennél a tűznél írtam meg a Csaba királyfit, a székelyeknek nemzeti operát! Azt mondják, ez a tűz már nincs is. Ennél a tűznél várom, hogy egyszer, majd, nem is olyan sokára, megindulnak errefelé az elesettek, a magyarságukban megigazulni vágyók, mert nincs más út, csak a szent tűznél újra megkérdezni, hogy akkor, mit, miért és hogyan tovább! Erre jössz te, letiltatod magad! Betolakodsz a tiltott zónába, hátha összetévesztenek bennünket! Nem, nem barátom! Te csak maradj a párna-szuszon és lovagolj a szódán. A nép már nem fog fel téged. Te se a népet. Erről a szent tűzről jobb lett volna hallgatni, mert az ember szembe találja magát Csokonai Mihállyal, Ady Endrével, s kezdődnek a bajok. Hogy még mindig? Szomorítsam el őket? Inkább térjünk vissza az eredeti problémára: a gründolt médiára. Hát ezt, Lajos, nem gondolhatod komolyan. Ki gründolt itt, mit? Közelébe nem férhet a magyar géniusz a rádió, televízió bejáratainak kilincseihez sem. De nem is ez a baj. belül van a rothadás, a kilincsen túl. Önletiltás ide, önletiltás oda, inkább ajtót kellene nyitni! Ajtót kellene nyitni! 22 éve erre várunk. Előtte mások vártak. Meghaltak, öngyilkosok lettek. Ahogy Törőcsik Mari nyilatkozta a minap Soós Imréről, hogy a származás számított bizony. Az a kutya származás, amiről senki sem tehet. Ám bűnhődik érte. mint indián a rezervátumban. Na és ha letiltod magad? A gründolt médiában kiket látsz, hallasz, kiket olvasol? A Soós Imréket, a Latinovits Zoltánokat, Bara Margitokat, a Ratkó Jóskákat, Nagy Lászlókat, Máraiakat, Wass Alberteket? Nincs gründolás! Minden úgy rohad meg, ahogy van. Érzik a rothadás Csurkától-Sárbogárdi Jolánig. Sár bogár! Sár bogár! Sárga csere-bogár! A fényes könyvek amúgy oda vannak rakva a mosoda magas polcaira. Hat birkahodályt láttam telerakva a Kádár rendszer sikerkönyveivel, melyek állítólag elfogytak. Valahol Esterházy írta, hogy itt mindenki hazudik, mert élni akar. Talán a Függőben. Aki Nobel-díjra ácsingózott, de örülök, hogy nem ő kapta és nem más. Kertész odadurrantott nekik. Ahogy írtam: a karrier szekérről való kollektív pofára esés! Írtam is erről egy fasza verset. Valamelyik könyvhéten odaadtam Kukorellynek, hogy ezt vigye be az És-hez, s közöltesse le! Ha sikerül fizetek egy pezsgőt. Hát azt hiszed liberálisok voltak? Kirekesztettek, mint az állat! Pedig ez a legjobb vers, amit Kertészhez valaha írtak! Eccer meghívtak egy nemzetközi irodalmi konferenciára. Ez olyan, mint a mese.. Eccer, engem, nemzetközi....? Ez teljességgel lehetetlen olyan hazában, ahol te letiltatod magad. Na de megtörtént. Egy spanyol antifasiszta költőre emlékeztek spanyol költők, irodalomtörténészek, s nekem, mint kortárs! - hallod Lajos? - kortárs magyar költőnek Radnótiról kellett értekeznem. Nagy örömmel vállaltam! Tudod, el volt ez a Radnóti egy kicsit csépelve: Oly korban éltem én..stb, mint Váci Mihály Nem tudhatom…vagy az óvodában: Dooonáászii Maaagda verse! Meg volt még egy emlékem Radnótiról. Olvastam eccer, még a Kádár rendszerben, hogy valami nemzetközi delegáció meg akarta koszorúzni a