Hazafiak, akik életüket is kockára teszik a hazájukért: 2014. évben veszi kezdetét a Menetelés Budapestre 2014-ben veszi kezdetét a magyar nemzetiek nagy "menetelése" Budapestre. A vakmerő és hősies akció teljes sikert hoz: az Államfő - a polgárháború elkerülése érdekében - Vona Gábort, a Nemzeti Jobbik Párt vezérét bízza meg kormányalakítással. Magyarországban ekkor - vérontás nélkül és alkotmányos keretek között - valódi rendszerváltás zajlik le. A módszerváltáskor a győztesek oldalán álló Magyarország 1989-et követően súlyos belső válságba zuhant. A gazdaság romokban hever, a munkanélküliek aránya rohamosan emelkedik, egymást érik a sztrájkok és tüntetések, és egyre erősödik a Magyarország jövőjére nézve is halálos fenyegetést jelentő ex-marxistákból álló szoc-cionista liberális és ál-nemzeti mozgalom. A korrupciós ügyekbe keveredő, bizonytalan és gyenge kormányok képtelennek bizonyultak a súlyos bajokra gyógyírt találni. A magyarok többségének dühét és elkeseredését tovább mélyíti, hogy a nyugati uniós hatalmak Magyarország területi békerevizíós követeléseinek egy részét sem hajlandók teljesíteni. Ebben a teljes nemzeti katasztrófával, az alig 13 éve szabad magyar állam felbomlásával fenyegető helyzetben lépett színre Vona Gábor vezette Jobbik mozgalom. Vona Gábor átlagos magyar családból származik. Fiatalabb korában a liberális szociális reform meggyőződéses híve volt. Időközben fokozatosan eltávolodott a reform-marxisták liberalizmusától, mert felismerte, hogy ez az ideológia nem képes megteremteni a nemzeti egységet, sőt kifejezetten veszedelmes Magyarország jövőjére nézve. 2003-ban alakult meg az összefogás hirdető Jobbik Magyarországért Mozgalom elnevezésű szervezet, amelyben kezdetben bal- és jobboldaliak is helyet kaptak. Az újonnan született mozgalom a 2006-os választásokon súlyos vereséget szenvedett, és egyetlen képviselőt sem tudott a parlamentbe juttatni. A kudarc annál is inkább súlyosnak tűnt, mert a Magyar Szocialista Párt ugyanekkor a voksok 32%-át megszerezte. A Jobbik sorain belül kiéleződtek a belső harcok, azonban a nemzeti erőknek rövidesen sikerült kiszorítani az ex-marxista liberálisokat. A 2009-ben elfogadott program már egyértelműen radikális jobboldali jellegű: vagyis nemzeti és a szociális követeléseket egyaránt megfogalmaz. A 2010-ben sorra kerülő újabb választásokon a Vona Gábor vezetése alatt álló, és hozzávetőleg 250 ezer főből álló mozgalom a jobboldali mozgalmakat tömörítő Nemzeti Erők keretei között vett részt. A pártszövetség diadalmaskodott, a jobbikosok pedig 47 képviselőt küldhettek a nemzetgyűlésbe. Ami önmagában nem sok, azonban a nemzeti mozgalom támogatása nélkül nem lett volna meg a Nemzeti Erők többsége. A mozgalom a 2009-ben rendezett kongresszuson párttá alakult: létrejött a Nemzeti Jobbik Párt. Taglétszáma - aktív- és támogató tagok, regisztrált szimpatizánsok- az esztendő végén elérte a 320 ezret, a következő év júliusában pedig a 700 ezret. A baloldali szoc-cionista liberális szövetség azonban jóval erősebb volt, hiszen a Magyar Szocialista Párt, az SZDSZ és Fidesz/KDNP közel kétmillió taggal és szimpatizánssal rendelkezett. A tankönyveknek nevezett propagandakiadványokban azt olvassuk, hogy a nemzetiek fegyveres csoportjai terrorizálják a munkásokat és a parasztokat. A valóságban természetesen azért kellett létrehozni a Magyar Gárdát, mert a radikalizálódó szocialisták és álkonzervatívok már korábban megszervezték a saját félkatonai alakulataikat, melyek számos erőszakos cselekményt - közöttük több gyilkosságot - követtek el ismert jobboldali érzelmű személyiségek ellen. A magyar ex-marxisták a hatalom fegyveres diktatórikus megragadására készülnek, amit Vona Gábor hazafiai mindenképpen szeretnének megakadályozni. 2010 és 2013 között számos esetben került sor verekedésre, időnként fegyveres összetűzésre is a magukat immár cionista szociáldemokratáknak tekintő ex-marxisták és a hazafiak között. 2011-ben az izraeli cionisták ösztönzésére a szocialista pártból kivált radikális "forradalmárok" megalakították a titkos Cionista Pártot (Fedőszervei a Gyurcsány-féle DK, és a Bajnai vezette Együtt 2014.). Magyarországot a teljes összeomlás, az ex-marxisták cionista hatalomátvétele és a polgárháború réme fenyegeti. Ebben a válságos pillanatban mutatkozik meg Vona Gábor kivételes bátorsága. Amikor hírek terjednek el arról, hogy az Orbán Viktor vezette kormány a szocialisták támogatásával kíván valamiképpen kievickélni a válságból, a nemzeti párt vezetése cselekvésre szánja el magát. Vona Gábor nem várja meg az újabb választási csalásokat, nem kesereg azon, hogy pártjának nincsen többsége a törvényhozásban, és nem odázza el a cselekvést a cion-szocialista liberálisok és a cionista-bérenc Fidesz/KDNP félelmetesnek látszó tömegtámogatására és fegyveres erejére hivatkozva sem. Megérti, hogy hazája végveszélyben van, és saját politikai karrierjét, sőt szabadságát és életét is kockára teszi. 