Indiai kollégáimmal a modern nyugati kultúrákban jelen levő alapvető gondolkodásbeli problémákról beszélgettünk. Ami elsődlegesen szembe ötlő számukra az az egyénnek a közösség felé való rangsorolása. Szerintük amíg mi magunknak kaparunk saját céljaink elérése érdekében és eközben folyton egymáshoz viszonyítva élünk, addig ők egymást segítve egy közös cél érdekében cselekedve mérik magukat önmagukhoz. Aztán amire számítottam is ,hogy felvetik az a materializmus.A család kötelékét előbbre tartják az anyag birtoklásánál. Ezért is élnek nagyobb családokban.Amíg mi egymást használjuk fel arra, hogy tárgyakat birtokolhassunk és szeressünk, addig ők inkább kevesebb tárgy birtokában élik életüket nagyobb közösségekben és egymásért élve. Egymásban látják az öröm forrását nem pedig díjakban, kitüntetésekben, pozíciókban és oklevelekben, tárgyakban. Aztán az oktatás is szóba került. Ők a tanulást elsősorban azért tartják fontosnak, hogy ismereteket szerezve képesek legyenek gondolkozni és így spirituálisan fejlődni. A saját perspektívát és a dolgok tapasztalati úton való megismerését mint a beteljesedés eléréséhez elengedhetetlen kellő önismeretet, fontosabbnak tartják a többi területnél.-(pl: Valaki tervezhet egy rakétát ,lehet gazdag vagy egy olajvállalat igazgatója de akár híres személy is ,de amíg saját és az őt magában foglaló világ mibenlétével kapcsolatosan hülye(metafizikailag) addig saját magával kapcsolatosan az.) Előbb tanulnak meg meditálni, mint matematikai egyenleteket megoldani és így jobban is bírják a stresszt. stb stb... Általánosságban véve elmondható, hogy a keleti népek rengeteget tudnak rólunk nyugatiakról és ez fordítva nem mondható el. (több japán és indiai beszél angolul mint angol indiaiul és/vagy japánul az is biztos :))
Posted on: Thu, 22 Aug 2013 01:22:21 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015