sírját. De nagy baj lett, mert olyan gazos vót, ahogy Szabó Dezső írta: a nagy költők sírján dudva és barátok teremnek. Na, kiszaladtak az elvtársak csicskásai a sírhoz, nem tiszteletüket tenni, hanem vittek cserepes tujákat. Egyszóval kipofozták a nagy, mártír költő sírját. Megvót a koszorúzás, aztán elvitték a tujákat. Na, mondom, ez a Radnóti, biztos, hogy nagy költő volt El kezdtem keresni a Radnóti kötetemet, de sehol nem találtam. Hát persze, a gyerekek. Elindultam Budán, Pesten Radnóti kötetet venni. Képzeld el, Lajos, vagy tíz bótba vótam, de sehol nem tudtak Radnóti kötetet adni. Na mondom, ez olyan, mint én: se őt nem lehet kapni, se engem - a bótba! Kezdtem megörülni. Hát végül Budán a Mammuthoz közel egy antikváriumban kaptam egyet. Ott is csak egy vót! Elolvastam a naggyát és tettem egy fantasztikus felfedezést: ez a Radnóti Miklós nem lett se inter-nacionalista, se kommunista. Nekiestem még egyszer. Mondom, ez egyre jobb. A nagy antifasiszta költő nem találja az üdvözítő utat a kommunizmus felé. Ebbe benne van az én lelkem, ámultam! Rettyintettem egy olyan előadást, hogy nem győztek gratulálni, a spanyol irodalomtörténészek. Megértették nagy nehezen, hogy ami nekik nem volt frankó, az nekünk Rákosi volt. Meghívtam egy zsidó barátomat, s bemutattam az előadáson a hallhatóságnak, hogy ő kapott a náciktól is és a kommunistáktól is eleget. Radnóti, azóta a másik kivételezett költőm. Az egyik Ady. Mind a kettőt félretanítják az iskolákban. Vót ebbe egy kis önzés is, hogy Radnótit idecitáltam, meg egy kis hátsó szándék, mert hát meg akarom neked mutatni a kiutat, Lajos! Úgy vagyok én ezzel a nyílt levéllel, mint Hamvas az esszéivel. Írja, írja, s egyszer csak megszakad az írás, s ilyenek jönnek - hozni két kiló krumplit, paprikát. Ez a nagyság jele, Lajos! Ja, ha jól emlékszem Hamvasnak életében csak egy könyve jelent meg. Abba az országba ahol neked sok. Most már nekem is, mióta demokrácia van, csak engem, meg Hamvast nem lehet kapni. Meg Radnótit se mindig. Visszatérve az önzésre! Vót itt egyszer egy harmadik út, amit nagyon utáltak a fasiszták is, meg a kommunisták is. Nem is lett belőle semmi, mindenkit félretoltak, hülyének néztek, megöltek, aki erről beszélt. Még Orbán Viktor is, amikor először volt miniszterelnök, azzal örvendeztette meg Bús György amerikai elnököt, hogy a harmadik utat felszámolta. Ha jól emlékszem. Ez a Bús György azért nem volt csupán csak vicc! Pataki György Nyújork főnöke volt, most meg Franciaországé Sárközi Miklós. Itthon Szarköziznek a tv-ben, de csak Sárközi az. Apja szolnoki, anyja szalon-iki. Na, azért hódítjuk megfelé a világot, s ez nekem teccik. És képzeld, amikor én örülök ennek a Sárközinek, akkor, bizonyos emberek - emberek? - a képembe vágják, hogy zsidó. Hát persze, hogy azért, hogy ne örüljek annyira. Erre én azt mondom az ilyeneknek, hogy magyar, és nem nyitok vitát, mint az az áldott Őze Lajos mondta, mikor Virág elvtársat jáccott. Meg azt is szokták mondani, ha valakit megkedvelek, hogy félzsidó. Erre azt mondom: félmagyar. Erre aztán