Kedves „MAGYAROK”!!! Szeretnék segíteni - talán nem is jó kifejezés ez - jó néhány emberen,es mégpedig teszem ezt most azáltal,hogy leírom mi az, amin változtatniuk kellene,meg akkor is, ha ez sok magát sokra,okosabbnak tartónak eretnek dolognak tűnik. A GONDOLKODASUNKON. Én vagyok az egyike a legszerencsésebb szerencsétlen, ezen a világon! Hogy miért mondom ezt? Egy több mint 1000 éves büszke és nagy múltú nemzet fia vagyok, aki az utolsó csepp véréig MAGYAR! Magyar volt nagyapám, annak az apja, es édesapám is „magyar színekben”, Magyarországért „harcolt”, a Don-kanyari „kirándulásban.” Büszke vagyok hazám múltjára, hazám híres szülötteire, a találmányokra, a Hungarikumokra egyszóval magára a Magyar Nemzetre! Imádom, szép tájait, es mindent, ami Magyarországhoz köthető.. Én azt tapasztalom idekint, hogy nem ítélkeznek a magyarok felett, inkább fogalmuk sincs a németeknek, miként is kellene hozzánk állniuk. Nem itelkeznek, pedig adnak rá honfitársaink elég okot akkor, amikor itt is úgy viselkednek, ahogyan otthon (sokan érkeznek ide,úgy,hogy eszük agaban sincs dolgozni,csak zenélni,guberálni,kéregetni,es szerencséjük,ha nem lopni, mert bármennyire is toleráns nép a nemet,ezt az egyet nem nagyon szereti). Érdeklődőek, és amikor megkérdeznek, honnan jöttem, büszkén mesélek nemzetemről és annak minden pillanatáról, es elhallgatom azt, hogy miért is vagyok itt igazabol. Nem a politikai nézeteim miatt menekültem el, mint oly sokan, akik ma a mellüket verve hirdetik a hazafiasságukat. Nem a bűneim elöl szöktem, hanem csak egy egyszerű oknál fogva választottam otthonomnak ezt a nagyon szép országot. Emberhez méltóan akartam, élni, abból, amiért megdolgozok. Ez itt megadatott, es mégis: - soha nem születhettem volna jobb, es szebb hazába, nem tudhatnék magamnak jobb ősöket soha! Én vagyok a legszerencsésebbek egyike tehát. Aztán mégis tovább kérdezik, miért jöttem el otthonról? Mit mondhatnék? Leszegem a fejem, és alig hallhatóan csak annyit mondok, most itt vagyok és legyen elég ennyi! És mélyen hallgatok mindarról, ami otthon történik most, hogy a nép mely most magyarnak nevezi magát, őseihez méltatlanul, nemzetéhez méltatlanul tiporja egymást otthon s külföldön egyaránt, mert magyarnak magyar lészen ellensége bárhová menjen:„Magyar a magyarnak a farkasa.” Mélyen hallgatok arról, hogy otthon azért kerül az ember bajba, mert” Magyar hazába Magyarként” él, magyarként, emberkent szeretne élni! Az életem árán se említeném, hogy az utolsó „kis” etnikum, mely nem dolgozik és csak segélyen él, többe van nézve, mint a dolgos, becsületes, adófizető állampolgár, es az, aki nem magyar szarmazasu,azt meg véletlenül sem lehet a néven nevezni, mert az mar becsületserteskent hat. Mar, ha van mit dolgoznia, amiből adót tud fizetni, mert sajnos ez sincs. Soha nem árulnám el, hogy amíg itt a németek és a nem németek is pl.állami és egyházi ünnepnapokon beöltöznek a különféle népviseletbe, csak mert ünnepnap van, addig minálunk ezért kiröhögnék az embert. Ezért vagyok mégis a legszerencsétlenebbek egyike is. A szerencsém önmagában hordozza szerencsétlenségemet. Itt élek hát kint Németországba, ez az otthonom már. Mert hazája mindig az embernek, ahol született, es emberre lett, otthona pedig mindig ott van, ahol éppen el. Talán sosem tudja igazan az, hogy mi a haza, aki soha nem hagyta el a szülőföldjét. Én itt, míg élek külföldi leszek, ezért alkalmazkodok. Ha azt