HA MESTERHÁZY MIATT VESZÍTÜNK, AKKOR MEGY AZ MSZP IS A LEVESBE Mesterházynak és az MSZP-nek saját túlélése érdekében is nagyobb szüksége van Bajnaira, mint Bajnainak Mesterházyra és az MSZP-re. Szerző: Zsebesi Zsolt | 2013. augusztus 5. | 8 komment gordon-bajnai Az alapvetés nem az, hogy a szocialisták nélkül nem lehet leváltani az Orbán-rezsimet, hanem az, hogy amennyiben ez nem sikerül, azért az MSZP lesz a felelős, mert önös hatalmi érdekből, Mesterházy Attila kormányfői ambíciói miatt meghiúsítja a demokratikus ellenzék hatékony összefogását Bajnai kormányfő-jelöltségével. E rövidlátó politikai következménye pedig az lesz, hogy az Orbán-rezsim kap még négy évet, de négy év múlva már nem az MSZP lesz a legnagyobb demokratikus párt, vagy ha mégis, akkor az már tényleg egy egészen más párt lesz, és élén minden bizonnyal nem Mesterházy Attila áll majd. Mesterházy szocialista pártjának a saját túlélése érdekében is nagyobb szüksége van Bajnaira és az Együtt-PM-re, mint Bajnainak Mesterházyra és az MSZP-re. Mesterházy Attila, az MSZP elnöke, aki mindenáron miniszterelnök szeretne lenni, ki tudja miért, hacsak azért nem, mert szereti a hatalmat, vagy – jobbik esetben – mert megígérte a feleségének, hülyének nézi Bajnai Gordont az Együtt-PM elnökét, aki kifejezetten azzal a céllal lépett a politikai porondra, hogy személye köré gyűjtse azokat az erőket, a magát demokratikus ellenzéknek nevező politikai pártokat és csoportokat, amelyek hajlandók vezetésével szövetségre lépni Orbán Viktor és rendszerének leváltása érdekében. Mesterházy tárgyalói pénteken a Népszava információi szerint, azzal a javaslattal lepték meg Bajnait, hogy a 106 egyéni képviselőjelölti helyből az Együtt-PM-nek szerintük járó 25 helyett, akár 30-at is kaphat, ha Mesterházy mögé áll, magyarul lemond a kormányfői posztról, és Mesterházy miniszterelnökségét támogatja. Öt mandátumra értékelték a jó öreg Bajnait. Öt még meg sem nyert, képviselői helyre egy közös listán, ahol 76 helyen az MSZP jelöltjei állnának az élen. Hát ezt Bajnai alaposan megrágta, és nem túl hosszas, de mondjuk egy másodperces gondolkodási idő után elküldte Tóbiás Józsit, meg Molnár Zsoltikát, az MSZP tárgyalóit a jó büdös francba. Legalábbis merem remélni. Miért is? Mert Bajnai politikai szerepvállalásának lényege, maga Bajnai és nem az Együtt-PM szavazatainak száma, hanem azok a sikerek, és az az elfogadottság, amely személyéhez kötődik, az utolsó szocialista kormány idejéből. Bajnai majd egy évvel a választások előtt, nem annyit ér, ahány szavazót eddig összeszedni tudott a közvélemény-kutatások szerint, hanem igaz értéke, hogy – szemben Mesterházyval – esélyt jelenthet arra, hogy az MSZP-től jobbra álló, vagy csak a szocialistákból az elmúlt 8 év miatt kiábrándultak százezreit csatasorba tudja állítani a Fidesz ellen. Mert, hogy ezeket Mesterházynak három év alatt sem sikerült megszólítania, az jól látszik, nem csak a közvélemény-kutatásokból, de az időközi választások eredményéből is. Akik a két választási periódusban nyújtott MSZP-SZDSZ produkcióból kiábrándultak, azok, ma sem akarnak Mesterházyra és csak felszínesen megújult pártjára szavazni. Hogy mennyire nem szavazati arányokról kellene szólnia a Bajnai és Mesterházy között folyó egyeztetésnek, azt semmi nem bizonyítja jobban, mint az, hogy adott esetben a közös miniszterelnök-jelölt akár egy harmadik, széles körben elfogadott, nagy tekintélyű személyiség is lehetne, aki egy szavazatot sem gyűjtött önmaga számára, de fellépésével hitelessé tenné mindkét csoportot, amelyek pedig azzal erősíthetnek saját elfogadottságukat, hogy látványosan lemondanak egy magasabb rendű cél érdekében a