Hajóskapitány módszere Egyik kedvenc történetem Michael Abrashoffról szól, az Egyesült Államok haditengerészetének egyik kapitányáról, aki egy szokatlan kommunikációs módszerrel példátlan sikert ért el. Sőt, nemcsak elérte ezt a sikert, hanem módszeréről megállapították hogy általános érvényű az emberi viselkedésre nézve, ezért a teljes flotta átvette, és kötelezővé vált minden más kapitány számára is. Szinte a kilátástalanságból Amikor Abrashoff kapitányt kinevezték az USS Benfold hadihajó parancsnokának, az a legpocsékabb mutatókkal "büszkélkedhetett". A baleseti statisztikái a flotta legrosszabbjai voltak, az emberek elkötelezettsége gyatra volt. A fluktuáció 92%-os volt, mivel a küldetések végeztével a hajón dolgozók mindössze 8%-a kérte azt, hogy továbbra is ott szeretne szolgálni. Abrashoff tudta: Megparancsolhatja, hogy a tengerészek elvégezzék a feladatot, de nem parancsolhatja meg, hogy kiválóan tegyék. Ahogyan azt sem, hogy a hajón maradjanak. Mi az amit egy ember tehet ilyen helyzetben? Hogyan adhat okot arra, hogy a többiek vele maradjanak? 8 hónap alatt a csúcsra Alig több, mint fél év alatt a hadihajó a legjobb statisztikákkal rendelkező hajóvá vált, és elnyerte a Spokane Trophy nevű díjat, amit minden évben a legmagasabb harckészültségű hajónak adnak a csendes óceáni flottában. Teljesen megszűntek a balesetek, a fluktuáció a következő évben pedig lényegében 0%-ra csökkent – és Abrashoff kapitány ráadásul mindezt a működésre szánt éves költségvetés mindössze 75%-ának felhasználásával érte el. Hogyan? Abrashoff kapitány rájött, mi az az egyetlen dolog, amire hatással lehet. Ez pedig nem volt más, mint az elkötelezettség. Elkezdett időt és energiát fektetni a legénységbe. Biztosította számukra az összes szükséges tréninget, aktívan odafigyelt rájuk és meghallgatta az összes problémájukat. Olyan légkört teremtett a hajón, amiben minden egyes ember büszke lehetett, hogy itt dolgozik, és bármikor szívesen látta volna akármelyik családtagját. Abrashoff kapitány elsődleges eszköze mindehhez a dicséret volt. Egy év alatt több, mint 150 medált osztott ki a legénység tagjai között. Minden alkalommal, amikor felfigyelt arra, hogy bárki bármi olyat csinál, ami meghaladja a kötelességét, azonnal kitüntette az illetőt. Legtöbbször ott a helyszínen, a többiek szeme láttára, és csak a nap végén vonult vissza a kajütjébe elintézni a kitüntetéssel járó papírmunkát. A hajón 300 ember szolgált, a kapitány pedig rendkívül sokat beszélgetett velük. Minden egyes emberrel egészen addig beszélgetett, amíg meg nem érttette vele, miért fontos az, ami a feladata, és bátorította őt arra, ha valamit szükségesnek lát elvégezni a nagyobb teljesítményhez, a nagyobb biztonsághoz, akkor ne kérjen engedélyt senkitől, hanem tegye meg nyugodtan. Mindez egekbe repítette a legénység elkötelezettségét. A jelenség nem egyedülálló,alapja az egyetemes emberi viselkedés. Pontosan ezért tette a flottaparancsnokság a többi kapitány számára is vezérelvvé a dicséretet. Miért működik? Sajnos legtöbben lényegében csak arra koncentrálunk, mik a másik ember hiányosságai. Ez jellemzően a gondolkodásunkból fakad, amit pontosan ezért hívnak hiánygondolkodásnak. A hiánygondolkodás eredménye az állandó kritika, és mivel egy ilyen kultúra vesz minket körül, ezért még meg is győzzük