Kedves NÉPEM....olvassátok cA tragikus mértékben kifosztott magyar állam vesszőfutása hivatalosan 1989-től mérhető, amikor is az állami vagyon privatizálásával rendezni kívánta az állam világbankkal szembeni adósságát. Ne feledjük, hogy az adósság abból az 1 milliárd dolláros hitelből generálódott, amelyet még 1980-ban vett fel a kádári adminisztráció. Az adósságállomány kamatos kamatokkal 1989-ben már 22 milliárd dollárra rúgott, így az Antall-kormány áron alul eladta a nyereséges, tehát a külföldi vetélytársaknak konkurenciát jelentő magyar üzemeket, lefejezve a potenciálisan fejlődőképes magyar ipart. Ezt követően kibocsátott egy állami értékpapírt, a kárpótlási jegyet, (amelyet természetesen a bankszféra vásárolt fel a tőzsdén, ezzel még olcsóbban jutott állami vagyonhoz, miközben a lakosság felé azt a látszatot keltették, mintha valamilyen kárpótlási folyamat zajlana.) Mit ad Isten, a politikai alkuk következtében immunissá vált pártelit nem hogy számon lett volna kérve, és felelősségre lett volna vonva, hanem kapcsolati rendszerét kihasználva élt a korlátlan lehetőségekkel, minden olyan állami vagyonra rátette a kezét, amely nem kellett a nyugati nagytőkének. A megszerzett vagyonból ez az elit felépítette a ma is regnáló pártokráciát és annak megjelenési formáját, a protekcionista kétpártrendszert. Az így kialakult politikai hatalom az internacionalista-globalista csatlósszerepet felvállaló, önmagát magyar felső-középrétegként meghatározó társaság kezébe került. A maga kreálta szerepben tetszelegve, csírájában igyekezett elfojtani minden alulról jövő kezdeményezést, amely potenciális veszélyt jelenthetett rá, mind politikai, mind gazdasági tekintetben. Ez, a mohósága miatt homogénné váló, zárt vagyoni és a politikai kapcsolatrendszer alakította ki a mai tragikus társadalmi állapotokat. Az 1980-as évek kisstílű tolvajmentalitását felváltotta a mindent elsöprő korrupció, amelynek mocsarából a hazai termelőipar maradványa, illetve a szolgáltató ipar csak akkor találhatott kiutat, ha kikerülték a hivatalos utakat, ha megvesztegettek, kenőpénzekkel, paraszolvenciákkal korrumpáltak. A törvények által lehetővé tett feketegazdaság dübörögni kezdett, miközben az állami szféra, a vállalati szféra és a magánszféra összadóssága, az eladott állami vagyon ellenére 1994-re elérte a 60 milliárd dollárt. A gazdaságilag és társadalmi értelemben kivéreztetett termelőipart újabb csapás érte az 1992-ben, a bankkonszolidáció. Az egyszintű bankrendszerről való átállás nehézségeit kihasználva, gyakorlatilag korlátlanul áramlott az állami tőke a bankszférába. Ellentétben Csehországgal vagy Lengyelországgal, a magyar állam nem a termelő szféra adósságát rendezte, nem az állam ipari érdekeltségeit vállalta át, hanem mindössze 12 vállalat adósságát, amelyeket amúgy később privatizált, csakúgy mint a bankok 95%-át, valamint a stratégiai élelmiszeripart és energiaszektort is. A bankszféra az évek során összesen 1500 milliárd forint állami tőkét szippantott fel. Ezt követte a Postabank 150 milliárdos utólagos konszolidációja. Ezzel pénzzel a politikai elit stratégiailag már nem a termelést, hanem a spekulációt támogatta. (Érthető módon, hiszen alkalmatlanok voltak egy nyugati értelembe vett jóléti állam felépítésére, annak vezetésére, mivel nem a hazafias érzés mozgatta őket hanem a meggazdagodás lehetősége.) A gazdasági következmény: megsokszorozódott a viszonteladók száma, megjelent a