Kairótól Alexandriáig Már a kairói nemzetközi repülőtérre érkezéskor érezni lehetett a levegőben a feszültséget. A vámvizsgálat szigorúbb volt mint pár évvel ezelőtt, a kevés idegent akik a repülőn utaztak, alaposan megvizsgálták, csomagokat borogattak és kerestek valamit. Gondolom legalább a katonai alakulatokkal kiegészitett vámosok tudták mit vagy kit keresnek a hátizsákomba. Kairóban élő román hölgy mesélte el, hogy éveken át nem volt bajuk a hatóságoknak az országot meglátogató idegenekkel, ám amióta folyik a narancssárgának vagy fészbukkosnak becézett egyiptomi forradalom, a hadsereg és a határőrség gyakorlatilag mindenkit aki külföldiként érkezik az országba – ellenségnek, potenciális felbújtatónak tekint. A másfél órás vám és csomagvizsgálat után egész csoportban engedték ki a repülőgép utasait az épületből, előtte viszont elmondták három nyelven X tábornok úr parancsát, miszerint este 1o és reggel 6 között kijárási tilalom van elrendelve Egyiptomba. És a törvény betűjének szellemében aki az utcán mászkál azt letartóztatják, esetleg lelövik. A repülőtér környékén egész iparágnyi ember szakosodott az éjszakai szállitásra és a kijárási tilalom megszegésére. Taxisok hada verekedett a csekély számú idegen szállitása miatt. Én , mivel megegyeztük barátommal, hogy Alexandriában találkozunk reggel 8-kor. Addig kell átjutnom a katonai zárlat alatt lévő világvároson és találni egy autót vagy vonatot ami hozzám hasonlóan megsérti a kijárási tilalmat.Az első sorban található száz-kétszáz dolláros ürgéket kikerülve, végül találtam egy három dolláros bérautót, amely vállalta, hogy elvisz a közel harminc kilométerre található Ramszesz pályaudvarra. Útközben negyedmagammal nyomorogva kuporogtam egy harmincéves autó hátsó ülésén, miközben a kihalt Kairó utcáin őrülten hajtott a vezetés közben telefonáló és cigarettázó sofőr. Érdekes lehet úgy meghalni, hogy közben az ember ölében egy hetvenéves öregasszony ül, gondolom utastársat is szeretett volna mellém szegődtetni a sofőr a Paradicsomba vezető úton. Végül szóltam, hogy vezessen lassabban vagy ne cigarettázzon, vagy álljon meg - inkább lelövetem magam az utcán mintsem egy olyan roncshalmazban pusztuljak el. Kairó legnagyobb vasútállomása felé haladva ötszáz méterenként egy katonai ellenőrző ponton haladtunk át. Mindenütt ugyanaz a jelenet: szépen összeszedték az utasok iratait, majd csomagtartó vizsgálat, elveték a csomag cigarettát amit a sofőr nyújtott ki, majd nyomás tovább intették az állig felfegyverzett katonák. Az utolsó ilyen ellenőrző pontnál már nyeritettem a röhögéstől. Körülbelül húsz méterre attól a helytől ahol átnézték a csomagokat, egy újabb tank és úttorlasz akadálynál állitottak meg - újabb csomagvizsgálat. Persze úgy,hogy a korábbi ellenőr csoport csomagvizsgálatát végignézte az utóbbi csapat. Na és persze mindenütt elvették azt a bizonyos csomag cigarettát... amellyel itt a helyiek elmondása szerint a katonák megpuhithatók. A pár évvel korábban tapasztalt éjjel is nappali nyüzsgés már nem jellemző az egyiptomi fővárosra. Kihalt utcák, lepusztult és elsötétitett szállodák és hatalmas kosz fogadott Kairó belvárosában. A tereken tankok és kétéltű járművek, és mindenütt katonaság. Hát elég nyomasztóan hatott rám az első impresszió, visszagondolva a pár évvel korábbi Kairóra. A Ramszesz állomás háborús hangulatot árasztott. A kijárási tilalom miatt törölték az éjszakai vonatjáratokat, igy rákényszerültem alkudozni a kisbuszokkal az állomás melletti sikátorban. A kezdeti száz fontos árról egy rövid másfél órai vita és alkudozás után a valós jegyárnál kötöttünk ki – igy a négy dolláros árért kezdődhetett az újabb hajmeresztő autóbusz ralizás, most már a Nilus deltájában, Alexandria felé. Hajnal fél hétkor érkeztünk meg a deltavidék fővárosába, a Nagy Sándor által alapitott, ma több mint hét millió lakósú világvárosba. Az utcákon a már Kairóban látott kosz és szemét, pár helyen a helyiek kávéztak és nyomát se lehetett látni külföldi turistáknak.
Posted on: Sun, 20 Oct 2013 11:29:14 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015