kussolnak. Nehogy azt hidd, hogy könnyű egy magyarnak Radnótit szeretni, vagy egy Sárközinek örülni! De maradjunk komám - ahogy Berecz András mondaná - annál a kutya harmadik útnál! Telt múlt az idő, s egyszer csak arra ébredek, hogy Orbán Viktor harmadik utas politikát folytat. Se nem kommunistát, se nem fasisztát! Azt a piculáját! Erre, te mit csinálsz? Letiltatod magad! Érted már, Lajos? Mindjárt leegyszerűsítem a dolgokat. Most jön a velője. A harmadik út, Orbán Viktor, meg a feleségem…. Így nem jó. Orbán Viktor, a harmadik út, meg a feleségem és én. Így lesz a jó. Amikor a Honfoglalás című filmnek vót a premierje, ott vótunk mi is, mert a feleségem akkor még a Parlament alelnöke vót. ( Most mán nem vagyunk ott sehun, mert mán nem alelnöke a Parlamentnek. Az ész nem számít, csak a póz -íci-jóóóóóó.), ezt csak zárójelben jegyzem meg. De ott vagyunk egyébként mindenhun máshun. Például a Szent István bazilikában, ahun a Szent korona misét betiltották, egy perccel az előadás előtt. Vagy ott vótunk Székelyföldön a Csaba királyi székely opera díszbemutatóján. Még szíp, hogy ott vótunk, hát én írtam. A feleségem meg annyit segített, mint Orbán Viktornak az ő felesége. Visszatérve, ahogy Odüsszeusz is visszatért, a Honfoglalás díszbemutatóján ott vótunk mi is. Egyszer csak nézem, mert én mindent észreveszek, hogy egy fiatal hölgy mosolyogva nézi a feleségemet. Láttam a szemibe, hogy azt nézte benne, hogy ez az az asszony, aki felforgatta az egész Parlamentet demokráciailag. Én meg néztem azt a fiatalasszonyt, aki nézte a feleségemet. Hát ez az Orbán Viktor felesége volt. Én is jól megnéztem, s gondoltam magamban, ezen az asszonyon sok fog múlni. Akkor még nem tudtam, hogy Orbán Viktor egyszer harmadikutas politikus lesz. Csak azt tudtam, hogy én tudom, hogy nincs más út, és a feleségem ezt képviseli. Néztem, hogy az Orbán Viktor felesége, nézi a feleségemet, én néztem az Orbán Viktor feleségét, de egyik se tudta, hogy én nézem őket, s látok. Szóval ez egy történelmi pillanat volt. Ebben az országban, a politikában két út alakult ki történelmileg: vagy nyalnak az embernek, vagy lehányják! Sajnos mennem kell! Krumpli, paprika, s egyéb munkák, de hamarosan folytatom, s talán még ma végére érek e nyílt levélnek. Sajnálom, hogy a legizgalmasabb résznél kell mennem: Orbán, a harmadik út, a feleségem meg én. Ilyeneket nem olvashatsz az újságban Lajos! De ez nem azt jelenti, hogy gründolták. épp az ellenkezőjét. Tudtam, hogy ezzel a harmadik út, Orbán kérdéssel meggyűlik a bajom, mert politika. már, megint politika! De hozzátartozik feltétlenül ehhez az önletiltáshoz. Te ennyivel megúsztad, hogy, mondhatni majdnem elegánsan letiltattad magad. De gondolj csak Szervác Jóskára, Ratkó Jóskára, Nagy Gáspárra, Körmendi Lajosra, Cseh Tamásra, és sorolhatnám a neveket, akik mind-mind áldozatai ennek a váltásnak a rendszert illetően. Emlékszel Lajos, hogy annak idején Orbán Viktort és a Fideszt körbe rajongta mindenki a 168 órától a 169 óráig?! Akkor nyaltak(tok) nekik, most meg lehányják(tok) őket. Mi meg azt a jó