körbetartozás és a piramis csúcsán lévő fővállalkozók pedig az esetek döntő többségében a korrupciós elit tagjai voltak. Az először lekötelezett, majd a tényleges hatalmat megszerző bankszféra, a számára jó döntést hozó csoportokat kezdte pénzelni. A Bokros csomag keltette elégedetlenség gyorsabb beavatkozást kívánt a társadalmi folyamatokba, ennek közvetett hatására dollármilliókból kiépült az a máig is olajozottan működő médiabirodalom, amely feladataként az ultraliberális életforma elterjesztését, a társadalom atomizálását, az egyén közösség fölé helyezésének ideológiáját propagálja. Robbanásszerűen terjedt el az ún. kereskedelmi rádiózás ill. televíziózás. Csak az a csatorna lehetett életképes, amely a multinacionális cégek reklámba bújtatott támogatását élvezte. A magyar állam ekkora veszélyesen meggyengült, határozott szándék, politikai akarat hiányában nem tudta a közgondolkodásban erősíteni a patriotizmust és a lokálpatriotizmust. A civil mozgalmak, valamint az értelmiség kontroll alá helyezése is erre az időre tehető. Kialakult a pályázati rendszer, amely lényegétől eltérően azokat támogatta és támogatja ma is, akik a megszabott stratégiába, gondolkodási mechanizmusba beleillenek. nevezhetjük ezt a gyakorlatot pályázati cenzúrának. Ezzel a módszerrel tudta a hatalmi elit uniformizálni, függő helyzetbe hozni az anyagi létükben veszélyeztetett értelmiségieket és gondolkodókat, akik könnyen a partvonalra kerülhettek esetleges alternatív véleményükkel. Az egészségügyi rendszer, az oktatás, az egészségbiztosítás, a honvédelem, a rendőrség tekintélyes része volt a társadalomnak, egészen addig, amíg a politikai maffiának nem volt elég ereje szétverésükre. Ezek a feladatok egyébként csak egy erős állam számára kívánatosak, a gyenge állam számára mint költségvetési tétel terhet jelent. Az 1990-es évek közepén azonban beindult egy új iparág, amely az eltelt öt év tevékenységét megkoronázta, az extraprofittal kecsegtető olajszőkítés. Kihasználva a fűtőolaj és a gázolaj állami támogatása közötti jelentős különbséget, adalékokkal megváltoztatva a fűtőolaj színét, maffiacsoportok hatalmas haszonra tettek szert. Amíg Németországban 12 cég foglalkozott ilyen tevékenységgel, addig Magyarországon 700. Ezt a hatalom tudta nélkül lehetetlen lett volna végezni. Apró törvénymódosítással az egész tevékenységet meg lehetett volna szüntetni, de a mohóvá váló feketegazdaság mozgósítva pártkapcsolatait, rátette a kezét az üzletre. Hamis olajjal járt minden, ami mozgott. Az üzlet beindult, 1500 milliárd forint veszteséget szenvedett az állam. A rendőrség ekkor még lehetőségeihez mérten elég szervezetten működve, rövid időre felvette a harcot, ám megtört a mindent elsöprő korrupción. Megkezdődött a rendvédelem szétverése, párhuzamosan a honvédelmi kötelezettség eltörlésével, majd minden olyan fegyveres szervezet leépítése, vagy átszervezése, amely struktúrájánál fogva veszélyforrás jelenthetett. Hamarosan megjelentek az állami megrendelésekkel megbízott magáncégek álarca mögött azok a zsoldoshadseregek, amelyek az állami szerződésekkel a biztonsági feladatok egy részét is átvették. Mára aktív összlétszámuk nagyobb mint a rendőrség (6000 fő) bevethető ereje, költségvetésük annak többszöröse. Az uniós csatlakozás a végletesen meggyengült kifosztott társadalomnak a kegyelemdöfést jelentette. Magyarország feladta szuverenitását, cserébe puszta ígéreteket kapott. A felkészülési időszak 