kormányfői posztról a külső jelölt javára. Amíg ilyen személyt nem találnak, addig azonban az integráló szerepet Bajnaira kell osztani, semmi esetre sem Mesterházyra, aki nem is forszírozza saját integráló szerepét, hanem a pártjának nagyobb támogatottságára hivatkozva, csak pártja jussát szajkózza, a hatalom visszaszerzésére törekszik az MSZP számára, és persze a kormányfői fotelbe szeretne ülni, de nagyon. Még valami, amit Mesterházy rendre megpróbál elkenni: Bajnai sokkal elfogadottabb lehet a szocialista táborban, hiszen kormányfőjük volt, mint amennyire Mesterházy be tudná lopni magát az Együtt-PM híveinek szívébe. Mert a Bajnai-tábor nem kis mértékben éppen az MSZP ellen fogalmazza meg magát. Nyilván elsősorban a Fidesz ellen szervezkednek, de ezt nem az MSZP-nek a visszajuttatásával képzelik a hatalom csúcsára, hanem egy új csoportosulást hoztak létre, mert nem hisznek abban, hogy az MSZP képes lehet visszaszerezni azt a támogatottságot, amire szüksége lenne, hogy a győzelem esélyével tudjon sorompóba szállni a Fidesszel. Mesterházy mesterkedése Bajnai háttérbe szorítására azt bizonyítja, hogy a szocialisták elnökének semmi más nem jár a fejébe, mint a kormányfő-jelöltség. Képtelen háttérbe szorítani hatalmi vágyát. Ez már nem ambíció, ahogy maga szokta nevezni, hanem az önismeret hiánya, a saját képességek túlértékelése. Mesterházyt már megválasztásakor átmeneti figurának szánták a párt élén, de ügyes kamarillapolitikával megerősítette a pozícióját. Kiszorította valamennyi potenciális ellenfelét, amivel egyben el is szürkítette a szocialista pártot. A párt tényleges megtisztulásával azonban adós maradt. Az MSZP-re változatlanul a korrupció árnya vetül, annál is inkább, mert a 2010-es vereségért felelős politikusok rendre ott döngicsélnek a pártvezetés környékén, sőt egy-két vén róka valójában ma sem engedte ki a kezéből a hatalmi szálak és a pénzek mozgatását. Mesterházy személyisége ugyanakkor mentes minden néptribuni és tömegtámogatást elnyerni képes vonástól, egyszerűen több számmal nagyobb cipőbe lépett, és nincs a pártjában, aki kiparancsolná belőle. Amennyiben az MSZP öt még meg sem nyert mandátumra képes értékelni Bajnait, akkor talán felejthető is az egész választási szövetség. Mesterházy öt olyan mandátum megnyerésének lehetőségét ajánlja fel az Együtt-PM-nek, amelyet szerinte az nem képes megnyerni, vagy – ahogyan Mesterházy fogalmaz – nem jár neki. Mert ép ésszel, nyilván azokban a választási körzetekben fog az MSZP visszalépni Bajnai emberei javára, ahol azoknak van esélyük, az MSZP híveinek átszavazásával nyerni. Ezekre a helyeke van joga Bajnainak. Ahol ez az esély nem áll fenn, ott minek? Az sem világos, hogy ezek szerint a többi helyen Együtt-PM támogatással van-e nyerési esélye az ellenzéknek, és itt szocialista jelöltek indulnak-e, vagy egészen mások, a két párttól független, de általuk támogatottak. Jelenlegi ismereteink szerint, ha Bajnai elfogadná Mesterházy javaslatát, ez azt jelentené, hogy 30 helyen indulhat a demokratikus ellenzék színeiben az Együtt-PM, ahol „csak” a Fideszt kell megvernie. A 76 többi mandátumért pedig a szocialisták jelöltje léphetne sorompóba a Fidesz ellen. Minden esetben egymás kölcsönös támogatásával, és a közös kormányfő-jelöltet Mesterházy Attilának hívnák. Ha a javaslatot Bajnai nem fogadja el, akkor nem csak 30, de valamennyi körzetben indulhat, és nem kell lemondani kormányfői ambícióiról, amivel növelné azok számát, akik rá adnák a voksukat, hiszen egész mozgalmának a lényege Bajnai kormányfői szerepvállalása. Ez tartja össze saját táborát, és ez igazi ereje, mondhatjuk, egyetlen aduja. Mivel az Együtt-PM-nek szinte semmilyen