harmadik(utas) módszert alkalmaztuk, hogy se nem nyalunk, se nem hányunk, hanem egyenesen a szemük közé! Ezt úgy hívják, építő kritika. Hát nagyon megsértődtek, nem mondom, de ők tanultak, ők profitáltak ebből a legtöbbet. Akkor nem csak a Fidesz, de az egész politikai elit prüsszögött ránk, hogy bántjuk azt az áldott jó Fideszt. Most meg lehányják őket azok, akik, minden mozdulatukra ujjongtak akkor, hogy jaj de tündi-bündik! Igen, mert akkor a Fidesz liberális volt, most meg nem az. Ha véletlenül nem így vóna, csak úgy lobog az a sok magyar zászló mögöttük fölöslegesen, hát az nagyon huncut dolog vóna. Meg akkor te se tiltattad vóna le magad. Úgy hogy te vagy a lakmuszpapír, Lajos! Mert ha egyszer megint stimmelni fog neked a Fidesz, akkor vakarhatjuk a fejünket. Hogy hogyan jutott idáig a magyar politika, elmondom röviden. Én azt hittem 1989-ben, hogy a Kádár rendszerből kiemelkedhet a magyarság egyetemes nemzeti mivoltában. Ezt hittem Lajos! S ez teljességgel lehetetlen volt. Emlékszem a feleségem remegő hangjára, mikor első parlamenti felszólalásában azt mondta 1990-ben, hogy szeretném, ha a magyar nép nem lenne bennszülött saját hazájában. Neki remegett a hangja. A többieknek nem. Na, ez sokat elárult nekem. Pedig nem volt ez olyan vad, s ismeretlen gondolat: szertenézett, s nem lelé honját a hazában. Ezt egy olyan költő írta, akit kitiltottak az Országgyűlésből, pedig a legjobb szónok volt, Kossuth példaképe. Kitiltották a megyegyűlésből is. Nem ő tiltotta le magát, vót aki ezt megtegye. Hát persze, hogy a Himnusz költője. Így a Magyar Kultúra Napján azért mégis, hogy neki se vót fenékig tejfel. Csak azt akartam ezzel a Kölcseyvel mondani, hogy aki az egyetemes magyarság mellett volt, bizony mind szívta rendesen. Mikor kérdezték tőlem Székelyföldön, hogy nekem miért ilyen a sorsom, hogy írom ezt a Csaba királyfit, s nem öntik utánam kosárral a pénzt, hogy hajrá Csaba királyfi, hajrá magyarok, - azt válaszoltam, hogy hát éppen azért. A nagyság jele nálunk ez a szívatva támogatás. Gondoljunk csak Csokonai, Ady, Radnóti, József Attila, Kölcsey kálváriájára! Mondtam a székelyeknek, hogy Csokonainak a pozsonyi képviselő urak egy fityinget sem adtak, hogy kiadja verseit, melyekből szépunokáik tanulják a gyönyörűséges magyar büszkeséget, s egyebeket. Én Csokonainál jobban jártam, mert egy kis pénzt tudtam szerezni. De hagyjuk ezt! A kádár rendszer összeomlása után ment a nagy magyarozás. Ám hamar kiderült, hogy csak a liberalizmus jöhetett elő alternatívaként. Csak egyetlen ember volt, aki a magyarkodók, a liberalisták és a szocialisták össztüze között az egyetemes nemzeti utat képviselte az első pillanattól kezdve: a feleségem. Egyedül tartotta a fáklyát, az irányt mutatva. bizony nagyon egyedül. és nem is akartak neki hinni. Aztán egyszer csak megbukott a magyarkodás, aztán megbukott a liberálizmus. (a Fidesz szép lassan húzott kifelé onnan). Aztán megbukott a szociálista nyomulás. Maradt csak az a hely ahol dr. Maczó Ágnes állt. Aztán őt félretaszították, s a nagy tülekedésben győzött a