magunkat és másokat arról, hogy a kritika célja az, hogy segítsünk a többieknek jobbá válni. Ennek a pszichológiája nagyon érdekes, mert ehelyett azonban az ellentéte történik: Így csupán a hiányos viselkedést erősítjük meg. Ugyanis minél inkább erősítjük magunkban a hiánygondolkodást annál kritikusabbak leszünk, és minél kritikusabbá válunk annál több hiányt fedezünk fel. Ezért aztán, a körülöttünk élő és dolgozó emberek végül egyre ritkábban lesznek képesek az elégedettségünket kiváltani, ami persze megint csak megerősíti a hiánygondolkodásunkat. A Spokane Trophy elnyerése után Abrashoff kapitány üzenetet kapott az egyik admirálistól, amelyben figyelmeztette őt arra: ne legyen önelégült. Igaz, hogy egy jelentős díjat kapott, de a flotta legjobb lövészének díját még bizony az ő hajója tartja: az elérhető 105 pontból egy lövőversenyen 103.6 pontot ért el az ő legénysége. Abrashoff kapitány semmi mást nem csinált, mint kinyomtatta az emailt és kiragasztotta a lövészek kabinjainak ajtajára. Egyetlen parancsot nem adott, egyetlen utasítást sem, csak hátradőlt és várt. Három héttel később a USS Benfold legénysége egy lövőversenyen felállította a flotta új rekordját, melyet azóta sem döntöttek meg: 104.4 pontot. Pontosan ez az eredménye a bőséggondolkodásnak, annak, ha dicsérünk és önbizalmat adunk a környezetünkben lévőknek. Ez a szokatlan módszer képes egy meleg, bizalommalteli légkört teremteni, amiben a barátainkkal, rokonainkkal, hozzánk közel állókkal sokkal könnyebben leszünk képesek megtalálni az összhangot, és együtt végül sokkal jelentősebb eredményeket, sikereket leszünk képesek elérni. Hajóskapitány módszere Egyik kedvenc történetem Michael Abrashoffról szól, az Egyesült Államok haditengerészetének egyik kapitányáról, aki egy szokatlan kommunikációs módszerrel példátlan sikert ért el. Sőt, nemcsak elérte ezt a sikert, hanem módszeréről megállapították hogy általános érvényű az emberi viselkedésre nézve, ezért a teljes flotta átvette, és kötelezővé vált minden más kapitány számára is. Szinte a kilátástalanságból Amikor Abrashoff kapitányt kinevezték az USS Benfold hadihajó parancsnokának, az a legpocsékabb mutatókkal "büszkélkedhetett". A baleseti statisztikái a flotta legrosszabbjai voltak, az emberek elkötelezettsége gyatra volt. A fluktuáció 92%-os volt, mivel a küldetések végeztével a hajón dolgozók mindössze 8%-a kérte azt, hogy továbbra is ott szeretne szolgálni. Abrashoff tudta: Megparancsolhatja, hogy a tengerészek elvégezzék a feladatot, de nem parancsolhatja meg, hogy kiválóan tegyék. Ahogyan azt sem, hogy a hajón maradjanak. Mi az amit egy ember tehet ilyen helyzetben? Hogyan adhat okot arra, hogy a többiek vele maradjanak? 8 hónap alatt a csúcsra Alig több, mint fél év alatt a hadihajó a legjobb statisztikákkal rendelkező hajóvá vált, és elnyerte a Spokane Trophy nevű díjat, amit minden évben a legmagasabb harckészültségű hajónak adnak a csendes óceáni flottában. Teljesen megszűntek a balesetek, a fluktuáció a következő évben pedig lényegében 0%-ra csökkent – és Abrashoff kapitány ráadásul mindezt a működésre szánt éves költségvetés mindössze 75%-ának felhasználásával érte el. Hogyan? Abrashoff kapitány rájött, mi az az egyetlen dolog, amire hatással lehet. Ez pedig nem volt más, mint az elkötelezettség. Elkezdett időt és