Hazafelé tartottam a délelőtti rendezvényünkről, amikor egy autóból kikiabált nekem egy középkorú férfi. Először nem tudtam, hozzám szólnak-e. Hamarosan kiderült, hogy igen. Azt kiabálta, hogy „a konyhába’ okoskodj, b…meg,”, és „a nagyok dolgába ne szólj bele”. Nem vagyok szívbajos típus. Rámosolyogtam és mentem tovább. Azért persze a dolog rosszul esett. Nem magam miatt; a politika már csak ilyen, aki beszáll a versenybe, kapni fog hideget és meleget. Hanem azért, mert rengeteg olyan nőt ismerek, akik a konyhán kívül is csodálatosan megállják a helyüket. Nőket, akik pontosan ugyanúgy tudnak gyerekeket tanítani, vállalkozást irányítani, embereket gyógyítani vagy egy várost vezetni, mint a férfiak. Én pont azért indultam polgármesternek, hogy ezen a régi, begyöpösödött szemléleten változtassak. Mert hiszek abban, hogy a város vezetését lehet jobban csinálni, mint ahogyan most csinálják: hit nélkül, fél gőzzel, a maguk hasznát lesve. És hiszek abban, hogy a munkában – mert a polgármesterség munka és nem pozíció – nők és férfiak között nincsen különbség. Nem az dönti el, hogy valakiből jó orvos, tanár vagy polgármester lesz, hogy nő-e vagy férfi, hanem a felkészültsége, tisztessége és rátermettsége.
Posted on: Sat, 16 Nov 2013 15:52:30 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015