Fidesz! Ők álltak a nemzeti színű zászlók elé, mert csak ott lehet állni. Ezért mondtam, hogy a bátor kritikából ők profitáltak a legtöbbet. Hogy a feleségem nincs ott? Zrínyi Ilona, Zsándárk, a mi édes Ágikánk? Bereményi Géza- Gothár Péter filmjében, a Megáll az időben, mikor Rajnák elkapja Pierrt, s azt sziszegi az arcába, hogy elkaptalak, Pierr így felel: ő nincs itt! Hát valahogy így. Ő nincs itt. Nagyon szeretem John Lennont. Írtam róla egy drámát, angol nyelven is megvan. Lennon visszaadta a lovagkeresztet a királynőnek! Add vissza a Kossuth-díjadat te is Lajos! Légy bátor, ne cicózz! De van egy ajánlatom! Ne add vissza a Kossuth-díjat, kelj velem versenyre! A tv 1-en főműsor-időben költőversenyt rendezünk te meg én. Te is felolvasol egy versedet, meg én is, s aztán szavaznak a nézők. De nincs csalás, se népámítás! Egy az egyben, mindenki a saját arcával, a saját hangján! Na, Lajos? És ez így menne egy héten át minden este. Verseket olvasnánk a tv 1-en. El ne hidd, hogy nem érdekelné az embereket. Ne higgy az olyanoknak, akik ezt mondják. Mikor a Csaba királyfit akartam színpadra állítani Székelyföldön, azt mondták nekem színházi rendezők, igazgatók, hogy nem érdekli az embereket ma már ilyesmi, hogy Csaba királyfi! Örüljek, ha 200 –an lesznek a Lázár-kastély udvarán! Az embereket a hülyeség érdekli, mondogatták. S aztán mikor megtelt az udvar úgy 5000 emberrel, arcukra fagyott a mosoly. Szóval ne hidd el, hogy az embereket nem érdekli a költészet! Most jut eszembe, hogy ez nem lehetséges, mert te letiltattad magadat, nekem meg nem nyitnak ajtót, vagyis én meg ki vagyok tiltva onnan. Nem csináltam semmi rosszat, csak én nem létezem ott, ahol te letiltadódtál, amúgy magad által. Akkor ez dugába dőlt. Nagy kár! A Fidesz meg a magyar zászlók előtt nem fasiszta, nem kommunista politikát képvisel. Akkor ez a harmadik út, Lajos! Lehet, hogy ezt a Fidesz sem gondolta, de nagyon így néz ki. Ha nem fasiszta, ha nem kommunista, akkor mi lenne más? Talán még liberalista. Talán. De hát onnan menekültek el. Vagyis nincs más út csak az egyetemes nemzeti politika. Magyarországon mindenképp! Ez van kialakulóban úgy, hogy szinte senki nem akarja. De mit lehessen tenni? Nem lehet elhagyni a magyar zászlók előtti teret, mert akkor odaléphet más. Ott meg nem lehet nagyon nemzetietlennek lenni, mert az meg lebukás! Ez itt a helyzet Lajos! A Pál utcai fiúk vörös ingesei jutnak eszedbe, most? Nekem az a gyanúm, hogy rájöttél, a szódalovaglással nem lehet sokáig versenyben maradnod. Ez becsületes dolog. Meddig is lehet facsarni egy szót? Nézzük! De inkább hagyjuk! A Csúcson sokszor megállok. Felmegyek a Boncza-Oktavian Góg(a) és Magóg kúriába, s végig tapogatom lépteimmel Ady lépteit. Eltekintek az egykori kocsma felé, ahonnan talicskával tolták haza a nagy költőt, kurva részegen. Nézek, nézek abba az irányba, s hallom hogy zakatol a katona vonat, s könnybe lábadozik a szemem. Ő sír, nem én. Én csak ott vagyok, és igyekszem meghívni egy bárbeszédre. Párbeszédet akartam írni, de ez a bárbeszéd is jó. És semmi. Csak