Gyakran csak és kizárólag a házasság intézményével összefüggésben értelmezzük két ember egymás iránti elköteleződésének szubjektív döntését.Ma egyre kevesebb ember érzi szükségét annak,hogy tradicionális módon esküdjön örök hűséget egymásnak.Oka financiális is és a megszokott kereteken való túllépés is,hiszen nem kívánnak jogi,bürokratikus,ceremoniális ünneplést a felek,inkább az együttélés szabadabb(?) vagy szabadabbnak tűnő egyszerűségét érzik vonzóbbnak. Véleményem szerint mindegy,hiszen belső elkötelezettség,őszinte erőfeszítés a döntés lényege. A házasság amolyan "nyilatkozat a világnak". De mi a lényeg,miről akarnak nyilatkozni a felek? Mi a "tartalom"? A pár megnyilatkozhat nemcsak a szeretetről,tiszteletről,hűségről,közös teherviselésről "jóban és rosszban",hanem arról a bensőséges érzésről is,amely megvan vagy nincs meg akár házasságban történik vagy azon kívül. Ez a belső tartalom ad szinkront két ember között. Éppúgy,mint a szexuális kémia,szellemi összhang,érzelmi egyensúly. A pár őszinte törekvésén múlik,hogy egyre jobban fejlődjenek önismeretben és egymás megismerésében. Csak akkor "életképes" a közösségük,ha ez a felfedező öröm "él". Ha ez a két világ érzékenyebbé válik egymás iránt...
Posted on: Sun, 15 Sep 2013 05:05:52 +0000
Trending Topics
© 2015