előélete nincs, így képviselő-jelöltjei nem egy esetben éppen ebből profitálhatnak, és esélyesek lesznek az MSZP ismertebb jelöltjeinek legyőzésére. Az MSZP nagyobb beágyazottsága és politikai-hatalmi múltja a hátránya is. Nem fog tudni megszabadulni számos ismert pártfunkcionáriusa, erős embere indításának kényszerétől. Bajnai akkor szolgálná a legjobban a demokratikus ellenzék érdekeit, ha látványosan visszautasítaná a szocialisták csalfa üzleti ajánlatát, határozottan fellépne Mesterházy hatalomkisajátítási praktikáival szemben. Teljes erővel tovább építené a többi demokratikus mozgalomra, a szakszervezetekre építve saját pártszövetségét. Egyben alaposan átgondolná, kiket indít a saját mozgalma jelöltjeiként. Ha az MSZP és az Együtt-PM külön listán indul és saját jelöltekkel, akkor mindketten hozhatják a saját választói támogatottságukat. A legtöbb nyeresége ebből a megoldásból Bajnainak lenne, akiknél számos új szabad vegyértéket szabadítana fel a szakítás a szocialistákkal. Nem kizárt, hogy a szakítás egyfajta katartikus erővé válna az Együtt-PM-ben, ami az eddig egyeztetésekre és a másik fél sakkban tartására fordított energiák átcsoportosítását tenné lehetővé egy valódi választási kampány beindítására. Még valami: a permanens és görcsös összefogás-keresésnek van egy negatív üzenete is. Egyedül félünk. Ne merünk megmérkőzni az ellenféllel, mert ő sokkal erősebb. Ez nagyon rossz üzenet. Legyen az új üzenet az, hogy külön-külön indulunk, és a választás előtti üzletelés helyett, ott ahol látszik a másik fél lehengerlő fölénye, egyedi visszalépéssel támogatjuk a másik fél jelöltjét, mindenütt máshol nyílt rivalizálás legyen. Ha a két tábor jól szerepel külön-külön, akkor később így is koalícióra léphetnek, ha nem, akkor látszani fog ki mennyit is ér valójában. Végezetül: el kell felejteni azt a hamis jelszót, amit az MSZP nyom nagy erővel, hogy nem lehet Orbán Viktort az MSZP nélkül leváltani. Az Együtt-PM-nek ehelyett ki kell mondania: amennyiben az MSZP. mintegy beismerve saját felelősségét a baloldal 2010-es megalázó vereségéért, nem lép hátra, akkor maga az oka annak, hogy nem jön létre egy olyan politikai összefogás, amivel – mintegy jóvátéve történelmi bűnét – le tudják váltani az Orbán-rezsimet már 2014-ben. Ebben az esetben erre a váltásra még négy évet kell várni, amit azonban az MSZP nem fog túlélni, és négy év múlva a szocialista párt aligha lesz a demokratikus ellenzék vezető ereje, ha mégis, akkor az már tényleg nem ez a párt lesz, és élén sem Mesterházy Attila áll majd. Közben sajnos Magyarország tovább csúszik majd a lejtőn. Lesz egy tucat új futball stadionja, egy széles, ámde korrupt állami szektora, 5 millió, a jelenleginél is szegényebb állampolgára és egy vadonatúj, rapid módon meggazdagodott oligarcha csoportja, élén Orbán Viktorral és Simicska Lajossal. Nem az lesz a kérdés, hogy bent akarunk-e maradni az Európia Unióban, hanem, hogy megtűrnek-e bennünket ott. Nem az lesz a kérdés, hogy még hány magyar értelmiségi és képzett szakmunkás vándorol ki Magyarországról, hanem, hogy mit csinálunk az itthon maradt nyomorgókkal. Nem az lesz a kérdés, hogy Bajnai vagy Mesterházy lesz-e a következő választásokon az ellenzék közös jelöltje, és hogy tisztességes lesz-e a választás, hanem, hogy egyáltalán lesz-e választás. Az nem kérdés, hogy Orbán és rezsimje előbb, vagy utóbb a történelem szemétdombjára kerül, hanem az, hogy ez milyen földindulással jár majd. Azzal, hogy megint milliók kezdhetik elölről felépíteni, mindazt, amit hagynak most lerombolni. Vajon lesz-e hozzá erőnk?
Posted on: Mon, 05 Aug 2013 20:19:22 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015