mondják, ne zajongjak, akkor csendben maradok, ha azt mondják, ne teregessek, ki odabent a házba hát nem teszem, mert ez az ő hazájuk, az ő szabályaikkal, es betartok mindent, amit ez a nép létrehozott magának, es aminek en most, mint haszonélvezője lehetek. Oly sokan mondjátok,hogy ezek a beképzelt németek mire fel verik a mellkasukat?! Megmondom én nektek! A lojalitásukra elsősorban, népükkel, hazájukkal szemben. Családjukkal és embertársaikkal szemben. A német precízióra, amit szintén oly sokan hiányolnak. Megmondom, én hol kezdődik a német precizitás. Pontosan ott,hogy napi 8 órát dolgozol és ebből már 1 túlóra (nem úgy mint otthon sokszor 12 -16,éjjel – nappal),ott,hogy nem hajtják szét az ember fejét, mint otthon,mégis többet kereshetsz,es úgy élhetsz ahogyan normális emberkent élned kell!!!! Ott, hogy kevesebb munkával, mégis előrébb járnak, mint mi! És persze ott, hogy a német elvárja, de maga is megteszi, hogy minőséget ad ki a kezéből. Ott, hogy nem látsz használt meg semmilyen kínait, mert tiltja a törvény és nem engedik be őket. Lehet rosszabb minőséget venni, ne keverjétek össze, de azt is Németországban fogják gyártani, ezáltal támogatja önnönmagát! Hogy fizeted a Tb-t és mikor segítségre szorulsz, mert úgy alakul, nem kérdez vissza a diszpécser a telefonba,hogy jó-jó,de azért be tudna fáradni a kórházba,mert nem akarunk mentőt küldeni! Es ha muszáj bemenned egy kórházba? Drága pénzeken megfizetett nyaralásaidon érkezel ilyen „szállodákba”. Es mondhatnék, meg sok mindent, bar a magyar emberek mentalitást ismerve, úgyis azt mondanak:”messziről jött ember, azt mond, amit akar. Ezért nem is mondok erről többet, mert aki itt el errefele, az úgyis tudja, aki meg nem az úgy sem akarja tudni. Szóval mégis, amikor azt kérdezitek, hogy mire fel vannak ők úgy oda, akkor ezek jussanak eszetekbe! Mert ezek közül mindben részünk lehet, mert megengedik, nekünk „auslandereknek”, es teljesen ugyanazok a jogok járnak nekünk is, mint akinek Németország a szülöhazaja. Ide nem kell se vízum se semmi, nem tiltja törvény a bejövetelünket (lád. Kanada, vagy a nagy „amerika”). Ezért hálásnak kéne lennünk, nem pedig szidalmazni őket,es le”nacizni” azt a népet,amely egy elhibázott es vesztes háború után ,egy porig bombázott országból,felépítette ezt a csodálatos európai gazdasági nagyhatalmat. Egy olyan gazdaságot, amely nem gyarmattá teszi az európai népeket, csak lehetőséget ad nekik, hogyha dolgoztok nekem, akkor abból, jol fogtok élni, mint itt a nemetek. Ja hogy ez nem így működik, es ez nem így látszik? Arról másokat kellene kérdezni, hogy miért van ez így. Igaz ez az ujjaepites kétszer annyi idejébe került, mint ami nekünk a rendszervaltasunk ota eltelt, de az eredménye önmagáért beszel. Nem tökéletesek, de mi sem vagyunk azok. Másrészről közelítve a dolgot: ha látunk egy embert, aki szakadt ruhában játssza itt a nagymenőt épp a csatornából kifelé kecmeregve és válogat, hogy neki melyik járda is tetszik jobban, amin majd végigsétál, hát kinevetnénk. Mert ne válogasson, és ne játssza meg magát az ember, amikor mindenki látja, hogy honnan jött és mi veszi körül. Egyszóval, tisztelet, becsület nekik, mi pedig soha ne feledjük, honnan jöttünk! Legyünk mind szívünkben MAGYAR! Büszke Magyar! Mert Magyarország a szülöhazank, es ahol ma élünk az ugyan az otthonunk, de az ö hazájuk!
Posted on: Thu, 11 Jul 2013 17:19:24 +0000
Recently Viewed Topics
© 2015