energiát fektetni a legénységbe. Biztosította számukra az összes szükséges tréninget, aktívan odafigyelt rájuk és meghallgatta az összes problémájukat. Olyan légkört teremtett a hajón, amiben minden egyes ember büszke lehetett, hogy itt dolgozik, és bármikor szívesen látta volna akármelyik családtagját. Abrashoff kapitány elsődleges eszköze mindehhez a dicséret volt. Egy év alatt több, mint 150 medált osztott ki a legénység tagjai között. Minden alkalommal, amikor felfigyelt arra, hogy bárki bármi olyat csinál, ami meghaladja a kötelességét, azonnal kitüntette az illetőt. Legtöbbször ott a helyszínen, a többiek szeme láttára, és csak a nap végén vonult vissza a kajütjébe elintézni a kitüntetéssel járó papírmunkát. A hajón 300 ember szolgált, a kapitány pedig rendkívül sokat beszélgetett velük. Minden egyes emberrel egészen addig beszélgetett, amíg meg nem érttette vele, miért fontos az, ami a feladata, és bátorította őt arra, ha valamit szükségesnek lát elvégezni a nagyobb teljesítményhez, a nagyobb biztonsághoz, akkor ne kérjen engedélyt senkitől, hanem tegye meg nyugodtan. Mindez egekbe repítette a legénység elkötelezettségét. A jelenség nem egyedülálló,alapja az egyetemes emberi viselkedés. Pontosan ezért tette a flottaparancsnokság a többi kapitány számára is vezérelvvé a dicséretet. Miért működik? Sajnos legtöbben lényegében csak arra koncentrálunk, mik a másik ember hiányosságai. Ez jellemzően a gondolkodásunkból fakad, amit pontosan ezért hívnak hiánygondolkodásnak. A hiánygondolkodás eredménye az állandó kritika, és mivel egy ilyen kultúra vesz minket körül, ezért még meg is győzzük magunkat és másokat arról, hogy a kritika célja az, hogy segítsünk a többieknek jobbá válni. Ennek a pszichológiája nagyon érdekes, mert ehelyett azonban az ellentéte történik: Így csupán a hiányos viselkedést erősítjük meg. Ugyanis minél inkább erősítjük magunkban a hiánygondolkodást annál kritikusabbak leszünk, és minél kritikusabbá válunk annál több hiányt fedezünk fel. Ezért aztán, a körülöttünk élő és dolgozó emberek végül egyre ritkábban lesznek képesek az elégedettségünket kiváltani, ami persze megint csak megerősíti a hiánygondolkodásunkat. A Spokane Trophy elnyerése után Abrashoff kapitány üzenetet kapott az egyik admirálistól, amelyben figyelmeztette őt arra: ne legyen önelégült. Igaz, hogy egy jelentős díjat kapott, de a flotta legjobb lövészének díját még bizony az ő hajója tartja: az elérhető 105 pontból egy lövőversenyen 103.6 pontot ért el az ő legénysége. Abrashoff kapitány semmi mást nem csinált, mint kinyomtatta az emailt és kiragasztotta a lövészek kabinjainak ajtajára. Egyetlen parancsot nem adott, egyetlen utasítást sem, csak hátradőlt és várt. Három héttel később a USS Benfold legénysége egy lövőversenyen felállította a flotta új rekordját, melyet azóta sem döntöttek meg: 104.4 pontot. Pontosan ez az eredménye a bőséggondolkodásnak, annak, ha dicsérünk és önbizalmat adunk a környezetünkben lévőknek. Ez a szokatlan módszer képes egy meleg, bizalommalteli légkört teremteni, amiben a barátainkkal, rokonainkkal, hozzánk közel állókkal sokkal könnyebben leszünk képesek megtalálni az összhangot, és együtt végül sokkal jelentősebb eredményeket, sikereket leszünk képesek elérni.
Posted on: Mon, 23 Sep 2013 20:30:25 +0000
Trending Topics
© 2015