én kérek, fohászkodom, káromkodok, meg minden, de ő hallgat. S azt is tudom, miért. A politikai helyzet egyre fokozódik, letiltatta magát Závada Pál is. Abba a pillanatba írtam egy nyilatkozatot, Lajos, hogy adják meg nekem azt a nyilvánosságot, amire ti nem tartatok igényt. Nem igazán ujjongtak az ötlettől. Hát hogyne, hogy felnyíljon az emberek szeme! Alternative! Inkább könyörögnek neked, Lajos, meg Závadának, hátha mehetne tovább a nagy parti Svejkkel! Eszembe jutott, Németh László: Ha én miniszter lennék című esszéje. Ha én a rádióba bemehetnék! De nem mehetek be. Hát ez az Pityu, Vánnyadt Vánnyovics Vinyov! Majdnem olyan ez, mintha Kossuth Bécsbe akart volna emigrálni. Ha a magyar rádióba járhatnék egyszer! Az lenne találka a rádióval! Ez a randi úgy néz ki, elmarad! De még mindig kevés a hely a Csaba királyfinak. Konrád Györgynek is le kell tiltania magát, s akkor már az első felvonás beférne, majdnem. Emlékszem, mikor a kádári időkben a Skálában megláttam Konrádnak A városalapító című könyvét. Azonnal megvettem és más embernek éreztem magam, hogy egy betiltott író könyvét vettem meg. De ha be volt tiltva, ha a rendszer ellensége volt, hogy lehet kapni a könyvét? Na, ez betett nekem. Nem is éreztem magam már annyira más embernek. Ülök itt, Lajos az íróasztalom mellett, abban a kézzel faragott székben, amit Sánta Ferenc Kossuth-díjas, székely származású nagy magyar író fia készített nekem. A szék kötelez! De valahogy mégis arra gondolok, hogy nekem 100-milliomosnak kellene lennem, ennyi munka és ennyi hátrányos megkülönböztetés után. De arra mindenképpen gondolok, hogy jelen pillanatban én vagyok Magyarország legnagyobb élő írója. Amikor erre rádöbbentem, megírtam egy liberális dogmatikusnak. Ő azt mondta, hogy ugye nem gondolom komolyan, hogy csak viccelek. Aztán visszakérdeztem, hogy tud-e Magyarországon olyan írót, aki több verses könyv, esszékötet, szociográfia közepette, írt egy alkotmányt ( déer. Maczóval közösen), drámákat: Csokonairól, John Lennonról, az első népzenei operát(ifjú Csoórival) Jézus születése címmel, Szent korona misét, és hát a lényeg: Csaba királyfi címmel székely nemzeti operát, versekkel, dalokkal együtt -, ha tud ilyet, azonnal szóljon! Hát, azóta is hallgat. Azon mosolygok itten, hogy nagyon ketté van osztva a magyar irodalom. Egyszer vagytok ti, meg vagyunk mi. Ez a ti, meg mi már nagyon régen kezdődött. Jut eszembe, volt az a jobb sorsra érdemes író, Hajnóczy Péter. Na, a mikor ő halálba itta magát, az ő helyére lépett be Esterházy. Én még énekeltem Esterházy verset egy dalfesztiválon fiatalon, s nyertem is vele. Valahogy így vót, hogy Petrovkám, Petrovkám, jaj de jó a Volgán! Egy kis trokján szállni ó, ha esik a hó. Még Ladányi Mihály vót a zsűribe, meg Mártha Pista. Csak amikor ez az Esterházy a sznoboknak lett az írója, mán nem néztem olyan jó szemmel. Ha valaki azt mondta egy társaságban, hogy Esterházy, hát akkor össze kellet szarnia magát mindenkinek. Én meg úgy próbálkoztam alternatíve, hogy Ady, vagy kortársilag Balázs József: Magyarok, Koportos! Hát