10 éve alatt 9000 milliárd forintot, azóta évenként 4000 milliárd forintot von el az unió, a vámok eltörlése miatt a magyar fogyasztókat ellepték a nyugatról hozott bizonytalan eredetű élelmiszerek. Az országban gombamód szaporodtak a bevásárlóközpontok, ezzel párhuzamosan tönkrementek a hazai kisbolthálózatok, amelyek fő beszállítói magyar termelők voltak. Ízlésesen csomagolt külföldi, olykor felülcímkézett árudömping árasztotta el Magyarországot, mert a minőség-ellenőrzés és a fogyasztóvédelem összeomlása után az utolsó akadály is elhárult a globalizmus útjából. A jó minőségű magyar áru tönkrement a raktárakban és ha a termelő kérdezett, érdekvédelem hiányában egy vállrándítással elintézték. 2004. december 4-én a hatalom nyíltan szembeszegült a nemzettel, amikor az a magyar állampolgárság kérdésében megtartott népszavazás bojkottjára szólított fel. Ezzel a lépéssel nem csak a nemzettudat rombolása volt a célja, hanem az elszakított országrészek magyarságának szóló üzenet is: A történelmi gyökerű magyarságtudat pártokrácia számára nem létezik többé. A határon túl élő, több mint öt millió magyar elveszítette az anyaország hatalmi elitjének érdeklődését, az elit hivatalosan is magára hagyta az általa képviselni hivatott nemzetet. 2006 elején szélesebb körben is nyilvánvalóvá vált hogy a rosszul vezetett ország a csőd felé tart. Miután átfogó reform semmiképpen nem születhetett a rendszer lényegéből fakadóan, ismét csak a nép aránytalan megadóztatása következett. (A magyar adófizető jövedelmének 72%-át vonja el az állam, ezzel világszinten az első helyen áll). Folytatódott a privatizáció is (MALÉV stb..). az 1989-ben 90%-ra rúgó állami vagyon nemzetközi viszonylatban példátlan szintre 10%-ra zuhant, az összes adósság elérte a 177 milliárd dollárt, a társadalmi feszültség a tetőfokára hágott. A kérdés az volt: Alkalmas-e a társadalom az ellenállásra, hogyan reagál a rendőrség vészhelyzetben, lojális-e a média, érdekli-e Magyarország sorsa a nemzetközi közvéleményt, meddig mehet el a kormány gátlástalanságban az utolsó roham előtt, mielőtt kiárusítja az utolsó morzsákat, a maradék 10%-át is az országnak? A szétvert, tekintélyében megingott rendőrség, részben zsarolás, részben a 3 milliárd forintos támogatás hatására alázatosan végrehajtotta a parancsokat, a nemzetközi közvélemény magyar belügyre hivatkozva nem tiltakozott, a média a TV ostrom utáni, megingás után fegyelmezetten beállt a sorba. A 2010-es választásokat követően felbillent a pálya, kiderült az, hogy egyik váltópárt sem alkalmas kezelni a megváltozott társadalmi és gazdasági helyzetet, sőt éppen az bizonyosodott be, hogy a harmadik köztársaság elitje alkalmatlan konszolidálni a helyzetet, sőt érzéketlenségével és dilettantizmusával a polgárháború szélére sodorja az országot. A megoldatlan devizahiteles probléma, a korrupciós botrányok, a gazdasági emigránsok százezrei, a kilakoltatást váró százezrek, a szociális sokkhelyzet miatt krízishelyzet állt elő, és előbb vagy utóbb nincs az a rendőrkordon, ami ellenállhat a közakaratnak. Leginkább ebben, vagyis magunkban bízhatunk. Mindazonáltal jobb békés úton, amelynek egyetlen útja a társadalmi párbeszéd, de nem a mostani politikai réteg hatalmi törekvéseinek játékszereként, hanem valóban alulról jövő, civil kezdeményezésre. Barátsággal: Tatár Józsefsak szépen sorban...:)
Posted on: Mon, 01 Jul 2013 04:07:38 +0000
Trending Topics
Recently Viewed Topics
© 2015