Hithű a székely – Interjú Lee Wisdom kaliforniai baptista lelkésszel Lee Wisdom kaliforniai baptista lelkész 15 éve rendszeresen jár Erdélybe, öt éve pedig Háromszékre. Legutóbb Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön tartózkodott hosszabb ideig az Extreme Mission nevű projekt képviselőjeként, ekkor faggattuk ittléte okáról. – Mi a célja az Extreme Mission nevű projektnek? – Leginkább az, hogy az emberek Jézusra találjanak. A misszióink mindig játékosak, bolondos amerikai játékokkal vonzzuk magunk köré a gyerekeket, a fiatalokat, hogy aztán Jézusról beszélgethessünk. Azért vagyunk itt, hogy segítsünk az itteni baptista gyülekezeteknek, hogy az emberek eljussanak hozzájuk. – Hány embert tudnak megszólítani egy-egy misszió alatt? – Változó, úgy ötven és száz fő között szoktak hozzánk csatlakozni, a többségük gyerek. Egyszerűen kiállunk parkokba, közterekre, elkezdünk játszani, és pár percen belül összegyűl egy kisebb tömeg. Kézdivásárhelyen a Stadion melletti téren szoktunk játszani. – Milyen bolondos amerikai játékokat hoztak? – A legnépszerűbb, leglátványosabb játékunk a vizes buborékok eregetése. Erre speciális puskáink vannak, fellőjük a levegőbe, és el kell kapni a buborékokat. A másik a vizes csúszda, ez tulajdonképpen egy hat méter hosszú műanyag, amelyre szappanos vizet öntünk, neki kell szaladni és végigcsúszni rajta. A másik jellegzetesen amerikai játék a kötéltolvaj. Mindenki egy darab zsineget a zsebébe tesz úgy, hogy a végje kilóg. Elkezdünk kergetőzni, és az nyer, aki minél több ilyen zsineget tud kilopni a többiek zsebéből. – Kikkel van itt? – Egy arizonai baptista lelkész jött velem, ő öt önkéntes fiatalt hozott az egyházközségéből. Én is hoztam önkénteseket a saját egyházamból, emellett pedig a romániai önkéntesek is velünk vannak. Mind magyar anyanyelvűek, azért dolgozom velük, mert románul is, magyarul is jól beszélnek, bárhová megyünk, tudnak segíteni. Román nyelvű közösségekbe is járunk, ilyenkor is tudnak segíteni, ezért jobb velük dolgozni, mint egy olyannal, aki nem beszél magyarul. – Mikor járt először Erdélyben? – 1998-ban, és azóta minden nyáron visszajövök ide. Az első években Aradra, Nagyváradra, Kolozsvárra, Temesvárra, Zilahra jöttünk, aztán voltunk többször Székelyudvarhelyen, Székelykeresztúron, Hargitafürdőn, Brassóban, Négyfaluban. Öt éve már csak Kovászna megyébe járunk. Egy hetet Kézdivásárhelyen, egyet pedig Sepsiszentgyörgyön töltünk el. – Milyennek látja az erdélyi embereket? – Sokkal barátságosabbak és vendégszeretőbbek, mint mi, amerikaiak. Nagyon jól érzem itt magam, a helyek, ahol megfordultunk, mindenhol elvarázsoltak. Mindig úgy érzem, mintha hazajönnék. Itt olyan emberekre találtunk, akik szállást adnak, főznek nekünk, úgy bánnak velünk, mintha családtagok lennénk. Nálunk Amerikában ilyen nincs. – Miért térnek vissza éppen Háromszékre évről évre? Miben vagyunk mások, mint mondjuk egy kolozsvári? – A székelyföldi emberek spirituális befogadó készsége kicsit alacsonyabb, mint máshol Erdélyben, de ez számunkra kihívás. Máshol az emberek sokkal nyitottabbak, mint itt. Rendesen meg kell küzdeni, hogy elfogadjanak, befogadjanak. Nagyon nehéz itt valami újról vagy másról beszélni, mint amit megszoktak. A fiatalok kicsivel nyitottabbak. Orosz Anna Székely Hírmondó
Posted on: Wed, 31 Jul 2013 15:25:48 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015