majdnem lehánytak. Úgyhogy amikor ez a ti elöntötte a magyar irodalom lapjait, mi meg le lettünk sajnálva, hogy jönnek a magyarok a szarból, meg hogy nem csak a szemetek tudnak magyarul...hát! Nagyon elszánódtam, hogy ti nem vagyunk mi. S ez így lesz egy darabig. Azért, Lajos ez csodálatos, hogy itt írom( a fész-bukkon) neked ezt a nyílt levelet és Amerikában is olvassák! Hámori Anna, aki jó messzire ment, hogy meg tudjon élni. Ez elég kellemetlen nekünk magyar íróknak, mert József Attila még rávilágított, hogy kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk! Most is mennek, s mi meg azzal foglalkozunk, hogy van-e sajtószabadság! Áldott emlékű mesterem, Ratkó Jóska legalább megírta egyik legnagyobb versében, hogy a Kádár rendszerben 6 000 000 magzatot művileg elvetettek. S még azt mondják, hogy fogy a magyar! Nem fogy! Művileg van intézve a dolog. Hányan tántorognak el a hazából, Lajos, ma is! Már egy ideje. Látod nem is kellene nekem harcolnom, hogy a rádióban benne legyek, mert ez jobb! Ez a világháló! A Csaba királyfi arról szól, hogy innen mindig menekülni kell a jobbaknak. Akkor én is kortárs vagyok? De ti lettetek a kortársak, akik minden helyet elfoglaltok Szigligettől-Berlinig. Mi meg lettünk a szemetek, a szarból jött magyarok, (már nem is a Káma-szutra vidékéről. Bocsánat, a Káma mocsarából), ezt csak zárójelben jegyzem meg. Nem is Etel-közből már, hanem egyenesen a szarból. Ez a fejlődésnek egy foka. Ti letiltatjátok magatokat, nem Berlinben, ahol a Rejsz-tag van. Nem, nem ott. Itt, ahol sósabbak a könnyek, ahol ki egyszer rúgott a magyarba, szinte kedvet kap a rúgáshoz. De nekünk, továbbra is coki. Ti letiltatjátok magatokat, mi meg nézzük, nézzük a ti üres helyeteket, mint a proletár gyerekek a lekváros kenyeret 19-ben. Ez az önletiltásotok nagy titka. Kérünk téged, hallgass meg minket.... Megláthatná az Úr ezt a nagy igazságtalanságot! Szerintem látja is, ezért ez a nagy nyomás rajtunk. Minél jobban láttatja az Úr a bajok valódi okát, annál nagyobb nyomorgatásunk. nehogy szabaduljunk. De nem csak veletek van baj emiatt! Ott vannak a nagymagyarok, a szittya-turul-táltos akarnokok. akik állandóan a fejébe akarják verni a magyaroknak, amit már ős-őseik is tudtak, hogy jó a víz, jó a föld itten. Két pogány közt öt hazában! Ez itt a helyzet. Ha valakiben meglátom ezt a flegmaságot, vagy a messzibe tekintő fölénk magasodó tuskóságot, azonnal tudom, hogy a ti, vagy a táltos akarnokok közé tartozik az illető. Mondok egy példát: ha bemennék most Bereményi Gézához, aki a Thália színház igazgatója lett, akit tisztetek, ismerek látásból. Egyszer láttam. Pontosabban ő látott minket. A Színművészeti Egyetemtől nem messze néhány éve összefutottunk Kónya Imrével. (Ő belügyminiszter volt az Antall kormányban.) Beszélgettünk ott hárman, a feleségem én meg Kónya. Egyszer csak jött egy kalapos ember, s úgy nézett rám meg a feleségemre, olyan érdekesen, mintha Antoán és Deziré állna ott Kónyával szemben. Ezt se a feleségem, se Kónya nem látta. Ők nem ismerték volna fel Bereményit. Ez