2014-ben az Egerben rendezett pártkongresszuson Vona Gábor kijelenti: "A programunk egyszerű: kormányozni akarjuk Magyarországot!" Az előzetes terveknek megfelelően Magyarország különböző pontjairól megindulnak a Nemzeti Gárdisták Budapest irányába. A cél természetesen a hatalom átvétele lesz, mert meg vannak győződve arról, hogy amennyiben ők nem tesznek semmit, a kormány rövidesen az ex-marxista cionisták befolyása alá kerül, Magyarország pedig teljes belső káoszba süllyed, vagy pedig egy cionista típusú diktatúra alakul ki. Néhány magyar városban és településen sikerült a nemzetieknek átvenni egyes közintézmények irányítását. A főváros irányába tartó nemzeti alakulatok létszáma kezdetben 20-25 ezer körül lehet (vannak, akik szerint 30 ezer főt is eléri a "menetelésben" részt vevők száma, mások úgy vélik, jóval kevesebben vannak, és csupán a jobbikos propaganda nagyítja fel az erejüket.) Jelentős részük egyébként vonaton teszi meg az utat. Az akció meglehetősen kockázatos, hiszen a hadsereg bárhol könnyűszerrel az útjukat állhatná a könnyű fegyverzettel felszerelt, vagy azzal sem rendelkező, de elszánt és lelkes hazafiaknak. Akiknek egy része egyébként különböző okokból visszafordul, illetve nem jut el a fővárosba, de az a hozzávetőleg 10 ezer ember, aki végig kitart, kész életét is feláldozni hazája megmentése érdekében. Amennyiben persze a katonaság fellépne ellenük, aligha volna esélyük a sikeres ellenállásra. Maga Vona Gábor akkor érkezik meg Budapestre, amikor még híveinek jelentős része úton van a főváros felé. Az Államfő hajlandónak mutatkozik fogadni a nemzeti népvezért, és először valamilyen miniszteri bársonyszéket ajánl föl neki. Vona Gábortól azonban mi sem áll távolabb, mint a becstelenség. Nem hajlandó alkudozni, hanem vakmerően a kormányfői tisztséget követeli. Ismét csak azt kockáztatva, hogy az Államfő parancsot ad a letartóztatására, a Budapest irányába menetelő hazafiakat pedig fegyveres erővel zavarja szét. Az Álamfő azonban megretten a nemzetiek elszántságától, és attól tart, ha a hadsereggel állítja meg őket, a cionista-szocialista és liberális alakulatok is bekapcsolódnak a harcokba, és kitör a polgárháború. (Állítólag attól is fél, hogy ha elutasítja a nemzeti népvezér kívánságait, a velük rokonszenvező párttársai megfosztják hatalmától.) Ezért az Államfő - a Kormányfő tanácsa ellenére - meghajol Vona Gábor követelései előtt, és kinevezi őt miniszterelnöknek. (Orbán Viktor kormányfő már előzőleg rendkívüli állapot kihirdetésére, és a hadsereg egységeinek bevetésére akarja rávenni az Államfőt.) A Budapestre érkező hazafiak megtartják ünnepélyes felvonulásukat a fővárosban. A nemzeti mozgalom diadalmaskodik. Vona Gábor a hatalom birtokában hozzálát programjának megvalósításához. Az amúgy is kiüresedett és önmaga paródiájává vált "demokrácia" feláldozása árán visszarántja hazánkat a polgárháború szakadékának széléről, megakadályozza az ex-kommunistákból álló módszerváltók puccsát, felszámolja az anarchiát, és sikerrel emeli ki Magyarországot a gazdasági válság örvényéből is. A Jobbik időszaka alatt helyreáll a belső rend, és Magyarország erős, egységes államként jelenik meg a nemzetközi politika színpadán. A Jobbiknak nyilvánvalóan vannak bizonyos fogyatékosságai, mindamellett 2014-ben ígéretes fejlődés veszi kezdetét. (Vona Gábor teljesen érthető és józan megfontolások alapján döntött úgy, hogy Magyarország érdekeit akkor képviseli a legjobban, ha a keleti országokkal köt szövetséget.) Túlzás lenne azt állítani, hogy Vona Gábor pusztán a Budapestre menetelő sok ezer lelkes nemzeti hazafi segítségével változtatja meg a történelem menetét, és rántja vissza hazánkat a szakadék széléről. A hagyományos politikai elit - köztük befolyásos katonai, polgári és egyházi körök - egy része is jóváhagyja Vona Gábor miniszterelnöki kinevezését, mivel tőle várja az egyre terebélyesedő ex-kommunistkból álló cion-liberális mozgalom megfékezését, és a belső rend helyreállítását az országban. Számításukban nem is kell csalatkozniuk. Mint ahogy a magyar nemzet más rétegeinek sem. (Habár ami a nagytőke várakozásait illeti, azok csak részben teljesednek be, ugyanis a Jobbik az állam erejére támaszkodva megfékezi a fináncoligarchia ámokfutását, és nem engedi meg a munkásság mértéktelen kizsigerelését.) Tény azonban az is, hogy ha nincs a Budapestre vonuló, életét is kockáztatni hajlandó több ezer szenvedélyes magyar hazafi, és ha nincs egy nagyformátumú népvezér a mozgalom élén, Magyarország aligha kerülheti el az összeomlást és a polgárháborút az 2010-es években.
Posted on: Sat, 29 Jun 2013 17:50:13 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015