nekem teccett. A Bereményi elmenése kalapban előttünk. Na így ismerem látásból. Cseh Tamást ismertem és Csengeyt is, de erről most nem beszélek. A Bereményi munkatársát Kálomista Gábort is ismerem. Na, Lajos, most ha bemennék oda, mert támogatják a határon túli magyarokat, szóval, ha bemennék, szerinted műsorra tűznék a Csaba királyfi székely nemzeti operát? Vagy összetörnék kezüket lábukat, hogy ez bemutatódjon? De mennék a másik új helyre, Dörner Györgyhöz! Na ,vajon ott? És esetünkben, páratlan műről van szó, mert nincs másik. Ellopni már nem nagyon lehet, mert megjelent CD-n, s le van védetve. Ezt nem érti Klaudia Kovacs Hallivúdból. Neki meg van egy 56-filmje. Pedig 56-os film van több is, Ám Csaba királyfi csak egy van. ráadásul székely nemzeti opera! Klaudia is azt kérdezgeti, Lajos, hogy szabad-e Dévénynél betörnöm? Nem szabad se Dévénynél, se Székelyföld felől. Íme, a rendszerváltás nagy titka, Lajos! Azon tűnődöm, így az önletiltási sokk hatására, hogy mi lett volna, ha Csokonait nem zárják ki a debreceni nagy Kollégiumból, ha Kölcseyt nem zárják ki a reform-országgyűlésből, ha Ady nem kényszerülődik a csucsai száműzetésre, ha Bajcsy-Zsilinszkyt nem ölik meg a nyilasok, ha Nagy Imrét nem ölik meg a kommunisták! Ha...ha..ha..if...if...if?! Ez nem történelmietlen kérdés, Lajos! Itt ugyanis már nem a mártírokról van szó, hanem a közegről. A közeg, az itt a döntő! A mártíroknak előbb utóbb szobrokat emelnek, s koszorúznak azok, akik a közeg változatlanságát tartják fenn. A halottakat feltámasztani már nem lehet! Egyébként is ezek a halottak általában halhatatlanok. A közegen kellene változtatni koszorúzás előtt! Nektek ez a helyzeti előnyötök, a közeg változatlansága. Erre vigyáz itt, aki nagyon nagy magyar, vagyis nagymagyar és erre vigyáznak azok is, akik szerint nem Ázsiából jöttünk, hanem a szarból. De ez a szarból jövés se tartja sokáig magát, mint új honfoglalás elmélet, mint ahogy az ázsiai betülekedés is hamiskás immár! Lassan a végére érek ennek a nyílt levélnek. Nem leszek olyan, mint egy politikus, vagy egy nagymagyar sámán-akarnok, hogy azt mondom, mindjárt befejezem, és még pofázok vagy két óra hosszáig! Legyen elég ennyi, egy kis levezetéssel, Lajos! Szerintem értesz mindent. Letiltattad magad, aztán Závada Pál. Nincs kétségem, hogy jönnek a többiek. De vigyázzatok! Ha nagyon könyörögnek, feltétlenül menjetek vissza, mert engem, meg a szarból jövő szemeteket, hogy ne mondjam: genetikailag alattvalókat, az Istennek se engednek bé... s végül téma nélkül marad a rádió, s abból meg baj lehet. A csönd nagy elgondolkodtató! Annyira jó lett így a vége és szerintem mindent elmondtam, hogy így marad. A gyors változás megoldási lehetőségeiről nem írok, mert arra semmi esély. Csak azok a vitorlás bűvészek, akik eddig navigálták az országot, ránk ne borítsák a hazát - ahogy Németh László írta 56-ról, - mert minket temet maga alá véletlenül megint, akik..... Szeretettel köszönt: G. Nagy Ilián
Posted on: Thu, 29 Aug 2013 04:43:44 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015